Múló idő "BEFEJEZETT"

6. rész - Időtlen időkig

Judy több órán keresztül sütött-főzött. Leterítette a fehér alapon sárga virág mintás terítőt, majd 3 ember számára megterített. Kiszedte a porcelán tányérokba hűlni a chowder levest, amit most megfelelő sűrűségűre csinált. Leült az egyik székhez az asztalnál és várt. Este 8 órakkor ért haza William. Az "ebéd" addigra már kihűlt. Judy elszomorodva bámulta a szétvagdalt terítőt, amit ő csinált, miközben egyre csalódottabban várt.

-Szivem, minden redben? -kérdezte férje

-Úgy látszik? Nincs meg a lányunk, Will. Te feltudod ezt fogni? Mert nem úgy néz ki. Nyugodtan eljárogatsz itthonról, mint ha telibe szarnád. - elkezdett sírni, mire William odament hozzá és átölelte - Lehet, hogy soha többé nem fogjuk már látni, a gyönyörű arcát...

-Minden olyan jó volt vele... - mondta Ned, miközben Kate a vállát fogta - Amíg az apád közbe nem lépett! -csapta el a kezét - Van bőr a képeden ezek után még nyalizni nekem? Hogy emiatt bármi is ki alakul köztünk. Mármint a mostanin kívül? Senki sem fog téged megtalálni.

-De hisz... Ez- ez nem lehet igaz. Apa... Apa anyát szereti. Nem lenne semmi oka rá...

-Tudod... Néha eljön az az idő, amikor valaki már nem szereti úgy a másikat, mint régen. De most menj fel. Nincs kedvem ma este hozzá... De persze ha aka-

-Nem! Felmegyek. -vágott közbe Kate és felrohant a szobába

-Uram isten... Ezek szerint apa folyton hazudik nekünk??? Anyának meg kell tudnia. Ha letudnám szedni ezeket a láncokat... Áh.. nem jó. Túl magas. Ez érdekes... Egy ideje már nem sírtam. Kezdek beletörődni?... Nah mindegy... Bal bal bal bal...

Fél 8-kor April és Brandon egymás kezét fogva sétáltak el a fa alól, mert elállt az eső. A vastag felhők alól elkezdtek kisugározni a napnak a sugarai, ami elképeztő érzést nyújtott a félig még vizes gyerekeknek. Brandon imádta végig simítani April gyönyörő hosszú, barna, vizes haját.

-Annyira örülök, hogy végre észre vetted, hogy ki az igazi számodra. -mondta April, miközben szorította a kezét

-Én is.... Viszont ha Kate nem kerül elő...

-Akkor éljük tovább az életünket. Csak úgy, hogy mostmár mi együtt vagyunk. Nem veszítene a világ sok mindent egyébként, ha meghalna. Rajtam kívül szinte senkivel sem beszélgetett. Magával volt elfoglalva és írogatott folyton a naplójába mindenféle hülyeséget az életről. Jah meg folyton téged bámult, ahogy te is őt. De végre rájöttél...

-Értem, de... Akkor sem kívánhatunk ilyet. -szomorkodott Brandon

-Hát jó... Akkor elmondom. Azt kérte, hogy senkinek se beszéljek róla, de úgy gondolom tudnod kell róla. Kate... Hogy is fogalmazzak.. - húzta a száját April - Nem szerette a fiúkat. - lepődött meg Brandon - Belém volt szerelmes egy időben.

-Mii?! Ez hülyeség, April. Hisz láttam, hogyan néz rám. Még puszit is adott.

-Szerinted miért rövid a haja?

-Mert gondolom így szereti. -felelte Brandon

-Csak kihasznált volna, hogy mások előtt leplezze magát. Sosem akart tőled semmit. Úgy nézni meg bárki tud. Viszont én nagyon is szeretlek. Jobban mint bárkit. És tudom még fiatalok vagyunk, de pár év múlva együtt is lakhatunk majd.

Brandon legszívesebben nem hitt volna neki, de egyszerűen elvakította a gyönyörű szeme, és amiket mondott neki.

-Én is szeretlek. -megcsókolták egymást, majd a fiú haza kísérte