Every Day (Nap nap után)

5994. nap

Felébredtem. Azonnal tudnom kellett, kinek a testében vagyok aznap. Nem is a test számít - kinyitom a szemem, ellenőrzőm a bőröm színét a karomon, világos-e vagy sötét, a hajamhosszú-e vagy rövid, vajon kövér vagyok-e vagy sovány, fiú vagy lány, sebhelyes vagy makulátlan. A testhez könnyű alkalmazkodni, pláne, ha hozzá vagy szokva, hogy minden reggel másikban ébredsz. Sokkal nehezebb rájönni a körülötted lévő összefüggésekre, ami maga a szövevényes élet. Ami engem illet, minden áldott nap másvalaki vagyok. Persze tudom jól, ki vagyok - saját magam -, ugyanakkor valaki más is. És ez így van, mióta az eszemet tudom.

Tájékozódom. Felébredek, kinyitom a szemem, látom: ez egy új reggel, és ez itt egy új hely. Az elmém üdvözlésképpen információkkal áraszt el aznapi személyiségemről. Ma tehát Justin vagyok. Valahogy tudom, hogy igen, Justin vagyok,ugyanakkor azt is tudom, hogy valójában nem ő vagyok, csupán egy napra bújok a bőrébe. Körülnézek: ez az ő szobája. Az ő otthona. Pontosan hét perc múlva megszólal az ébresztője. Sohasem öltök alakot kétszer ugyanabban a testben, most viszont tudom, hogy ez a típus már voltam egyszer. Ruhák szanaszéjjel. Jóval több videojáték, mint könyv. Bokszeralsó van rajtam. A szám ízéből ítélve dohányzom. Annyira azért nem, hogy reggel első dolgom legyen rágyújtani. 

- Jó reggelt, Justin 

- üdvözlöm. Kíváncsi vagyok a hangjára. Jó mélyen szól. A fejemben mindig másképp hallom a hangomat. Justin amúgy nemigen ad magára. Viszket a fejbőröm. Alig bírom nyitva tartani a szemem. Nem sokat aludhattam. Már most tudom, hogy nem fog tetszeni ez a mai nap. Nehéz dolog olyasvalaki testébe költözni, akit nem kedvelek, mivel ennek ellenére tisztelnem kell őt. A múltban előfordult, hogy ártottam az alteregóimnak, amit később nagyon megbántam. Azóta elővigyázatosabb vagyok. Annyi bizonyos, hogy csakis velem egykorúak testében lakhatom. Nem fordulhat elő, hogy egyik nap tizenhat, másnap viszont hatvanéves vagyok. Állandóan tizenhat vagyok. Nem igazán értem, hogy működik ez. És főleg, hogy miért. De már rég felhagytam vele, hogy kiderítsem az okát. Sohasem fogok rájönni, mint ahogy a közönséges halandó sem mérheti fel ép ésszel létezésének értelmét. Egy idő után egyszerűen csak el kell fogadni, hogy vagyunk. Képtelenség megfejteni, hogy mi okból. Elméleteket persze gyárthatunk, de bizonyíték sosem lesz rá. Csak tényeket vagyok képes felfogni, az érzelmek nem juhiak el hozzám. Tudom, hogy ez itt Justin szobája, de fogalmam sincs róla, hogy szereti-e, vagy sem. És talán épp arra készül, hogy megölje a szomszéd szobában alvó szüleit.Vagy annyira gyámoltalan lenne, hogy a mamájának kell ébresztenie minden reggel? Nem tudhatom. Mintha teljesen kiszorítanám az alteregóm személyiségét. Annak persze kifejezetten örülök, hogy az idegen testekben a saját fejemmel gondolkodhatok, mégis jól jönne egy kis belső útmutató. Mindnyájunkban ott lakozik a rejtély, érdekes ezt belülről látnom. Megszólalt az ébresztő. Előhalásztam egy pólót és egy farmert, de hirtelen bevillant, hogy a srác tegnap is ezt viselte. Másikat választottam. Elindultam a fürdőszobába, hogy zuhanyozás után felöltözzek. Justin szülei már a konyhában voltak. Fogalmuk sem volt róla, mi minden változott meg tegnap óta. Tizenhat év alatt volt időm gyakorolni. Nem szoktam hibázni. Többé már nem.

Hamar kiismertem magam a családi viszonyokon: Justin reggelenként rendszerint nem beszélget túl sokat a szüleivel, ezért én sem tettem. Egészen jól érzékeltem már, hogy mit várnak el tőlem. Kiráztam a dobozból egy kis gabonapelyhet, a tálat aztán a mosogatóba tettem, felkaptam Justin kulcsait, és már húztam is el. Tegnap egy lány testében voltam körülbelül kétórányi távolságra innen. Azelőtt meg egy fiúéban, egy háromórányi távolságra lévő városban. De már el is felejtettem a részleteket. Muszáj, mert egyébként nem fog eszembe jutni, ki is vagyok valójában. Justin hangos és ocsmány zenét szokott hallgatni egy hangos és ocsmány rádióállomáson, ahol hangos és ocsmány műsorvezetők hangos és ocsmány viccekkel próbálják átsegíteni a hallgatókat a reggeleken. Valahogy ennél többet nem is óhajtottam tudni Justinról. Beléptem a memóriájába,