Megszoksz, vagy megszöksz (Befejezett)

Epilógus

Jackson
Repül az idő... a kis kávézóban ülünk, hogy a sikeres iskolai évzárásunkat ünnepeljük.
Luhan is mellénk telepszik, elfér, mert össze lett tolva nekünk pár asztal.

Mindenki jókedvűen nevetgél, hisz az idén senki nem akart és nem is bukott meg, bár én közel álltam hozzá, de Jinyoungie nem sajnálta az időt, és mindent a fejembe vert.

Most is itt csücsül mellettem, és röhög a döbbent képemen, mert még mindig nem hiszem el, hogy jövőre végzős leszek...
- Imádom a hülye fejed - susogja fülembe, amitől kiráz a hideg.
- Baba~! - húzom magamhoz, mielőtt visszatérhetne süteményéhez, és lecsókolom szája mellől a kakaóbajuszt.

- Jövőre már én is hozzátok fogok járni! - újságolja huszadjára a kicsi Kookie Youngjae ölében ülve, és fagyiját szétkeni a fél arcán amolyan direkt véletlen. Haláli ez a nyuszi... Jae nem unatkozik mellette, az egyszer biztos.

Bátyja Namjoon mellett ülve rosszallóan cicceg, mikor idióta haverom majdnem az asztalnál fekteti meg a kisebbet, de azonnal el is hallgat egy nyikkanással, ahogy a párja diszkréten combjára szorít.

Na ja... azért BamBam és Yugyeom sem semmi. Ők már az évzáróról is leléptek a WC-be, és még mindig kincset keresnek egymás szájában. Vagy gumimacit, mert az előbb még egy darab édesség bejutott Gyeomie szájába.

A társaság két normálisan beszélgető tagjához csatlakozik Lulu is, akiért majd a műszakja végén ugrik be a pasija.
Mark pedig valami furcsán megérthető oknál fogva nem akart jönni... nem is értem miért. Azt hiszem, mikor már legalább harmadszorra nyitott ránk, akkor elege lett kicsit belőlünk, és most barátnőjével próbál felejteni.

Jinie vállamra hajtott fejjel mosolyog a kis csapaton, ami hihetetlenül imádni való tőle.

- Jacks... - kezdi, hogy csak én hallhassam - Köszönöm, hogy vagytok nekem! - puszil bele nyakamba, amitől egy jóleső morgást hallatok.
- Mi nekünk kellene megköszönni Baba. Ha te nem lennél, már valószínűleg összeroppant volna a két család anyád miatt. És ha te nem lennél, nem ismerhettem volna meg életem szerelmét! - vonom ölembe magammal szembe ültetve, ajkaira súgva szavaim.

Jinyoung nélkül értelmetlen lenne az életem.
Ő pedig meghalt volna nélkülem.

Mindketten pont jókor voltunk jó helyen.
Egy ekkora kincset sosem fogok kiengedni a kezeim közül.

-----

Elvileg javítva minden, de ha van még benne hiba, értelmetlen bekezdés, csillámpónihányás, akkor szóljatok!