The Right Partner - [ Steve Rogers ]

Important charge

Fury távozását követően Hill még ott állt Caitlyn mellett, amíg meg nem győződött róla, hogy minden rendben van az állapotával, és amikor észre vette, hogy visszatért az általa ismert magabiztos nő, ő is folytatta a saját feladatát. A fennmaradt ügynök ellenőrizte minden alkatrész működését, hogy mire mindenki megérkezik, készen álljanak az indulásra. A saját véleményük szerint Caitlyn felett álló ügynökök rosszallóan nézték a viselkedését, de nem tudott parancsolni a vezetői vérének. Ez családi vonás volt, de Stark erősített rá, amikor észrevette, hogy ez a tulajdonság is megvan a lányban és dicsérni, biztatni kezdte.

Miután minden átvizsgálással végzett, amivel csak lehetett visszatért az Igazgató korábbi helyére és felvette a magasabb rendű pozíciót. Egy ideig még minden rendesen ment az irányítása alatt, de akkor betoppant Fury és mindent kivett a keze alól, amikor mérgesen eszmélt rá, hogy megint igazgatót játszik a lány.

- Közlegény. - megszólította és ő rögtön kihúzta magát, de lassan fordult vele szembe, hogy ezzel is tiszteletet parancsoljon a megjelenésével. Egy ideig csak szemkontaktust létesített vele és nem szólalt meg ezzel is húzva az agyát.

- Igen, uram? - végül a megszólalása is szarkasztikusra sikeredett, amire roppantul büszke volt a fiatal ügynök, de szúrós szemmel teremtette le az előtte álló férfi.

- Menjen és hozza el nekem a második fázis adatait tartalmazó tablet-et. Nem engedhetem, hogy más szeme legyen rajta. Nekem kell rá vigyáznom. - már indult is volna az ajtó felé, amikor Fury-nak eszébe jutott még egy dolog, ahogy végignézett a nőn, majd újra megakadályozta, hogy elhagyja a termet. - Oh, és cserélje le a ruháját. Az egyenruhában kényelmesebben fog mozogni. - ezt a végét halkan jegyezte meg a lánynak, de még mindig magázta, hátha meghallja valamelyik közelükben tartózkodó, ezzel nem kockáztatta a lelepleződést. Csak olyan volt, mintha tanácsot adott volna egy közönséges ügynöknek.

De Caitlyn sokkal több volt számára, mint csak egy ügynök. Már szinte a lányának tekintette, de inkább lehetett volna az unokahúga, mint a lánya. A sok tanács és javaslat, mellyel felkészítette a terepmunkára szoros kapcsolatot teremtett köztük és a nő bármikor fordulhatott Fury-hoz ha segítségre volt szüksége.

A lány végig nézett magán, és regisztrálta magában, hogy egy fakó kék nadrágkosztümben van fehér inggel párosítva. Csak bólintani tudott válaszul, majd inkább nem veszekedett tovább vele és hagyta, hogy azt higgye, ő irányít.

Elindult a szobája felé, melyet inkább lehetett volna kabinnak nevezni a mérete miatt. Csak egy szekrény, egy ágy, egy tükör volt található az egész helyiségben, de a benti ajtó egy apró fürdőszobára nyílt, amiért Caitlyn nagyon is hálás volt, mert volt már olyan élménye, amikor osztozkodnia kellett egy egész emelettel két tusolón, nem is beszélve arról, hogy fiúk, sőt férfiak is voltak az említett társak között.

Gyorsan kiválasztotta az egyik egyenruháját, mely a legelső design volt, amit az újkori S.H.I.E.L.D. megalkotott. Az egész rugalmas anyagból készült az oldalvarrások mellett bal és jobb oldalt volt egy-egy kék csík, mely végig ívelt az egész ruhán. Nagyon feldobta a darabot és a nőnek kifejezetten jól állt, mert kiemelte a szemeit. Magára kapta és már zárta is be maga mögött a kártyával nyitható ajtót.

