"Minden egyes nap arra ébredni, hogy nem lehetsz önmagad, csak egy rossz szokás. Ezért egy idő után a részeddé válik.."
Ez jellemző rám, hogy így ébredek.
Jiu:"Mégis hol a rákomba lehetek..."-mondom és próbálom kinyitni a szemeimet. Nagy nehezen sikerül, amikor fájdalom hasít a fejembe, és odakapok, majd csak ennyit mondok.
Jiu:Kuss legyen!
A mellettem szendergő ártatlan csövesnek is sikerül megzavarnom az álmát. Megállapítom, hogy még mindig éjszaka van, és csak pár órája hunyhattam le a szemeimet. Megint ugyanazt álmodtam és megint ugyanarra ébredtem. Az Ő hangjára. Namjoon hangjára. Folyton ugyanazt ismételgeti:
Namjoon:Gyere haza! Gyere haza!
Nem tudom elnémítani. Napok óta fáj tőle a fejem, és a hányinger kerülget hacsak rágondolok az arcára, ahogy mosolyog.
Jiu:Asszem mindjárt kidobom a taccsot..-mondom és a csöves, aki már megbékélt azzal hogy magamban beszélek úgy dönt, hogy inkább bemenekül a dobozába, mert ott biztonságosabb:D
Jiu:Muszáj innom valamit..-mondom és felkaparom magamat a betonról.
Szerencsére volt annyi eszem, hogy ezúttal a bőrnadrágomban indultam a szoknyám helyett. Ha drótkerítést akartok mászni, ne is használjatok mást, oké? :D
Nekidöntöm a homlokomat a hideg falnak, és elkezdek kúszni a lebuj felé, ami először a szemem elé került az utcasarkon. Innen is onnan is füttyögéseket hallok a fiatal kiéhezett pasiktól, akik bizonyára ledér kedves leánykákra szoktak vadászni ebben a körzetben.
Jiu:Bocsi srácok, de bakot löttetek velem :D-mondom és egyszerűen elsétálok közöttük. A csehó ajtajánál egy percre megállok, és látom a pincébe levezető lépcsőket.
Jiu:Otthon, édes otthon!:D
----------------------------------
Jó pár pohár után, vagy mennyi után, mert nem számoltam, végre kezd elmúlni a fejfájásom és már Namjoon hangját se hallom. Boldogan koccintunk a csapossal, akit közben már a második italra hívtam meg. Mivel fogalma sincs róla, hogy ki vagyok, boldogan mosolyog rám és hörpinti fel mindkettőt egymás után, én meg kezdek egyre éhesebb lenni.
Jiu:"Ez az, add neki, haver!:D Nemsokára úgy is kidőlsz, és akkor jövök én:P"-megnyalom a számat előre, bár azt mondják nem szabad előre inni a medve bőrére, de ezúttal semmi sem ronthatta el az örömömet. Nem állt mellettem Jin, hogy kioktasson, mit szabad és mit nem karba font kézzel, ahogy mindig szokta.
Jiu:Kabbe, Jin! Egészségedre!:D-mondom és felhajtom a teljes pohár tartalmát, amitől elkezdek kicsit szédülni, és intek a kedves ivótársamnak, hogy asszem meglátogatom kint a friss levegős sikátort, hogy jól kiadjam magamból az érzéseimet :DD
Végigtámolygok a sötét báron, majd megcsap a kinti hideg levegő, de valami másnak az illata is megcsap.
Jiu:Erőszak illat.. Hát, persze :)-mondom és tekintetemet a sikátorban négy férfira helyezem, akik éppen falhoz szorítanak egy fiatal lányt. Kiskorúnak látszik, talán tanuló lehet valamelyik iskolában, mert egyenruhában van.
Jiu:"Mégis mit keres egy ilyen helyen? Mindegy, nem az én dolgom.."-mondom és épp készülök kiokádni magamból a lelkiismeretfurdalást, amikor meghallom, ahogy az egyik seggfej azt mondja:
Férfi1:Majd mi megtanítunk a tiszteletre, kislány! Térdre! Nem hallottad mit mondtam?
A lány térdre ereszkedik, a férfi pedig odaáll elé és kicipzározza a nadrágját.
Férfi1:Kezdj bele gyorsan, mielőtt meggondolom magam, és valami mást is csinálok Veled:)
Az a kéjes vigyor az arcán.
Jiu:"De, szívesen letörölném Veled a csizmámat.. Hagyd, Jiu nem a TE dolgod.."
Próbálok erőt venni magamon, de az érzés kezd elhatalmasodni rajtam. A vérem elkezd forrni, a szívverésem a százszorosára nő, az izmaim megfeszülnek a lábaimmal együtt, az agyamat kezdi elönteni az őrület, és meglátom magamat egy törött üvegszilánkban a földön. A szemeim vörösen izzanak, ami csak egyet jelenthet.
Jiu:"Na, jól van. Ez lesz az utolsó..Aztán vége.."
------------------------------------------------
Na, hogy tetszett az első rész? :D Jöhetnek a kommentek, mert ilyet még nem írtam XDD
YOU ARE READING
Come Back home!
אקראיIgen, jól látjátok ez egy új történet, és a BTS Come back home című száma ihlette, úgy hogy ők is szerepelni fognak benne természetesen :D A főszereplője nem hétköznapi személy, a képességei sem hétköznapiak, és a világ amiben él teljesen kitalált...
