Múló idő "BEFEJEZETT"

7.rész - Ijesztő igazság

-Judy hall engem?! -kérdezte kétségbeesve

-ÁÁÁÁÁÁÁHHHH!! Kérlek... ahhh hívd a mentőket!

A férfi egyből kivette a zsebéből a telefonját, majd értesítette a mentősöket. Miközben vártak, magához ölelte a nőt....

Kate "börtöne" ugyanúgy nézett ki, csak a doboz volt kivéve és kapott tiszta ruhákat, illetve tiszta ágyneműket. A kislány már magától megy le Ned-hez, hogy megkaphassa a napi adagját. Csütörtök reggelén, éppen a reggeliét majszolgatta, ami a szokásos üres kenyér, retekkel volt, tiszta tányérban. Teljesen lemondott arról, hogy valaha is haza fog kerülni. Esténként még szokott írni a szüleiért, de legbelül tudta, hogy nem láthatja már többet őket.

-Istenem kérlek... Csak anyát had láthassan még... Legalább csak egyszer! És ott van Brandon is...

Ekkor benyitorr Ned és szúrós tekintettel bámulta a lányt.

-Jó reggelt, édes. Lenne egy kis feladatod mára. Tegnap este nagyon ment a hasam... És mivel azta a WC-t mostmár te is fogod használni, arra kérlek hogy takarítsd ki. Nem nehéz. A nagyobb darabokat kiveszed, a többit leöblíted. És utána jól megszeretgetlek, persze ha te is akarod.

-Rendben. -mondta Kate teljesen nyugodt hanggal

Lementek a WC-hez, és Ned oda tett neki egy lavrot, amit tele tett vizzel. Még egy gumikesztyűt és adott neki.

-A szart nyugodtan nyomkodd inkább össze. És úgy mosd ki. Tudom, nincs valami jó illata, de mint ha csak az iszapot kennéd magadra a strandon. 1 óra múlva visszajövöl. -mondta Ned, majd bezárta Kate-t a fürdőszobába, ahol a WC volt

-Nagyszerű... Egyszer úgy is vissza kap mindent ez a mocsok...

<April szemszöge>

Amikor kinyitottam a szemem, egyből arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ha itt lenne Brandon és átölelne miközben lustálkodunk. Az ágyam az ablak alatt volt közvetlenül, amit egész éjszaka nyitva hagytam, emiatt nagyon jó érzés kapott el, amikor a nap megsütötte a bőröm. A táskám az utolsó nap óta be volt hajítva az íróasztalom alá, ami a szoba másik oldalán helyezkedett el. Egyből odakaptam az ágyam melletti kis polcra, hogy levegyem róla a telefonom. Brandon-nak írtam, aki csak 10 perccel később volt hajlandó visszareagálni.

<Brandon szemszöge>

Éppen zenéket vágtam a gépeken, amikor meghallottam, hogy kaptam egy üzenetet April-től. Körül néztem a szobámban. A földön mindenfele trikók és egy-két súlyzó volt el szórva. Igaz, az ágyam itt volt mellettem, de lusta voltam a telefonomért nyúlni. Mikor meghallottam, hogy egyre több üzenetem érkezik, erőt vettem magamon.

-Jól reggelt, bogyóm! Hogy aludtál? Szerelmem

-Baj van életem? Haragszol? Szerelmem

-Hát jól van Brandon.... Látom, nem is vagyok neked olyan fontos....

"Szerelmem megváltoztatta a becenevedet erre: Nem válaszolós köcsög"