Elment. Csak úgy itt hagyott. El se köszönt. Azt hittem, hogy mi mindent megbeszélünk egymással, hogy nincsenek titkaink. De tévedtem. Oh, ha tudnám, hogy ez már hányadik olyan eset amikor be kell látnom, hogy nagyon nagyot tévedtem.
Nem is olyan régen még boldog voltam. Alig vártam, hogy nyáron visszajöhessek Gravity Fallsba, hogy újra láthassak mindenkit.
Csütörtök este, már Dipperrel nagyban pakoltunk. Szerintem ez köztény, de azért inkánn szólok előre, mielőtt sajátos viselkedésemmel, padlóra küldenék pár embert. Szóval. Én rettentően izgulós vagyok és nagyon könnyen rá tudok pörögni egyes dolgokra.
Na de. Tehát pakoltunk. Az-az igazából csak én pakoltam, ugyanis Őfelsége Dipper, csak Wendyre tudott koncentrálni, hogy mivel tudna újra jó benyomást kelteni, így egy hosszú év után. Tudom, hogy én vagyok a lököttebb kettőnk közül, csak rám kell nézni. De Wendy 16 és most őszintén. Mennyi esály van arra, hogy nem lett barátja egy év alatt? Bár végülis... Ha úgy vesszük, tavaly sikerült találkoznom a Sev'ral Timezzal, volt cicafej kezem, közös erővel legyőztük Billt és mondhatni megmentettük a várost. Nem is mondhatni. Hiszen így történt! Tehát. Ki tudja? Jó. Értem a célzást. Bill tudná, de akkor is.
Most, hogy belegondolok, rossz lesz visszamenni a városba úgy, hogy nincs ott Stan és Ford bácsi. De legalább Soossal találkozhatunk. Ha már így a kalyibáról is szó esett, arra is kíváncsi vagyok, hogy vajon milyen állapotban lehet a szobánk. Majd ez is kiderül.
Körülbelül este 11-ig pakolásztam, mire nagyjából sikerült mindent összeraknom. A csomagom jelentősen nagyobbra sikeredett, mint amekkora tavaly volt. Dipper újból előkereste a vörös borítású naplóját, és azt nézegette. Látszólag élvezte, mivel egész végig mosolygott a lámpa gyér fényében. Amikor legutóbb megkérdeztem tőle, hogy hogy áll a pakolással, azt mondta, majd reggel megoldja, így hát inkább ráhagytam és inkább készülődni kezdtem alváshoz. A fürdőből visszaérve, a szememet dörzsölve nyitottam be a szobánkba, majd bedőltem az ágyamba.
- Dipper, még nem akarsz aludni? Késő van.
- Nemsokára befejezem, de még hátra van pár oldal. – majd beleásított mondata végébe.
- Jólvan, akkor jó éjszakát. Ne maradj fent sokáig, holnap még pakolnod is kell. – húztam magamra a takaróm.
- Tudom. – Tudom, majd lejjebb csúszott az ágyon.
Kettős érzéseim voltak az utazással kapcsolatban. Rettentően vártam, hogy végre ott legyünk, miközben mégsem akartam visszamenni arra a helyre. Végül ilyen gondolatok közt sikeredett elaludnom, hogy vissza fogunk menni Gravity Fallsba, a kisvároskába, ahol az egész nyarat töltöttük.
