Múló idő "BEFEJEZETT"

4. rész - Bezárva

Nem sokkal később elért a sikátorhoz. Az edzőterem egyenesen lett volna. Ő viszont befordult a sikátorba...

Kicsit beljebb érve, meglátta az eperfagyit, és a széttört tölcsért a földön. Nem tulajdonított neki nagyobb jelentősséget. Csak eszébe jutott, hogy az is pénz... Miután a túloldalt kiért az utcára, egyből bekopogott bal oldalt a legelső házba. Pár másodperccel később ki is nyitották.

-Nah végre, szerelmem! -kiáltotta egy fiatal nő, majd megcsókolta

-Siettem ahogy tudtam, édes. Csak meg kellett ebédelnem. -mondta William, miközben magához ölelte a lányt

-Nah gyere be drágám. Megvetettem az ágyat. -mondta Susan

Az egész ház szinte csak egy szoba volt. Egybe volt a konyha, a nappalival. Csak a WC és a fürdőszoba kapott különhelyiséget. Susan besötétítte az egész házat és gyertyákat gyűjtött az ággyal szemben lévő kerek asztalon.

-Nincs sok időnk. A lányom lehet már otthon is van.

-Ajj szivi... Mikor akarod végre ott hagyni őket?? -kérdezte Susan

-Meg akartam már egyszer mondani, de nem lehet. Ha annak a ribancnak bejön az a munka az étterembe, pénz eső lesz. Szóval várnunk kell még egy kicsit.

-Remélem megéri kivárni. Elegem van már ebből a kis "lyukból".

-Össze fog jönni. Hidd el. Egyébként... Nekem nincs elegem a lyukadból....

Kate alig látott valamit a sötétségben. Csak a hold ragyogása adott egy kis fényt. Megpróbált azon a koszos matracon aludni, de nem tudott. Csak ide-oda járkált.

-Nem szabad megőrülnöm... Láttam már ilyesmit a filmekben, de... Jézusom most én vagyok ilyen... Ahjj... Nem szabad összetörnöm... Meg kellene tanulnom nevetni a sírás helyett...

Ekkor meghallotta, hogy valaki lépeget fel a lépcsőn, majd behelyezi a kulcsot.

-Kellj fel. -mondta Ned

Kate amikor meglátta a férfit, egyből összeroppant és visszaguggolt a sarokba.

-Vagy... Itt is maradhatsz tőlem. Akarod tudni, hogy honnan tudom a neved? Nos... Jobban kéne vigyáznod a cuccaidra... És tudod, miután megtudtam a neved, már nem volt nehéz kinyomozni hogyan nézel ki...

-De miért pont en-... - mondta remegve Kate

-KUSS! Itt csak én kérdezek. Nem akartalak ma este bántani... De úgy látom nem igazán értetted meg... -mondta Ned mosolyogva, majd lehúzta a nadrágját és közelebb lépett

-Jajj kérem! Kérem csak ezt ne!! Bármit csa-hamm...

-Ahh.... Nincs semmi baj. Csak csináld ahogy tudod, és nem foglak bántani. -nevetett

-Uhh... Ez nagyon jó volt. -mondta William, az ágyban feküdve

-Igen. -feküdt rá Susan

-Szokott még a volt barátod zaklatni? -kérdezte William, miközben hátra simította a lány haját

-Már egy ideje nem... 2 hete volt itt utoljára. Arra kért, hogy költözzek vissza hozzá abba a lepukkant házba... Szerintem már vagy egy hónapja nem takarított ki. Mint ha tudta volna, hogy pont azelőtt voltál te is itt.. Remélem elfogadta hogy téged szeretlek. -megcsókolták egymást

Ezután William felkelt és öltözködni kezdett.

-Remélem hamarosan újra találkozunk. -mondta Susan

-Egészen biztos. Haza fele futni fogok, hogy leizzadjak egy kicsit. -mondta William, majd egy hosszas köszönés után elindult

Otthon már aggódva várta Judy.

-Nah végre! -rontott neki - Veled van? Jézusom ő hol van???

-Nyugodj már meg, édesem! Mi történt?

-Kate... Nem jött haza... Pedig már... már itthon kéne lennie -lihegett Judy

-Figyelj nem kell egyből a rosszra gondolni. Lehet csak egy barátjával van és lemerült a telefonja.

-Will ha elveszítjük a lányunkat én... Hívjuk a rendőrséget most!

-Szivem várj egy kicsit! Nem tudjuk hívni őket. Amíg nem telik el pár nap addig ők sem fognak vele mit kezdeni. -mondta William

-Mi a franc van veled?! Egyáltalán nem érdekel mi van a lányunkkal?? -kiabált Judy

-Azt hiszed én nem aggódom bazd meg?! -üvöltött

Ekkor Judy nagy szemekkel nézett rá, közben sírni kezdett. Majdnem összeesett, de férje elkapta.

-Bocsáss meg édesem. - sírt Will - Nem kellett volna így beszélnem csak.. Te is tudod hogy igazam van. Nem engedem, hogy bármi baja essen....

Ned félre lökte a lányt, akinek teljesen olyan volt a szája...

-He.. -röhögni kezdett Ned - Remélem tudod, hogy amiket csinálunk azok még semmik... Semmik azokhoz képest, amik még várnak rád cukorfalat. De egy valamit megígérhetek neked. Jó hosszú életet fogsz élni. Már mint... a 12 évedhez képest.

Kate nem tudott semmit sem mondani erre. Csak ült egy helyben és nézett ki a fejéből, miközben sírt.

-Sírj csak amíg még tudsz. Ugyanis el fog jönni az az idő is, amikor már nem fogsz tudni.....

Na sziasztok! :D Itt is lenne a 3. és 4. rész. Tudom ez utóbbi egy kicsit rövidebb lett, de remélem azért még elviselhető volt :D. Köszönöm mindenkinek aki elolvasta! További szép napot nektek! :)

5. rész - Megtörve : 2018.03.21