Megszoksz, vagy megszöksz (Befejezett)

Összefutnak a szálak

Jackson
Fent, a szobámban ültünk Markkal, míg Jinie lefürdött és hajat mosott.

- Nem tudod, mi történhetett vele? - pislogott rám.
- Nem - ráztam a fejem - De már mondtam. Még a balesetéről sem tudtam.
- Figyelj, Jackson! Legtöbbször nem érdekel, milyen kurvával vagy, de ha őt is csak dugni akarod, akkor ezt most benézted, mert ha megbántod, nem érdekel, hogy rokonok vagyunk, megöllek!

A fürdő ajtaja halkan nyitódott. A fiú haja még vizes volt, onnan pólójára - ami az enyém volt - csöpögött a víz.
Csak most fedeztem fel lába külső oldalán futó kisebb-nagyobb hegeket.
Felrángatta magára a reggeli nadrágot, és letelepedett körünkbe.

Kicsit át lehetett látni közönyös álarcán, ami mögött kíváncsiság lapult, de tekintete megtört volt, mint azoknak, akik mindent elvesztettek.

-Jinyoungie, nem tudom, mennyit tudsz rólunk. Mesélt neked valamit Jimin?
Először a fejét rázta, aztán mégis megszólalt.
-Vagyis... ha van esetleg kínai nevetek... nem csak az angol változat...
- Kayee és Yien - mutatott először rám, majd magára.
Hangyányit felderült az arca, jelezve, hogy így már ismer minket.

- A nővéreddel még gimiben találkoztam, idősebb volt nálam. Mégis összebarátkoztunk. Sokat mesélt magáról, rólad, meg édesanyátokról. Azt is elmondta, hogy apukátokat is ugyanúgy hívták, mint téged, de meghalt. Te viszont maradtál Junior neki.

Kicsit bólogatott, látszott, hogy így már értette, hogyan kerül a képbe a nővére.
- Nem akartam én belekeverni Jimint semmibe, így először nem mondtam neki sokat magamról, de aztán egyik éjszaka, mikor mondhatni csak én voltam itthon, betörtek, én pedig elmenekültem. Nem mehettem sehová, nem bíztam senkiben, csak benne.

- Akkor már nem lakott otthon. Felhívott engem egy éjszaka, hogy zárjak be mindent, anyának meg ne szóljak - bólintott. Látszólag ebből a történetből tudott részleteket.

- Igen. Akkor éjjel rohadtul féltem, és mindent elmeséltem neki. Azt, hogy igazából a kínai maffia örököse vagyok, de nem lakhatok Kínában, mert kissé eldurvult a helyzet: gyerekrablás, gyilkosságok... Aztán itt is elértek, de addigra kicsit felcseperedtem, minek hála meg tudtam magam védeni egyes helyzetekben.

Kis édes volt, ahogy nagy szemeket meregetve hallgatta a kis esti mesét.
Csak azt nem tudta, hogy "véletlen" engem raboltak el Mark helyett, a szüleimet meg megölték, mert azt hitték, hazudnak rólam.

- Igen... Végül is akkor került Jackson is végleg hozzánk. Ugyanis... igazából csak unokatestvérek vagyunk. Én Tuan vagyok, ő Wang.

Percekig csöndesen ültünk.
- Jinyoung, elmeséled, miért nem mentél haza? - kúszott hozzá közelebb bátyám.

Lehajtott fejétől nem láttam arcát, de válla megremegett.
Mark rögtön magához húzta őt, közben halkan, hüppögve mesélni kezdett.
- A szülinapi buli után tartottunk hazafele. A baleset... gondolom, már tudjátok, mi volt... - csak bólogattunk, hogy a részletek ismerősek - Szóval... én nem sokra emlékszem. Csak arra, hogy az egyik pillanatban még semmi baj nem volt, aztán fulladoztam. Onnantól kezdve nincs emlékem.

Már épp megnyugodott volna kicsit, de a következő emlékek hatására ismét előtörtek könnyei.

-Azt mondták, amíg kómában voltam, Jimint eltemették... még csak azt sem tudom, hova... az anyám... kih... kitett... nincs hova hazamennem...

Végleg elcsuklott a hangja, csak a zokogás rázta szüntelen.
Mark a hátát simogatva próbálta nyugtatni, kicsit még ringatta is.

- Jackson, add a takarót! - suttogta halkan az alattam lévő anyagra mutatva.
Egy pillanatra sem engedte el a kicsit, aki viszont teljesen erőtlenül, remegve, szipogva simult az ölelésbe.
Rögtön vizet is hoztam, de mire a fürdőből visszaértem, a Picur már a takaróba csavarva, bátyám ölében ülve, nyakába szuszogva aludt. Vékony kis keze a még mindig őt ringató ingébe kapaszkodott.