The girl who cried Werewolf

Part 3

Stiles szemszöge:

–Dr. Deaton baj van–léptünk be Liammel az állatklinikai kisszobába vagy mibe.
–Stiles, Liam? Hol vannak a többiek?–kérdezte Scott és csak akkor vettem észre egy lányt aki már fel is állt. Nem tudtam figyelni hogy mit mondott mert nagyon ismerősnek tűnt. A másik pillanatban pedig már kint is volt.
–Mi a baj?–kérdezte Dr. Deaton mire felkaptam a fejem.
–Lydia és Cora. Valami bajuk van. Lydia folyton sikítani akar Cora pedig alig tudja kontrolállni az átváltozását. Isaac segít neki–nézett Liam Derekre mire csak megnyugodva bólintott egyet. Már épp nyitottam volna a számat hogy mondjak még valamit mikor két különböző hang sikított fel elég közelről. Mindannyian ki siettünk és mikor kiértünk a szobából épp hogy eltudtam kapni Lydiát aki nem tudom hogy került ide. A másik lányt pedig Liam kapta el és felemelve őt sietett hogy a fémasztalra tegye. Én ugyanezt csináltam Lydiával.

–Amúgy ki ez a lány?–kérdezte Liam az ismeretlen lányt letéve az asztalra.
–Ő kérem szépen Dayana–mondta Derek majd maga elé suttogva mondta hogy Hale. Én erre nem tudtam nem elnevetni magam.
–Na mivan csak nem berezeltél mert van egy új gyerek a családodban?–kérdeztem mire csak rám morgott.
–Ő Eva lánya volt. Anyukád húgáé. Szóval csak unokatesók vagytok. Téged nem ismer csak Petert–mondta Dr. Draton miközben felvágta Dayana kezét hogy megnézze hogy rendesen gyógyul-e. Amint beleszúrta a pengét a kezébe az begyógyult és A penge benne is akart maradni ha a Doki nem húzza azt ki.
–Rendben ez csak egy kis roham volt. Történt már ilyen. Akkor most nézzük Lydiát–fordult Lydia felé mire egyből rá néztem. Megmérte a pulzusát meg még mit tudom én mit csinált vele.
–Na?–kérdeztem hevesen mire csak megfogta a vállamat.
–Még nem tudni mi baja van. Valahogy hozzátok be Corát és őt is kivizsgáljuk. Addig remélhetőleg Dayana is fel ébred és Lydia is majd megkérdezem tőle hogy mi történt. De van egy sejtésem. Na siessetek. Mindannyian mennyetek–terelt ki minket mire idegesen kimentem és az öreg szerelmemhez a jeep-hez menve elgondolkodtam azon hogy miért tűnt fel ez a lány és miért lett egyből baj.

**

Mivel Cora még mindig Dereknél lakik ezért oda mentünk fel. De mivel vagy kétszáz lépcsőt kell odáig megmászni ezért mire felértem már olyan voltam mikor az edző tesióráján vagyok. Alig bírtam már járni annyira elfáradtam de azért követtem a többieket. Akik persze hogy Vérfarkasok voltak mert az a jó ha csak Stiles az ember most épp hogy ő a leggyengébb. De persze mindig magammal hordom a baseball ütőmet szóval nincsen probléma.
Most is a baseball ütőmmel, készen állva hogy leüssek valakit (Ez esetben Cora lesz ha meg támadna) léptem be Derek lakásába.

–Az minek?–kérdezte egyszerre Derek és Scott.
–Nektek ott van a karmotok meg a szuper vérfarkas erőtök ha megtámadna. Nekem meg baj ha magamnál tartom a kedvenc tárgyamat mióta tudom hogy vannak Vérfarkasok?–kérdeztem kicsit túljátszva a szerepemet, ugyanis nem ez a kedvenc tárgyam.
Erre ők csak megrántották a vállukat és Derek picit morgott is.

Bent Cora, Isaac és Peter ült szokatlan csendben.
–Ki se mondd–szólt rám Liam mikor nyitottam a számat. Csak felhúztam a szemöldököm és megbántódva siettem előre.
–Cora, gyere el kell vinnünk Dr. Deatonhöz–hívtam és ekkor újra arra a lányra terelődtek a gondolataim.
–Peter, ki az a Dayana?–kérdezte kertelés nélkül Derek.
–Hol van?–kérdezte láthatólag nyugodtan de mintha ideges lett volna kicsit.
–Ha nem ismernélek azt hinném aggódsz érte. De ez lehetetlen mert téged nem érdekel más mint saját magad. Nem igaz?–provokáltam mire csak unottan nézett rám.

–Dr. Deatonnél van–vágott közbe Scott mire Peter egyből kiment a lakásból.
–Dr. Deatonhoz?–kérdezte Cora Dereket mire a Farkas bólintott egyet.

Hát akkor jöhet a lépcsőzés. Megint.

Remélem jó lett. Ha tetszik nyomj egy vote-ot.
Puszii ;-*