BTS barátságok:Namjoon és Crystal II.évad

BTS barátságok:Namjoon és Crystal II.évad-13.szám

BTS barátságok:Yoongi és Crystal 13.szám

Seoul egyik parkjában késő este

Ray:Hihetetlenül fáradt vagyok.. El tudnék aludni így egy ültő helyemben xDDÚgy tűnik ez az ügynökség nem viccel. Énekgyakorlás, táncgyakorlás, szépkiejtés óra, zeneművészet, zeneszerkesztés, rappszöveg írás, hangszerismeret, k-pop történelem. Úgy zúg a fejem, hogy mindjárt szétrobban!!

Lassan vánszorgok hazafelé a hátamon a gitárommal, amikor meghallok egy ismerős hangot. Ezt a hangot bárhol felismerném.

-Köszönöm, hogy eljöttél:) Fontos dolgot kell mondanom.

Ray: Cry?!

------------------------------------

Seoul egyik parkjában késő este 10 perccel korábban

Namjoon:Úgy érzem magam, mint ha az első randimra készülnék Cry-al :D Igazából megvolt már az első randink, még ha viccesen fura körülmények között is XDD Merénylőnek hitték, elvesztettem a fél szandálját és végül egy tetőn kötött ki teljesen mezítláb, és a testőreink vitték el valahová. Elmosolyodom mert eszembe jut, hogy ráadtam a kabátomat, és ekkor felnézek és meglátom Őt magam előtt.

Ezúttal hétköznapi utcai ruhában van: Dorkó csuka a lábán, fekete farmer, ami tökéletesen megmutatja az még tökéletesebb alakját, rajta van egy póló és egy fekete BTS-es kapucnis pulcsi, és egy táska van a kezében. A kapucni a fejére van húzva, de a vöröses-barna tincsei még így is kikandikálnak alóla, smaragd zöld szomorú szeme pedig világít a sötétben, ahogy rám néz és azt mondja.

Cry:Köszönöm, hogy eljöttél:) Fontos dolgot kell mondanom.

Nem ül le mellém a padra, hanem a kezében lévő táskát nyújtja oda először.

Cry:Tessék!:)Már rég vissza kellett volna adnom ezt Neked :D

Elveszem és kinyitom. Látom, hogy a kabátom van benne és megint elmosolyodom, majd megint a szemébe nézek.

Cry:Kimostam! Ez a minimum :) Ezért is tudtam, csak most visszaadni, bocsii :$

Namjoon:Nem kellett volna :) Azt hittem már meg akarod tartani magadnak :D

Cry elpirul és leül mellém.

Cry: Meg akartam..:$

Meglepődök. És most már csak rá tudok figyelni. Ő viszont csak a cipője orrát bámulja és nem néz a szemembe.

Cry:De, ha megtudod, amit most elmondok, azt is megbánod, hogy ismersz:(

Nem tudok egy szót sem szólni, inkább csak hallgatom őt. Mert, nem értem.

Cry vesz egy nagy levegőt, és leveszi a kapucnit a fejéről. HOszsú vörös-barna haja leomlik a vállára, és így az esti fényben még gyönyörűbbnek látom őt. De, látom hogy fél valamitől, és továbbra is a cipőit nézi, és egy kavicsot rugdos a lábával,és az ujjain tépkedi a bőrt.

Tudom, hogy ezt csinálja, amikor ideges. Bár, még nem láttam, de mesélt nekem róla. A tenyeremet a két kézfejére helyezem, amin meglepődik, és abbahagyja, majd visszafordul a cipőit bámulni.

Cry:Szóval, el akarok mondani valamit. Én..

Közelebb húzódom hozzá, de nem engedem el a kezét. Érzem, hogy valami fontosat akar mondani, bár nem tudom, miért ilyen nehéz.

Cry:Nem az vagyok, akinek gondolsz. A nevem nem Crystal Snow. Az albumotok miatt neveztem el ennek magam, mert tudtam hogy erre egyből felfigyelsz és akkor talán megkeresel engem.