Horror Háza |RÉGI VÁLTOZAT|

1.

Alice:

Most, hogy 18 év után végre eljöhettem az árvaházból (hála a csigalassúsággal eljövő tizennyolcadik születésnapomnak), Casshez költözök a panelház 13. emeletére. Casst a nővéremnek tekintem, ha már egy igazi nem adatott.
Amióta az eszemet tudom, ő vigyázott rám, pedig alig egy évvel idősebb nálam. Együtt nőttünk fel az árvaházban, de az utolsó évem eltelése előtt el kellett mennie, mert ő már betöltötte a tizennyolcat. Miután elment, alig vártam, hogy én is elmehessek a számomra börtönként szolgáló árvaházból.
A taxi hangosan dudált egyet. Vetettem egy utolsó pillantást az épületre, majd az árvaház lépcsőiről felvettem a csomagjaimat, és beszálltam.
Az autó viszonylag hamar megérkezett a társasházhoz. Gyorsan kifizettem, majd a ház felé fordultam. Cass várt rám az ajtóban, majd ahogy meglátott, rohanni kezdett felém. A csomagjaimat ledobtam, hogy a karjaimmal szabadon átölelhessem.
-Annyira örülök, hogy újra láthatlak, A.-szorított meg.
-Én is, Cass. - eltoltam magamtól a lányt, hogy felkaphassam a bőröndjeimet. - Mehetünk? - kérdeztem, majd Cass után sietve megindultam az ajtóhoz. A bejutás nem volt egyszerű, ugyanis a bőröndjeimmel nem tudtam bemenni, mert azok túl nagyok voltak. Így kénytelen voltam egyesével betuszkolni a csomagjaimat az ajtón.
Miután nagynehezen sikerült bejutnunk, a hallon át elmentünk a lifthez. Megnyomtuk a hívógombot, majd vártunk. Tíz perc várakozás után odamentünk a portáshoz, aki közölte velünk, hogy a lift jelenleg nem üzemel.
-Ó, bazdmeg! - mormogtuk, majd megindultunk a lépcsőn a bőröndöket magunk után húzva a 13. emeletre. Mondanom se kell, nagyon elfáradtunk, így a 11. emeleten megálltunk pihenni. Egyszer csak az ezen a szinten lévő lift ajtajainak a  kinyílására lettünk figyelmesek, amiből kiszállt két tizenéves srác.    Őrült rohanásnak indultunk, majd még mielőtt bezáródott volna, a lift ajtajai közé vetettük az egyik bőröndömet. Cass szétfeszítette az ajtókat, én pedig gyorsan felkaptam a bőröndöt, majd diadalittasan beszálltunk a liftbe. Beírtuk a 13-as számot, és megindultunk felfelé.
Rövid lifttel való utazásunk után végre megérkeztünk arra a kibaszott 13. emeletre. Elindultunk a folyosón, ahol a hármas számú szoba volt a miénk. Cass a hatás kedvéért csigalassúsággal vette elő a kulcsokat, és rakta bele a zárba. Kb. 5 perce szarakodott a zárral, amikor annak kattanása hallatszott. Gyorsan befurakodtam mellette, majd lenyomtam a kilincset, és beléptem az új otthonomba. Először a nappali fogadott, ami valljuk be, nem volt a legmodernebb, de én azonnal kiszemeltem magamnak a krémszínű kanapét és a rajta lévő színes párnákat.  A bőröndöket ismét félredobva levetettem magam az imént említett bútorra, és jobban körülnéztem. A kanapé előtt egy dohos narancssárga szőnyeg volt elterítve, azon pedig egy sárga, kicsit már termeszek által szétrágott dohányzóasztal, amin egy kb. a kőkorszakból származó tévé, vagyis inkább egy mikrónak kinéző, tévének használt valami. A falak sötétkékre lehettek festve valaha, ugyanis mára már a fele festék lejött. Ezeken kívül még volt egy szerény olvasólámpa, és néhány könyvespolc, amiken még alig-alig voltak könyvek. De sebaj, az árvaházból 'kölcsönöztem' pár könyvet (amiket soha nem kapnak vissza), majd feltöltöm azokkal a polcokat.

Cassandra:

Amint bejutottam (Alice lehajított cuccaitól nem volt valami könnyű), megláttam A-t, aki a kanapén elnyúlva aludt el. Ezen el kellett mosolyodnom. Alice azóta semmit se változott, mióta utoljára láttuk egymást. Bementem a hálószobába, majd kihoztam egy pokrócot, és ráterítettem. Gyorsan írtam egy cetlit neki, hogy boltba mentem, és a dohányzóasztalon hagytam neki a kulcsom másolatával együtt. Amennyire csak tudtam, halkan kisiettem a lakásból, és az öreg, nyikorgó ajtót bezártam. Lesiettem a lépcsőn, majd megindultam a kisbolt felé. Nem volt olyan messze, az út gyalog kb. 10 perc. Igyekeztem minél gyorsabbnak lenni, hogy visszaérjek, mielőtt Alice felkel.
A nagy merengésben észre sem vettem, hogy lassacskán túlhaladtam. Mikor megálltam, egy elhagyatott ház fogadott.
-Korán van még a Halloweenhez, nem? -gondoltam, majd megindultam vissza a bolthoz.

Alice:

Nem tudom, mennyit aludhattam, csak annyit, hogy amikor visszatértem, Cass csak úgy sürgött-forgott a konyhában.
-A, ma este partizni megyünk! - mondta boldogan Cass, de egy pillanatra sem hagyta abba a sütögetést.
-Milyen buli? - kérdeztem.
-Háát, tudod, lehet hogy meséltem egy-két barátomnak, hogy ideköltözöl... - mondta Cass, és próbálta elfojtani vigyorgását.
-Ne is mondd tovább... - egymásra néztünk, majd kitört belőlünk a röhögés.
-Légyszii... - kérlelt Cass. Tudta, hogy ezzel a nézésével nehéz vitatkozni, így belementem.

