The Right Partner - [ Steve Rogers ]

Car trip

 - Szálljon be a vezető ülésre. - szólt rá Caitlyn-re az Igazgató, amíg kinn állt a lány a fekete kocsinak nekidőlve. Már egy új napot köszönthettek, mely a hátuk mögött kúszott fel az égre a hajnali időpontnak megfelelően.

Körülbelül öt óra lehetett reggel, és ők New York déli részén tettek egy kis pihenőt az úti céljuk előtt, majd folytatták útjukat a következő órában.

Az ügynök engedelmeskedett az Igazgató parancsának és elfoglalta a kijelölt helyét a kocsiban. Fury is beszállt az anyósra és megnyomott egy gombot a kocsi vezérlő falán mutatva, hogy kívül-belül ismeri a járművet.

Egy kis képernyő jelent meg, ahova bepötyögött egy-két dolgot és az felmutatta a térképet, majd ugyanazon megjelent egy útvonal, ami végállomásnak egy másfél órányi kocsi túrára elhelyezkedő konditermet mutatott. Caitlyn kicsit vonakodva nézte a kiemelt vonalat, de nem kérdezve semmit beindította a motort és máris a pályán hajtottak egyenesen.

- Hogy van a karja? - kérdezte Fury, amikor a nő már beletaposott a gázba. Egyenletesen gyors sebességgel hajtottak, a fiatalabb ezzel jelezte, hogy már nagyon oda akar érni, hogy vége legyen ennek a küldetésnek.

- Köszönöm kérdését, jól. Az az orvos csodákra képes! - végig az utat figyelte, de így is megengedett magának egy odafordulást, hogy megvillogtassa a mosolyát.

- Ha olyan helyzetbe kerülnék, rábíznám az életem. - Fury is végig előre nézett, s ezt a komoly kijelentést is így tette meg. A jobb kezét az ajtón pihentette, majd előre nézve követte a szemével a mellettük elhaladó épületeket.

Egy darabig csöndben haladtak az utazás alatt, de egy-két kanyar és lámpa után megérkeztek egy kissé lepukkant háztömb elé. A többi közeli felhőkarcolóhoz képest az épület több évtizedet élhetett már meg az állapotából ítélve. A vakolat itt-ott kopott volt és a festék se volt már olyan élénk, mint fénykorában lehetett. Látszott, hogy egy két ablak ki lett cserélve, de biztos nem volt pénz a többire, így csak néhány lett modern stílusú.

A nő kinézett a szélvédőn, végig az épületen, majd értetlenkedve próbálta megfejteni, hogy itt mi lehet. Elsőnek egy night club jutott eszébe, de elvetette az ötletet, mert akkor lettek volna led-ek is. Mielőtt még egy verzió ötlött volna a fejébe az Igazgató megszólalt és sejtetni kezdte a mondatával a választ.

- Régi. Még a háború előtt épült. Gondolom a Kapitány ismerhette, ezért jár ide bokszolni. - a férfi is felnézett a falakra, de visszadőlve az ajtót kezdte vizslatni.

- Bokszolni jár, ide? - Caitlyn kezdte összerakni a kirakós darabjait, de a saját szemével akarta látni az épületbelsőt, mert a boksz klubbot, nem akarta elhinni.

- Ennyire meglepi, Közlegény? - vigyorodott el Fury.

- Csak a hely felhasználása. - a lány még mindig magam elé nézett, most már hátradőlve csak a bejáratot látva.

- Régimódi ember, régimódi szokás. - ezzel a férfi véget vetett a kitérőnek, majd a tárgyra tért, amikor a női ügynök már állt volna neki kiszállni a kocsiból. - Most bemegyek, tájékoztatom Rogers-t a fejleményekről, majd 15 perc múlva itt vagyok. Értette?

- Engem be se visz? - a Közlegény felháborodva fordult végre felettese felé. A szeme szúrósan hatolt a sötét bőrű szempárjába, aki megtörhetetlen lévén nem engedett a döntéseiből.

- Nem. - ennyivel lezárta, amíg végig állta a nő dühös pillantását.

- Kéreem. - az ügynök bevetette a gyerekkorának egyik leghatásosabb fegyverét és aranyos, kérlelő, nagy boci szemekkel nézett fel Fury-ra. Sajnos úgy tűnt nem hatotta meg, nem csoda, hiszen a lány már nem gyerek és nem olyan aranyos, mint amitől az emberek elolvadnak. Caitlyn nem bírta tovább tartani a nézését, ezért visszatért a normális arckifejezése. Az Igazgató csak mosolyra húzta a száját.