Deserved Happiness

Harmadik

Izgatottam kelek fel szerda reggel az ágyamból. Nem tudtam olyan nagyon sokat aludni, mivel egész éjjel gondolkodtam. Nagyon bízom benne, hogy jó döntést hoztam ezzel a váltással. Dae persze tegnap egész nap öntötte belém a lelket. Ma csak délután kell bemennie dolgozni, így valószínű, hogy csak holnap tudjuk majd megbeszélni az első napomat.

Öltözékemnek egy egyszerű elegáns szerelést választottam. Bár az étterem igenis fényűző, mégsem érzem azt, hogy muszáj lenne öltönyben mennem, így csak öltönynadrágom veszem fel egy inggel és egy nyakkendővel. A konyhába lépve látom, hogy barátom bizony már ébren van és épp telefonját bűvöli egy csésze kávé társaságában. A finom illatok hatására úgy érzem rám is rám férne egy adag koffeinbomba, annak ellenére, hogy nem igazán szoktam ezt inni. Számomra nem létfontosságú a napot kávéfogyasztással kezdeni, amin Jongdae máig nem bír kiigazodni.

-Jó reggelt! - töröm meg a csendet, mire lakótársam majdnem félrenyel a hirtelen ért zajra.
- Jó reggelt Hyunie! Hogy aludtál?
- Nem sokat tudtam, szinte egész éjjel fenn voltam. - sóhajtok nagyot, majd elindulok a kávéfőzőhöz, hogy öntsek egy csészébe magamnak.
- Hát azt vettem észre. - neveti el magát azon, hogy még kávét is hajlandó vagyok inni.
- Jól vagyok így felöltözve? Mr. Parknak meg fog így felelni? - kérdezem barátom, mire végigmér.
- Persze jó lesz. Nem kell aggódnod. Mr. Park miatt sem. Majd rájössz, hogy Ő tényleg nagyon rendes ember.
- Köszi mindent Dae. Most viszont indulok. - majd fogom a táskám és egy almába beleharapva indulok az előszobába cipőt húzni.
- Szia Baek, aztán ügyesen az első napon! - integet nekem már az ajtóból.
-Úgy lesz! Szia.- integetek én is vissza, majd útnak indulok.

Hamar beérek az étterembe és egy nagy levegőt véve bekopogok új főnököm ajtaján.

- Gyere be! - hallom a hangot így rögtön be is nyitok.
- Jó reggelt Mr. Park. - hajolok meg kissé.
- Jó reggelt Baekhyun. Kérlek ülj le és fusd át a papírokat aztán, ha mindent rendben találsz írd alá. - mutat az asztalán lévő paksamétára.

Leülök majd elkezdem olvasni a munkaszerződésem részleteit. Gyorsan aláírom, majd Mr Park is és elrak magának is példányt valamint nekem is ad egyet.

- Mielőtt elkísérlek Mrs. Kimhez lenne bármi amit szeretnél tudni? - kérdezi lágy hangon, ami különösen jólesik most, így az eddig érzett enyhe idegességem tovaszáll.
- Azt hiszem mindennel tisztában vagyok.
- Rendben Baekhyun. - mosolyog rám kedvesen, majd elindulunk Mrs. Kimhez.

Most így, hogy előttem sétál Mr. Park veszem észre tényleg mennyire magas. Jongdae annyiszor mesélt már róla, de így megfigyelve már értem a sok meséjét. Hamar megérkezünk, talán túl hamar is. Nem gondoltam, hogy ennyire közel leszek főnököm irodájához.

- Megérkeztünk Baekhyun. - bekopog az ajtón majd meglátom Mrs. Kimet. Első ránézésre kedvesnek tűnik. - Mrs Kim! Szeretném bemutatni Byun Baekyhunt. Baekhyun bemutatom Mrs. Kimet.

Miután üdvözöltük egymást még Mr. Park mellém sétál, majd tenyerét vállamra helyezi. Egy kissé meg is lepődöm rajta, amit próbálok leplezni, bár látom, hogy Mrs. Kim is furcsállja a helyzetet.

- Nos Baekhyun, ha bármi van amit szeretnél velem megbeszélni nyugodtan keress az irodámban. Jó munkát! - majd elindul kifelé.
- Köszönöm Mr. Park, Önnek is! - mondom még utána, majd Mrs. Kim mellett helyet foglalok.
- Baekhyun remélem nem gond, hogy tegezlek, kérlek szólíts Sohee néninek. - kezdeményez rögtön Mrs. Kim
- Rendben Sohee néni, semmi gond. 

- Ne haragudj, hogy így rákérdezek, de Mr. Park egy ismerőse vagy? - néz rám kíváncsi szemekkel.

- Nem ismerősöm. A lakótársam pincérként dolgozik itt és ő ajánlotta nekem ezt a lehetőséget. Elnézést, de miért kérdezte? - kérdezem kissé félve. Remélem nem gondolja úgy, hogy csak emiatt kaptam volna az állást.
 - Kérlek ne haragudj. - mosolyodik el kedvesen, mitől kicsit megnyugszom. - Csupán érdekelt miért ilyen közvetlen veled Mr. Park. Persze Ő nagyon rendes mindenkivel, de nem igen szokott bárkit is tegezni és ezért kérdeztem. Biztos szimpatikus vagy számára. - kacsint rám Sohee néni, mire furcsán nézhettem rá, mert csak legyint egyet és neki is lát a munkának és a magyarázásnak.

Most, hogy így belegondolok, észre sem vettem, hogy tényleg tegezett. És ez a közvetlen stílus is meglep.