Hárman Párban

15.fejezet

- Ai-chan, ébresztő! - érzek meg magamon két kezet, amik lágyan simogatnak.

- Ai, reggel van! - suttogja a fülembe Rei, de erre sem reagálok. - Azt akarod, hogy hozzam a poharat? - Na, erre már kinyílnak a csipáim, és a lehető leggyorsabban kiugrom az ágyból.

- Gonosz vagy! - nézek rá csúnyán, persze ők csak röhögnek rajtam. Ch, nem vesznek komolyan!

- Öltözz, mert lekéssük a buszt - figyelmeztet Ataru kedvesen.

- És az olyan nagy baj? - kérdezem, de azért elkezdek öltözni. Hm, mit vegyek fel?

- Ha nem akarsz odáig futni, akkor az - válaszolja Ren, mire tágra nyílt szemekkel nézek rá.

- Mi?! - kérdezek vissza elhűlten, és inkább nem válogatok, hanem az első ruhát, ami a kezembe akad, felveszem.

- Mindig ellenőrzik a névsort, és aki nincs fent a buszon időben, az fut - magyarázza Ataru.

- Akkor mi időben ott leszünk! - mondom határozottan. - Gyerünk, menjetek ti is öltözni! - zavarom ki őket, hogy haladjunk. Na, akkor készülődjünk! Hm... Miért van olyan érzésem, hogy valamit elfelejtettem? - hallok meg egy halk nyávogást. Hát persze, Shiro-chan!

- Shiro-chan! - kiáltom, majd a keresésére indulok. Hallom, hogy nyávog, de nem látom sehol. Biztos Ren tett vele valamit!

Ekkor feltűnik, hogy a fürdő ajtaja csukva van. Na ne! Bezárta oda? - nyitom ki az ajtót, mire kismacskám a nyakamba ugrik.

- Shiro-chan, hát megvagy! Ren terrorizált téged? - simogatom meg, ő rám néz, és nyávog egyet, amiből mindent értek. - Nyugi, majd én megölöm Rent, te pedig éld túl ezt a négy napot nélkülem, rendben? Taki és Yuu majd vigyáznak rád - mondom, bár nyilván feleslegesen, de ettől még tudnia kell. Olyan okosan néz, hogy még el is hiszem, hogy érti!

Gyorsan megfogom a bőröndöm, lerakom Shiro-chant, és a szobám elé vonulok, hogy Ataruék lássák, én már készen vagyok. Ők meg még nincsenek itt, szóval most én nyertem, hehe!

- Ai-chan! - Ezt nem hiszem el! Miért van itt, miért? Jó, nyilván ő is jön, mivel az osztályhoz tartozik, de miért ott van, ahol én?! Ah, utálom az életet! De várjunk! Most nem fogom hagyni, hogy elrontsa a kedvem a hülyeségeivel, azt meg főleg nem, hogy egyáltalán hozzám érjen!

- Várod már, hogy odaérjünk, és egy szobába aludhassunk? - kérdezi nyájasan Dai.

- Persze, az lesz a kedvenc részem, mikor a tanár közli veled, hogy mekkora tévedésben élsz - vigyorgok rá. Kezdem úgy érezni, hogy ez a nem félek semmitől dolog nem az én nagy számnak való...

- Ai-chan, csak nem kinyílt a csipád? - kérdezi visszafojtott hangon Dai.

- Nem tetszik, hogy nem vagyok könnyű préda? - vigyorgok rá. Légyszi, valaki lőjön le!

- Pont ellenkezőleg - jön közelebb, és belehajol a magánszférámba. - Így csak még izgatóbb vagy... - nyalna bele fülembe, de én elhajolok előle, és kinyitom a szobám ajtaját. Shiro-chan egyből kiugrik, de most Dai nyakába, nem az enyémbe. A fekete hajú srác üvöltve dobja le a veszedelmes macskát, akit szerencsére még időben elkapok.

- Mekkora szadista vagy! - kiáltom rá dühösen. Majdnem megölte a macskámat!

- Mindjárt megtudod, mekkora szadista is vagyok! - jön közelebb hozzám, mire bennem meghűl a vér. Ne, most mit akar tenni? Shiro-chan, védj meg! - bújok macskámhoz, és lehunyom a szemem, hogy előbb vége legyen... De nem történik semmi.