Horror Háza |RÉGI VÁLTOZAT|

7.

Logan:

Alice mellett ültem és a kézfejét cirógattam attól kezdve, hogy behoztuk a vállával a kórházba.
-Köszönöm, hogy behoztál!-nyöszörögte és megpróbált feljebb ülni. Felpattantam, megfogtam a nem sérült karját és segítettem neki.
-Ez a legkevesebb, cica.-kacsintottam, mire mérgesen nézett rám.
-Ha nem lenne törött a vállam, most az öledbe öntenék valamit.-kacsintott vissza. Felnevettem, majd elkomolyodtam.
-Erről jut eszembe-feszengtem kínosan, és beszívtam egy nagy adag levegőt.-van köztetek valami Dylannel?-hadartam kifújva a sok szén-dioxidot.
Alicenek tányérnyira tágultak a szemei, majd kacagásban tört ki. Úgy elkapta a röhögőgörcs, hogy csak percek múlva tudott normálisan beszélni.
-Dehogyis!-kezdte még mindig vigyorogva-A barát-zónát is alig súrolja. Hidd el, egy igazi fuckboy!-mondta, majd megfogta az ő egészséges kezével az enyémet.
-De azért a randi még áll?-kérdezte enyhén megszorítva összefont ujjainkat.
-Hát persze! Még törött vállal,fél lábon, tótágast járva is megtartjuk!- mondtam apró köröket rajzolva kézfejére.
-Megnyugtató!-mosolyodott el fáradtan és apró csókot nyomott az orrom hegyére. Meglepetten pislogtam.
-Ezt miért kaptam?-kérdeztem pár perc múlva, de már csak a halk, egyenletes szuszogását hallottam.
Én is puszit nyomtam a homlokára, majd elhelyezkedtem a kényelmetlen kórházi széken, ami a látogatóknak volt kirakva és megpróbáltam elaludni.

Kyle:

Miután kiszálltunk a liftből, mindenki megindult a saját lakásába.
Adam csak a negyedik kopogás után nyitotta ki az ajtót. Beengedett, majd leültem a kanapéra, és elővettem egy tasak füvet.
-Elmentem zuhanyozni - szólt és bement a fürdőszobába.

Adam már vagy egy órája fürdött, így bekopogtam hozzá.
-Adaamm, mostmár én jövök!
Semmi válasz.
-Adaaam! - dörömböltem az ajtón.
Semmi válasz.
-Hallod, ez nem vicces! Gyere már ki!
Semmi válasz.
-Na jó, akkor bejövök! - nyitottam be.
A látványtól az általam ismert összes káromkodás kombinációját felsoroltam, legalább kétszer.
A vérrel vegyített víz az egész padlót beterítette. Adam a kádban feküdt, egyik karja hanyagul kilógott. A szemeit kivályták, csak az üres szemürege nézett vissza rám. A nyaka és a kezei csontig fel voltak vágva. A mellkasától egészen a hasa aljáig bele volt vésve a Sátán Jele.
Közelebb mentem, de azt éreztem, hogy valamibe beleléptem. Felemeltem a lábam, és jobban szemügyre vettem. A cipőm talpát valamilyen fehér szutyok piszkította. Majd rájöttem.
-Fúúúj! - kiáltottam fel férfiasan. Ugyanis Adam egyik szemgolyójába léptem bele.
Beletöröltem a lábamat a kád előtt lévő szőnyegbe, majd visszamentem a nappaliba. Felemeltem a telefonomat a dohányzóasztalról, és tárcsáztam Willie számát.
-Van egy kis gáz - mondtam.
-Figyelj, fent van az interneten, hogy kell kimosni egy alsógatyát, jó? - közölte fáradtan Willie.
-Adam - -
-Adamnek sem mosom ki. - jelentette ki.
-Adamat megölték -mondtam két szívás között.
-Megyünk - mondta, és lerakta.
Az asztal fölé hajoltam, és szippantottam egy utolsót, mielőtt a többiek megérkeztek volna.

Lydia:

Éppen a hűtőszekrényben kutattam valamilyen ehető dolog után, amikor kopogtak az ajtón. Bevágtam a hűtő ajtaját, majd beengedtem a zihálva, össze-vissza beszélő Williet.
-Azonnal mennünk kell - mondta. - Adam...

Adam. A legédesebb srác, akit valaha ismertem... Olyan jó fej, kedves és helyes is...

-Mi van vele? - próbáltam a lehető leghihetőbben játszani, hogy nem érdekel, mi történthetett.
-Megölték.
-Hogy mi? - az nem lehet! Adam... Én... szerettem őt!
-Lydia, erre most nincs időnk! - idegeskedett Willie. - Kylenál találkozunk!
A fiú tovább rohant egy másik szobához. Miután az ajtó nagy nyikorogva becsukódott, a föld forogni kezdett a lábaim alatt. A térdeim nem bírták tovább, összerogytak, miközben patakokban folytak a könnyeim.