Hárman Párban

9. Fejezet

Bocsánat, hogy ilyen sokára folytatom csak, de sokat kell tanulnom az érettségire T.T De ne aggódjatok, nem fogom félbe hagyni, és igyekszem a folytatásokkal is :* Köszönöm mindenkinek, aki elolvassa *-* A kommentekre pedig válaszolnék, de vagy nem hagyja az oldal, vagy elküldi ötször :o

Nem nagy csoda, de ezt az éjszakát is végig elmélkedtem, bár túl sokra nem jutottam, csak arra, hogy tegnapelőtt Ataru és Ren egész biztos, hogy valami olyanról veszekedtek, amiben én is benne voltam. Tudom, ezt nem volt nehéz kitalálni, de nem csak erre jöttem rá! Akárhányszor gondoltam újra a történteket, annál valószínűbb lett, hogy miattam vesztek össze. Arra viszont még mindig nem jöttem rá, hogy miért. Szóval a legvégén arra jutottam, hogy ki kell derítenem. Bizony, kémkedni fogok!

Izgatottan kelek ki az ágyból, és most még az egyenruha sem tud lelombozni. Vidáman megyek be a fürdőbe, megmosom a fogamat, megfésülködöm, majd indulok is a suliba. Időm az mondjuk még van, de nem akarok tovább a lehangoló szobámban maradni. Talán egyszer majd lesz egy szobatársam, bár ezt erősen kétlem. Nincs több olyan hülye ember, aki ide jönne tanulni. Plusz lehet, hogy egy őrült vadállatot kapok magam mellé, ami azért nem hiányzik.

Miután sikeresen megtalálom a termet, bemegyek, és leülök a helyemre. Csak páran vannak bent, köztük sajnos Dai is, akit nagyon nem akarok látni. Bár... Lehet, hogy neki is van titka, amit ki kell derítenem! Lehet, hogy titokban ő egy... egy... vámpír! Igen! Fekete cuccokban jár, fehér a bőre, és... Hát úgy nagyjából ennyi. Nincsenek hosszú fogai, nem fél kimenni napsütésben, ráadásul emberfeletti ereje sincs. Mert az egy dolog, hogy nálam erősebb, de messze nem olyan erős, mint egy vámpír. Ah, tök unalmas ez az iskola! Még egy vámpír sincs itt, ch!

Hm, mi lenne, ha megnézném, hogy mit csinál Ataru és Ren? - kérdezem magamtól, majd gonosz vigyorral az arcomon indulok el a szobájuk felé. Csak kár, hogy nem tudom, melyik az. Ajj! Mindegy, majd rájövök! Épphogy odaérek a kollégiumhoz, már meg is látom Rent és Atarut, és mily' meglepő, megint verekednek. De most nem szabad félbe szakítanom őket, bármennyire is szeretném. Meg kell tudnom, hogy miért verekednek folyton!

Sajnos mint kiderült, verekedés közben nem szokás beszélgetni, ezért mikor komolyabbra fordul a helyzet, inkább közéjük állok.

- Ai! - mordul fel Ren. - Mit csinálsz már megint? - kérdezi dühösen.

- Mégis minek látszik?! - háborodok fel. - Amúgy meg el fogtok késni óráról - teszem hozzá. Még vetnek egymásra egy dühös pillantást, majd elindulnak. Nekem szinte futnom kell, hogy lépést tudjak tartani velük.

Szerencsére becsengetés előtt beérünk. Leülünk a helyünkre, majd Ataruhoz fordulok.

- Min vesztetek össze már megint? - kérdezem érdeklődve.

- Csak azon, hogy Ren egy idióta köcsög - válaszolja dühösen. Hát, kösz a pontos választ, de van egy olyan érzésem, ha megkérdezném Rent, ő is hasonlóan szépeket mondana. De nem adhatom fel! Meg kell tudnom, egyszerűen muszáj!

- Miért, mit csinált? - kérdezem újra, mire kicsit furcsán néz rám, majd dühösen szusszan egyet.

- Mindegy - zárja le a témát. Ne már! Ők se könnyítik ám meg a dolgomat! Hogy tudjak így meg bármit is?!

Megérkezik a tanár, majd egy rettenetesen unalmas óra veszi kezdetét, amin kivételesen gondolkozom, de azért nem azon, amit a tanár mond. Sajnos túl sok dolgot nem tudok még Ataru és Ren múltjáról, ami zavar. Vajon mi történt velük, amiért így utálják egymást? És lehet közöm a mostani veszekedéseitekhez? Ez mondjuk egész biztos. Mindig akkor veszekednek, mikor nem vagyok ott, szóval biztos, hogy nem akarják elmondani nekem az okát, pedig ki fogom deríteni!