"Közelebb vontam magamhoz, nyomtam egy csókot az ajkaira, majd megszólaltam.
- Mi történt az én ártatlan Finn Wolfhardommal?"
2018. június 15. - 2019. január 12.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
FINN
Nemsokára elkezdődtek a forgatások. Timothée öccseként könnyen hoztam a szerepet, hisz egész jól összebarátkoztunk, még akkor is, ha csak ilyen kevés időt töltöttünk el egymás mellett. Itt még nem is sejtettem, hogy mik fognak történni.
Szünetben leültem a székemre, amin a nevem szerepelt. Nyugodtan iszogattam a vizem egészen addig, amíg a rendező, azaz Bob el nem hívott egy üres szobába.
- Miért van ennyire dohányszagod? – tért rá egyből a lényegre, én pedig hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak. Lefagyva álltam ott előtte, egészen addig, amíg Timothée meg nem szólalt mellőlem. Észre sem vettem, mikor sétált hozzánk.
- Este, mikor mentem cigizni, kihívtam magammal, hogy ne legyek egyedül – magyarázta a fiú, a rendező pedig szúrós szemekkel hagyott ott minket.
- Köszi – súgtam oda neki.
TIMOTHÉE
A forgatás szüneteiben mindig együtt ettünk. Közben megbeszéltük az adott jeleneteket és tök jól elvoltunk ott. Meglehetősen jól éreztem magam mellette. Mindig sokat voltunk együtt, részben azért is, mert egy szobába kerültünk, meg persze ott voltak a forgatások, ahol ha akartuk, ha nem, muszáj volt egy testvérpárt játszanunk.
Mindig együtt mentünk haza, miközben megvitattuk az élet nagy dolgait, és ez most sem volt másképp. A szobába beérve Finn megosztotta velem, hogy ma is randizni megy, ami egyet jelentett azzal, hogy program hiányában újra egyedül leszek a szobában.
Figyeltem, ahogy készülődik, majd egyből kiültem az erkélyre, mikor elment. Elkezdtem a képeimet nézni, ami ekkorra már jócskán tele volt a furábbnál furább fotóinkkal, amiket akkor csináltunk, mikor tényleg nem volt jobb dolgunk. Én meg inkább nem töröltem ki őket, mert ezeket még simán felhasználhattam volna a fiú ellen később.
Ahogy a képeket néztem elgondolkoztam néhány dolgon. Finnel teljesen máshogy éreztem magam, és kezdtem nem testvérként tekinteni rá. Próbáltam elhitetni magammal, hogy csak bemesélem magamnak ezeket, de bele kellett törődnöm, hogy már rég túl vagyok ezen a szinten és tényleg egy 15 éves fiú iránt kezdek érzéseket táplálni, ami elég beteg dolog, tekintve arra, hogy 19 vagyok és eddig nem is tekintettem úgy a saját nememre. A tenyerembe temettem az arcom, s csak azt ismételgettem halkan, hogy ez nem lehet. Teljesen összezavartam magam néhány másodperc alatt, úgyhogy tudtam, hogy erről nem szabad beszélnem Finnek. Biztos csak nagyobb káoszt csináltam volna a fejében, azt meg senki sem akarja. Ráadásul épp randizik. Egy lánnyal, ami azt illeti. Mert még ha egy fiúval kavarna, akkor azt mondom, hogy oké. De így, hogy van benne egy elég nagy hetero rész, már nem annyira buli a dolog.
De mi van, ha ő is éppen annyira bizonytalan, mint én? Mi van, ha ő sem tudja, hogy mit érez, és ezért próbál barátnőt szerezni minél gyorsabban?
