The Right Partner - [ Steve Rogers ]

Lost control

Amikor benn megállt azt hitte senkit sem fog ott találni, de helyette előtte állt Arthur a kezében a tablet-tel, amelyen pötyögött valamit és közben az egyik nyitott ládában nézegette a fegyvereket. Jobban felnyitotta a tetejét és kutatni kezdett a benne elrakott, tudatlan kezekben veszélyes tárgyak között.

Caitlyn odarohant a fedőhöz és rácsapta a dobozra, de még előtte ki tudta húzni a kezét a férfi a gyors reflexeinek köszönhetően. A nő a másik kezére pillantva meglátta a tablet-en megnyitott lapot, mely csak egy képet tartalmazott egy általa nem ismert fegyver prototípusáról. Mérgesen nézett fel a fiúra ezért a húzásáért.

- Neked ez a terület tiltott. Mit keresel itt? - kikapta a kezéből a gépet, ahogy a nő felállt, lezárta a szerkezetet bezárva az összes rajta megnyitott lapot. Az egyik kezében oldalt fogta a tablet-et, amíg a másikat a csípőjére tette.

Amikor visszanézett rá észrevette, hogy körülbelül ötven centi távolság lehetett közöttük, ha nem kevesebb és elszámította magát. Arthur szeme hirtelen zöldesen megvillant, pontosan ugyanolyan, mint ami a hajón jelent meg a benne. A nő még mindig nem értette a jelenséget, de a férfi száján megpihenő kaján vigyor már megijesztette a lányt, így hátrálni kezdett.

- Fury Igazgató küldött le, hogy nézzek utána pár dolognak. - a férfi követte az útvonalát, de soha se lépett közelebb, mindig tartotta a fél lépésnyi távolságot közöttük.

- Borzasztóan hazudsz, Marrow. Éppen Fury volt az, aki elküldött engem a tablet-ért, amit nem találtam a helyén, hanem itt lenn a te tulajdonodban. Magyarázatot követelek, katona. - minden félelmét legyőzve Caitlyn gyanakodva nézett végig a fiún.

Nem volt más rajta csak a bő nadrágja betűrve egy bakancsba és egy cipzáras szűk felső. A tabletet mivel elvette tőle, a kezében sem volt semmi, amivel árthatna neki, de tudta, hogy megfelelő kiképzést kapott a harcművészetekből. Ha nem is tudta azokat a titkos mozdulatokat, mint a lány, egy gyenge pillanatában lefegyverezheti.

- Oh, szóval most már Marrow vagyok? Mi történt az Arth-tal? Már nem emlékszel azokra a dolgokra, amiket csináltunk az Akadémia évei alatt? - most már egyre közelebb ment a nő felé és már alig volt hely a testük között, mert időközben a Közlegény háta hozzáért a bejárat melletti falhoz, mely nem engedett menekülési útvonalat, csak bal oldali irányba. Magához szorította a gépet és próbálta ellökni a férfit, de csak egy kézzel tudta, ezért az felülkerekedett rajta.

Már előre látta mire készül a férfi, mégse tett ellene semmit, mert csak az önvédelmi mozdulatok futottak végig az agyában és kereste, hogy melyiket használja fel sarokba szorítója ellen. Látta, hogy a férfi türelmetlenül várja válaszát, így kénytelen volt kinyögni valamit.

- Pontosan emlékszem minden egyes pillanatára. És pont ez a baj, nem megy ki a fejemből. - azt mondta, ami elsőnek eszébe jutott és ez nagy hiba volt a nő részéről. Marrow ügynökön látszott, hogy kicsit megdöbben a lány hirtelen váltásán, mely az arcán is tükröződött, ami undort fejezett ki.

- Helyes. Miért is akarnád elfelejteni őket? - Arthur a két kezét a lány feje mellé tette és elzárta az útját mindkét oldalsó irányba. A szemében visszatükröződött a száján megjelent őrült vigyor, melyről meséltek neki azok a nők, akiknek volt balszerencséjük ilyen helyzetbe kerülni a férfival. Caitlyn félt, hogy most jött el az ő ideje, amikor ő lesz a következő áldozat és könnyek szöktek a szemébe.