A lenti helyiségek felé vette az irány, ahol magukat a fegyvereket tartják raktáron. Nem csak a különlegeseket, de a pisztolyokat, puskákat, a Nagy Fiúkat és a hozzájuk tartozó töltényeket. A második fázis a szint legvégében volt tárolva, de oda nem kellett elmennie a lánynak, mert a tablet egy szinttel feljebb volt elzárva.

Út közben elment mellette egy-két ügynök és tisztelettudóan biccentettek neki. Mindenkinek csak arról volt tudomása, hogy Fury egyik kedvence és bizalmasa, de azt nem tudták, hogy magasabb szinten állt, mint bármelyikük. Voltak az elhaladók között még újoncok is, akiket arról lehet felismerni, hogy tisztelegtek biccentés helyett.

Még zsenge korában a Közlegény is ezt csinálta volna, ha nem szól rá Fury és Coulson, hogy azt csak a katonák csinálják. Caitlyn pedig nem tartotta magát katonának, mert ő annál sokkal több volt.

A gondolatait megint egy ismerős arc képe szakította meg a katona szó után. Ahogy a vállán cipelte a bokszzsákot és a másik keze annyira megfeszült az edzőtáska cipelése közben, hogy látszódtak rajta az erek a megfeszült bőr alatt. A lány egyre több vonzó dolgot talált a felidézett emlékben és szépen sorjában végig is vette őket.

Már majdnem elalélt a gondolattól, amikor megérkezett a tároló ajtaja elé. Összeszedte magát és belépett a terembe, ahol volt két munkaruhába öltözött ügynök, akik szinte észre sem véve a harmadik személy jelenlétét folytatták tovább a munkájukat. Valami kék fénylett az előttük lévő monitoron, ami bizonyította a lány magában megfogalmazott feltevését, miszerint a különleges fegyvereket vették számba, vagy újakat terveztek hozzájuk.

Lassan odaért a széfhez és bepötyögte volna a kódot, ha nem vette volna észre, hogy már zölden világított az ajtó zárja. Meglepődésében kinyitotta az ajtót és látta az üresen tátogó, beépített, kocka alakú dobozt. Csak az állvány, amely a tablet tartójaként funkcionált volt ott megtalálható, de az is üresen állt.

Becsapta a zárat dühében, majd az ott tartózkodók felé fordult, akiknek így már felkeltette a figyelmét, s ők összevont szemöldökkel néztek hátra. Nem értették mi lehet, ami felidegesítette az ügynököt, de nem ismerték személyesen, ezért nem tudhatták, hogy nem érdemes vele packázni.

- Ki vitte el a tabletet?! - Caitlyn dühében majdnem ordítozott velük, de sikerült viszonylag megőriznie a hidegvérét és csak felemelte a hangját, így nem mutatta ki mennyire szívesen verné ki belőlük az információt.

- Egy magas barna hajú férfi. Azt hiszem az alsó szintre ment vele. - a fiatalabb kinézetű ügynök válaszolt, mert bizonyára a nő kitörése bírta szóra őt, míg az idősebb csak ijedezve remegett mellette. A válaszoló idegesen bámult az ügynökre, majd amikor az elmosolyodott kifújta a visszatartott levegőt.

A Közlegény nem is köszönte meg az információt, hanem rohant az alattuk lévő szintre. A lába olyan gyorsan vitte, ahogy bírta. A lány csak enyhe reggeli futásnak érezte, melyekre minden második nap időt szánt, hogy el tudjon menni hajnalban. Mindenkit félrelökve törte előre magát a hajón tárolt egyik legfontosabb dolog után kutatva.

A lépcsőn se zavartatta magát, inkább lecsúszott a korláton oldalt ülésben, majd a végén leugrott róla és egy szaltót hányva leérkezett a földre, mintha a cirkuszban szórakoztatná az embereket. De a mostani helyzetében semmi szórakoztató nem volt. Felkapta a fejét és futott tovább egyenesen be a nyitott raktárajtón.