Come Back home!

Come back home!-10.utca

A jelenben a bázison

"Amikor az ember megtalálja a lelki társát úgy érzi, hogy örökké mellette lesz, aztán mikor elveszíti úgy érzi, sosem értette meg Őt igazán.."

Tae:Tudom, hogy J-Hope nem mond igazat. A mosolya és a hülyeskedései valami komolyat takarnak, de nem akar elárulni semmit. Elhatároztam, hogy magam derítem ki, mi az ami miatt fent van éjszakákon át, és ami miatt ennyire aggódik.

Én Jiu-ért aggódom. Ő az én felelősségem. Egy lélek, amit valamiért hozzám kötöttek. Egy 10 éves ártatlan kislányként született meg a lelki társam, aki az életem része lett. Yoongi óvott attól, hogy közel engedjem magamhoz, és valahol igaza volt.

10 évvel korábban

Mikor magamhoz öleltem éreztem az erejét, éreztem a sötétséget a lelkében, de meg akartam menteni, és arra eszméltem, hogy fuldokolva az életemért küzdök, amíg Jungkook megvédi azt a lányt, akihez a lelkem hozzákötődött. Nem kényszerített senki. Az egyetlen, akinek nem volt választása az Jiu volt. Ő készen kapott mindent. A szobáját, engem, a helyét és Yoongi mérhetetlen dühét, ahogy ellökte tőlem, mint egy eszelős. Hiába próbáltam megállítani egy hang se jött ki a torkomon, és olyan nehéznek éreztem a kezem, mint még soha. Hiába nyújtottam ki Jiu felé, hogy segítsek, mint ha halott lettem volna. Akkor se figyel rám senki, mikor megérkezett Namjoon és a védelmébe vette Junkook-ot és Jiut. Hoseok aggódó tekintetét éreztem magamon végig, ahogy a karjaiban feküdtem ájultan. Az hitték, hogy semmit sem hallottam. Azt hitték, hogy nem fájt ahogy a barátommal és Jiu-val bánnak. És én úgy csináltam, mint ha aludtam volna, és nem hallottam volna semmit. Mikor mindennek vége lett és engem ketten támogattak ki a szobából elhatároztam, hogy felébredek, hogy mindenki megnyugodjon.

J-Hope:Taehyungie, jól vagy?

Hoseok után Yoongi aggódó tekintete égetett lukat az arcomba, majd megláttam Jungkook szemében a könnyeket.

Tae:"Miattam sírtál JK, vagy Jiu miatt? Bármelyikünkért is tetted, örökké hálás leszek Neked."-mondtam gondolatban és elmosolyodtam mire a többiek is.

Namjoon:Úgy tűnik jobban van:) Szép volt, J-Hope!:)

Láttam, hogy Yoongi Jungkook-hoz fordul, de az kikerüli Őt és egyszerűen elsétál. Megértettem Őt.

--------------------------------

Tae:Feküdtem az ágyamban, ahogy mondták, pedig egyáltalán nem voltam fáradt. Jiu-n járt az eszem és folyamatosan próbáltam vele gondolatban beszélni, de nem válaszolt.

Tae:Gyűlöl engem.. És magát is gyűlöli..

Ismertem az érzést. Pontosan tudtam, hogy mit érezhet most. Emlékeztem a hangokra a fejemben, és hogy meg akartam szabadulni tőlük. Felvillant anyám arca, ahogy a falhoz lök rémületében és azt kiáltja:

"Anya:Ne merészelj hozzám érni, Pokolfajzat!! Takarodj innen!"

És én csak álltam a szobában a kezeim lángoltak és körülöttem égett a tűz. Belenyúltam, de meg sem égetett. Leengedtem a kezem és elcsitult.

Tae:Hiszen ez én vagyok! Anya, én..

De, nem hallgatott meg. A legtávolabbi sarokba húzódott előlem és védte magát egy székkel a kezében. Mint, ha azt nem tudná elégetni a tűz.

Tae:Anya, kérlek ne félj tőlem! Nem bántalak! Hinned kell nekem!!"

Nem hitt. Aznap láttam Őt utoljára mikor két csuklyás férfi valami fura szerkezetbe tette a kezeimet és elvitt magával. Csak azt bántam, hogy a bilincsek miatt, még integetni se tudtam. De, gondolatban elbúcsúztam azért tőle.