Múló idő "BEFEJEZETT"

6. rész - Időtlen időkig

<MÁSNAP>

Judy már felkelt hajnalban, 5-kor. Nem tudott semmi másra gondolni, csak Kate-re, ezért úgy döntött hogy felmegy a szobájába. A konyhából nyílt ki egy folyosó, ami egyenesen az ő szobájához vezetett. A falon családi képek vannak kirakva, amiken Judy, William és Kate szerepelt. A citromsárga fal könnyed erezetein végig folydogált a félelem, ami abban a pillanatban kapta el Judy-t. Hozzá nyúlt a folyó végén a kilincshez, amitől borzongani kezdett. Ránézett a barna ajtóra, amin egy nagypapír lógott, amire kisbetűkkel ez volt írva:

"Nem tudod, melyik a te utad, de van segítség. Nézed a térképet, figyeled a táblákat, hogy megtaláld. Mert ezt az utat neked kell megtalálnod. Ám van, hogy nem te találod meg az utat. Hanem az út talál meg téged. Az út, ami a tiéd, amely célodhoz vezet. Nem neked kell keresgélned, nem neked kell kutatnod utána. Nem neked kell elképzelned, hogy milyen lehet. Mert az út, a te utad megtalál. Mert az út, a te utad ismer téged. És egy napon ott fog állni előtted. Lehet, hogy nem ismered fel azonnal. De van segítség. Hogy észrevedd, hogy felismerd őt. Van segítség. A szíved, a lelked. Lehet, hogy első pillantásra ez az út más, mint amit magadban elképzeltél, ám a szíved, a lelked érzi, tudja, hogy ő az. Hogy megtaláltad. Hogy ez az út vezet célodhoz. Hogy ez az út az Életed, a Célod. És akkor... akkor lépj rá."

-Szeretlek, kicsim. -mondta Judy halkan, sírva

Ezután lenyomta a kilincset, majd benyitott. A szellő miatt ingani kezdett a lap az ajtón. Abban a pillanatban, a színes, rózsaszín szobát bejárta a sötétség és a félelem keveréke. Az ágyon a takaró félig a földön lógott. Az ablak becsukva, a függönyök széthúzva. Az ajtó jobb oldalán állt a lány ruhásszekrénye, mellette neki tolva az íróasztala, amin könyvek voltak szétszórva elhelyezve. Az ajtóval szemben lévő falon az ablak, jobb sarkában egy kis polc volt felfüggesztve, ami felett egy kerek tükör lógott. A polcon lányos dolgok... A bal sarokban pedig az ágy volt betolva. Az ajtótól balra a TV állt.

Judy az íróasztalhoz ment. A felkelő napfénye elengedő világítást adott neki. Elkezdte odébb dúrni a könyveket, miközben folyton azt hitte, hogy valaki ott van vele a szobában. Megtalált egy füzetet. "Az életem". Kinyitotta és észre vette, hogy lány feljegyzi a fontosabb szakaszait az életének.

"2018.04.28.: Anyának lehet lesz végre egy jól fizető, állandó munkahelye egy étteremben. Nagyon finomakat szokott főzni. Ma reggelre például almáspitét csinált ami olyan finom lett, hogy eldugtam egy pár szeletet a szobámban. Remélem megtalálja ő is a saját útját."

Becsukta a füzetet, és a borítóját könnyei áztatták el. Magához szorította, majd elhagyta a szobát. Elment az ebédlő asztalhoz a konyhába, ahol William már várta.

-Te sem bírsz aludni? -kérdezte Judy

-Nem igazán... Elég furát álmodtam. Mi az a kezedben?

<KOPP-KOPP>

-Ki lehet az? -kérdezte William

Judy reménykedve sietett az ajtóhoz, hogy kinyissa. Amikor meglátta a túloldalon álló két rendőrt, vegyes érzelmek kezdtek el kavarodni benne.

-Szép jó reggelt! -köszönt a rendőr - Gary főtörzsőrmester vagyok. Ő itt a társam, Jason. Elnézést a kora reggeli zavarásért. A kislányukról lenne szó.

William hátulról átölelte feleségét, aki csillogó szemekkel hallgatta a rendőrt.

-Az iskolából még egész biztosan elindult. Az egyik járőrünk agyon taposott fagyi maradványokat talált egy közeli sikátorban. Ezért elmentünk a sarki a fagyizóba, ahol az eladó pontos személyleírást adott. 100%, hogy Kate az eltűnése napján vásárolt egy gömb eper fagylaltot. A földön rohadó édesség állapotából sajnos nem tudjuk meg megmondani, hogy milyen ízű, de ha tényleg ő ejtette el, akkor valószínűleg elrabolták.

Judy szédülni kezdett.

-Kicsim jól vagy? -kérdezt aggódva William

-E-Elő fog ke-kerülni? -kérdezte dadogva Judy

-Asszonyom, mi mindent megteszünk.

Judy összerogyva zokogott férje karjai közt...

-Balra balra balra balra balra

Kate már rég fent volt, amikor Ned még mélyen aludt. Ragyogó napsütéssel indult a nap. Második itt töltött éjszakája után meglepően "jó kedvűen" kelt fel, hiszen azon a napon volt a 13. születésnapja.

-Anya... Remélem ma megtalálsz és haza viszel.

Örömére nem tartott túl sokáig... Fél órával később Ned lépett be teljesen pucéran a szobába.

-Jó reggelt kislány. -köszönöt, miközben ásított egyet

-Jó re-reggelt... Nem lehetne kihagyni a mai napot? Ma van a szülinapom... -kérdezte félve Kate

-Na nem mondod? Akkor gondolom ez megteszi egy kis szülinapi ajándéknak. Na gyere csak szépen ide....

Nah sziasztok! Nagyon megijedtem, hogy nem fogom tudni felrakni ma a részt, mert holnap matek versenyre megyek... Viszont. Holnap fogom kirakni a 7. részt, amit egy kisebb szünet fog követni, aminek az okát nem szeretném felhozni. A lényeg, hogy emiatt a következő rész sokkal hosszabb lesz. Tekinthetnénk egy ilyen félidőnek is :D . Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a rész is!! További szép estét/napot nektek!

7. rész - Ijesztő igazság : 2018.03.24