Dylan:

Ez nem igaz, hogy ezek a kibaszott zsaruk bezártak ebbe a kurva pszichiátriába! Tudom, mit láttam és sosem felejtem el.
Csak egy dologgal nem számoltak. A kapcsolataimmal. Willie Russelt pelenkás korom óta ismerem és már azóta egy igazi szabaduló művèsz volt. Emlékszem amikor kisebbek voltunk szobafogságot kaptunk azért, mert elloptuk a felső polcról az alkoholos filcet és telefirkáltuk a szobám falát. Aztán csak úgy tudtunk kimenni a fiúkkal deszkázni, hogy egy bicskával (ami nem tudom, hogy került egy 13 éveshez) megpiszkálta a kulcslyukat, és valamilyen programmal felvette a hangunkat.
A gyerek egy zseni, most is ő fog kiszabadítani. Remélhetőleg...

Elmélkedésemből a kopogás zökkentett ki az ablakon, ez volt a jel.
Elkezdtem torkom szakadtából ordítani és többször is belevertem a falba. Rögtön egy nővér szaladt be. Hál' istennek (nem mintha hinnék benne) pont most van a nővércsere, így most kevesen vannak itt "vigyázni" ránk. Egy törékeny vörös hajú nővér jött be, kezében a gyógyszereimmel. Egyből kiütöttem, amit a hatástalanított kamerák nem láthattak. A főbejárat előtt Willie fekete Range Roverje állt, amibe gyorsan be is huppantam, majd útközben becsatoltam a biztonsági övem.
-Jól nézel ki Csonti!-röhögött Willie, szanaszét álló hajamat szemlèlve.
-Pofa be, Taknyos!-forgattam a szemem, majd vigyorogva leöklöztem vele.-Mizujs amúgy? Ez az egy év pocsék volt itt!-sóhajtottam a borzalmas állapotban lévő fekete hajamba túrva.
-Semmi különös, ma telik meg a szintünk-kezdte vigyorogva.-Egy új csaj jön, Cass azt mondta dögös.Rendezünk is egy üdvözlő bulit, ha akarsz jöhetsz.-kacsintott.
-Mérget vehetsz rá, de esélyed sincs a csajnál.-ugrattam a körmömet nézve,mire nyakon vágott.
-Hé! Az igazság fáj!-nevettem, majd elhajoltam a következő ütés előtt.
Egy tíz perc múlva behajtottunk egy magas társasház elé és Willie behúzta a kéziféket.
-Üdv itthon Pszicho!-most rajtam volt a sor, hogy nyakon vágjam.
-Az igazság fáj!-idézett horkantva.
Kiszállva az autóból beszálltunk a liftbe, ami tegyük hozzá, egy rozoga lélekvesztő volt, fa ajtókkal és gyér világítással. Willie rácsapott a 13-as gombra és lazán a farmerja korcába akasztotta a hüvelykujját, amíg felértünk a szintjükre. Egy fekete szőnyeggel borított, ízléstelen narancssárga falú, mállott vakolatú folyosón mentünk végig majd Willie előhalászta a kulcsát az 1-es számú ajtó előtt állva.
-Üdv itthon Dylan!-dobta le a kulcsot a konyha pultra. Körbenéztem a tenyerembe fektetve az államat. Doboz tévé, jobb napokat látott fehér szőnyeg, fekete kanapé, és legalàbb tíz papírgalacsin a kuka mellet. Sörösüvegek voltak a kanapén és egy zenét hallgató, és olvasó srác kapucnival a fején.
-Logan!-ordított rá Willie.
A srác felkapta a fejét és tágra nyílt szemekkel nézett rám majd Williere. Igen, a csontvázas tetoválásom miatt sokan néznek így rám. Ahogy jobban megnéztem a srácot észrevettem, hogy felemás szeme van, és barna haja. Eléggé "golden boy"-hatást keltett, aki jól tanult és a focicsapat kapitánya volt.
Felállt és magára erőltetve a "jobb vagyok nálad"-álarcot kezet fogott velem, éreztem, hogy megremeg a keze, mire elmosolyodtam.
-Dylan Wilder-szorítottam meg kissé a kezét.
-Logan-mondta összehúzva a szemét-Logan Hudson.-mosolyodott el. Ahaa, jól tippeltem, egy amerikai foci játékos.
-Élmény találkozni veled-mondtam gúnyosan. Nagyon nem megy neki ez a megfélemlítés dolog vagy mivel próbálkozik.
-A szobád balról a második - kiáltott ki a szobából Willie majd visszahangosította a kedvenc Iron Maiden számát, a Fear Of The Darkot. Intettem Logannek, majd el is foglaltam a szobát. Szerencsére a pszichiátria előtt maradtak itt is cuccaim, úgyhogy át tudtam öltözni egy farmerba és egy fekete v nyakú pólóba, majd felkaptam a farmerdzsekimet. Előhalásztam egy szál cigit és az ablakpárkányra kiülve meggyújtottam.
——————————————
A.N.:
Az első egy-két rész pilot, tehát bevezetés. Megígérjük a következő részekben felpörögnek az események. Ha elolvassa valaki...akkor írjatok véleményt, egyaránt negatívat és pozitívat is elfogadunk, valamint építő jellegű kritikát is kommentelhettek.

Köszönjük, hogy elolvastad az első részt: The girl and the madhatter😈😘