Reggel

610 38 23
                                    

Jinyoung
Sokkal jobban voltam, mint legutóbb a... kocsiban?
Kellemes melegben is ébredtem, és valaki nagyon is ragaszkodott hozzám.
Lusta voltam kinyitni a szemeim, szóval csak gondolkoztam, ki is fekhet mellettem. Egy: Jackson. Ő mentett meg. Kettő: Mark. Ő... ki is? Mindegy. Három: tuti volt még valaki, aki kérdezett.

Nagyot szusszantottam a párnám nyakába, és még közelebb passzírozódtam hozzá.
Kelletlen, torokhangú morgással "válaszolt", meg azzal, hogy ölelésével majd' összeroppantott.

- Reggelt... - bújt bele a hajamba annyira, hogy szabályosan éreztem a fejbőrömön ahogy nyitogatni kezdi szemeit.
Csak kelletlen nyöszörgéssel, és a nyakába nyammogással feleltem.
- Hhh... Jobban vagy? - morgott még mindig a fejemre.
- Mmm... Élek - szorítottam magamhoz már lábaimmal is.

Kicsit meglepett, ahogy félig kemény tagja combomnak és ágyékomnak nyomódott, de zavarni nem zavart. És mivel ő sem húzódott el, gondoltam, neki sem okozott gondot.

Kellemes pihenésünket a kicsapódó ajtó zavarta meg.
- Reggelt Jacks... - a nagyhangú hirtelen harapta el köszönését.
- Neked is Jae! Takarodjál kifelé! Mégis mi a faszomat keresel itt? - ugyan szorosabban nem tudott fogni, de úgy változtatott ölelésén, hogy mindenki láthatta, meg akar védeni.

Morogva csaptam a hátára, hogy ne beszéljen közönségesen.
- Mi az? - bújt a hajamba megint.
Rendkívül kellemes érzés volt, ahogy ajkai, lehelete és orra birizgálta tincseimet, bár nagyon kellemetlen volt maga a tudat, hogy már jó pár napja nem mostam hajat.
Mintha pont ezt akarta volna meghazudtolni, beletúrt hajamba, nyakához húzta fejem, úgy susogott fülembe, teljesen kizárva a szobában tartózkodó kívülállót.
- Jó puha a hajad Baba!

A kis hívatlan vendég lassan araszolt közelebb.
- Jackson, ki ez a gyerek? - huppant le lassan az ágyra, mert ugye arcom nem láthatta.
- Nem a te dolgod gyökér! - húzta rám teljesen a takarót, de megint kivágódott az a rohadt ajtó.

- Öcsi, Junior, gyertek reggelizni! Anyu üzeni! És Kris is nemsokára itt lesz! - viharzott be valaki.

Ismerős volt a hangja tegnapról, muszáj voltam ránézni.
Mit ad Isten, ki áll az ágy lábánál? Csak nem a kis vörös, akit első iskolai napomon is láttam? Ezek után beugrott, hogy tényleg! A vörös és a párnám tesók. És akkor tuti ő Mark. (Habár eddig nem tudtam hozzá nevet kötni...)

- Öt percetek van felkelni! - azzal kirángatta a szobából a másik fiút is.
Amennyire gyorsan csak tőlem telt, feltápászkodtam.
A hatalmas ágy közepén elveszetten ülve próbáltam rájönni, hol lehetnek a ruháim, de nem láttam sehol sem.

- Mi baj, Baba? Mit nézel ilyen kétségbeesetten? - karolt át hátulról, vállamra döntve fejét.
- Ő... hát... hol vannak a ruháim? - kicsit sem volt gáz, ahogy majdnem dadogok a közelségétől! Áh, dehogy!
- Gondolom a szennyesben - vont vállat - Adok tisztát, rendben?
Csak meglepetten bólintottam.

Mielőtt kimászott volna az ágyból, vigyorogva hajolt ajkaimra egy puszit lopni. Ettől csak még inkább lefagytam, és tökéletesen bamba fejjel vártam, hogy a kezembe nyomjon egy gondosan összehajtogatott pólót és egy farmert, tetejükön egy zoknigombóccal.

Kivergődtem magam a parkettás padlóra, és gyorsan lekaptam a jó meleg pizsama nadrágot.
Épp a koptatott-szaggatott fekete, szűk farmer övét csatoltam be, mikor tekintetem az engem bámuló, félmeztelen házigazdámra esett.
Meg kellett hagyni, rohadt szexi volt a kockás hasával és izmos karjaival.

Övemmel végezve, enyhén pirulva fordultam el, és kaptam le magamról a pólót, azonnal meg is borzongva. Ha nem is voltam már lázas - bár ezt sosem tudtam megállapítani - akkor is lehetett még hőemelkedésem.

Megszoksz, vagy megszöksz (Befejezett)Where stories live. Discover now