A gyermekkorában elszenvedett verések képe futott át a szeme előtt és az a borzalmas emlék, amikor az apja megparancsolta a testőreinek, hogy verjék meg a kis kilenc éves Caitlyn-t, majd amikor a férfi távozott a helyszínről azok, nem hogy abbahagyták volna, de még visszataszítóbb ötletük támadt. A lányon nem volt más csak egy lenge nyári top és egy farmer sort. Ha ruhába öltözött volna aznap reggel, lehet, hogy kórházba is került volna. Fizikai baja nem esett akkor, de lelki állapota annyira beszennyeződött, hogy a férfiak kezei sokszor kísértették álmában.

A történet végén a vállalatvezető mégis visszatért a szobába, és amikor meglátta az eseményeket ő maga szedte le a testőröket a lányáról. A tettnek kirúgás lett a vége, de amit csak később tudott meg a lány az az volt, hogy a férfiak nem élték meg a másnapot.

Caitlyn nagyon sokszor álmodta ezt újra és újra amikor Tony-nál volt szolgálaton és mivel ott volt, a férfi le tudta nyugtatni, majd a karjaiban gyorsan elaludt. De amióta egyedül maradt gyakrabban törtek rá a negatív érzelmek és a kialvatlanság miatt elnyúzott napjai is voltak. Próbálta rejtegetni és sokszor feledtették is vele a környezetében lévők, de hazaérve újra megrohamozták az egyedüllét szenvedései.

Ahogy Arthur közeledett felé ez a rettenetes emlék ugrott be a nőnek, így cselekedni is alig tudott. Az arcán most már patakokban folytak le a könnyek, melyek annak a jelét adták, hogy egyhamar nem fognak abbamaradni. Caitlyn nem vette észre a homályos látása miatt, hogy az arcuk vészesen közel került. Cselekedni akart, kiszabadulni a fogságból, de nem tudott és belülről még nagyobb félelem lett úrrá rajta.

Mivel nem húzódott el, ezért látta a férfi szemében az élvezetet. Nézte, hogy mennyire elégedett magával, hogy fájdalmat okozhat neki, és még többet fog, ha ott maradnak, és nem jön valaki a segítségére.

Évek óta először érezte magán Arthur érintését. Meglehetősen hidegnek találta az ajkait, tiltakozott a csók ellen és egy részében érezte, hogy bűntudata van, amiért visszacsókolja.

Nem gondolt bele, hogy kitől kapja, ezért jól esett a törődés, s meglepődésére még a szemét is becsukta, hogy még jobban át adja magát az érzésnek. A csók olyan volt, mint amit egy viszontlátáskor ad az ember a másiknak. Érezte benne a vágyakozást, de a nő csak a hiányérzetet és a magányt adta át.

Caitlyn úgy érezte, mintha nem is ők ketten csókolóztak volna, hanem egy másik pár, akik évek óta nem látták egymást. Engedte, hogy a fiú nyelve, mely annyira próbálkozott, bejutást nyerhessen a szájába. Mintha a teste szó szerint a saját irányításán kívül lett volna. Viszont visszafogni nem tudta magát és csak tovább csókolta a fiút.

Már egy jó két perc után érezte, hogy záródnak el a légcsövei és mintha egy mágikus erő engedte volna el őket egymástól Arthur hátrahúzódott és mindketten lihegve próbáltak magunkhoz térni. Végre úgy érezte magához tért és az arcára szárad könnyeket törölgetve felnézett a fiúra, aki magyarázkodni kezdett volna az arckifejezését látva, de nem tűnt nagyon valódinak a bocsánatkérés.

- Bocsáss meg Caitlyn, nem tudom, mi... - mielőtt befejezhette volna a lány lába találkozott az állkapcsával és ott is hagyta a földön fekve, amíg ő kifutott a szint ajtaján. Remélte, hogy eltörte a férfi csontját, amit nem csak ezért, de az előző tetteiért is megérdemelt.