It's proved impossible

Part 12

"Samantha szemszöge"

Leértem a konyhába, hol teljes sötétség uralkodott, azt hittem egyedül vagyok, majd halottam egy hangot a raktából, mintha valami leesett volna..

-Bazdmeg, ha felébred valaki mèg meg is verlek!-üvölti suttogva Cam, bakker esti zabatime van, hogy felejthettem el, csaptam homlokon magam.

-Jolvanna, hozd a cuccot és menjünk!-ez Dave hangja... hirtelen nem jutott eszembe hova bujjak, ha Cam meglát tuti felhivja Aidet ő meg idejön. Szuper...

Elbújtam egy pad alá azonban tudtam, hogy észre fognak venni

-Sam? Te mit keresel itt?-szól hozzám Cam.

-Semmit-válaszolok halkan.

-Aid téged keres mindenhol, engem is felhívott.

-Ne, légyszives. Ne szóljatok se neki, se apának. Egyedül szeretnék lenni, kérlek-veszem könyörgőre a figurát, hátha beválik a fiuknál.

-Te is tudod, hogy Aid megöl, ha nem szólunk neki-ült le mellék Cam, s húzott közelebb magához.

-Legalább holnap estig-bújok hozzá, vicces mert Cam hatalmas és hozzá képest egy törpe vagyok.

-Jolvan, de mivel jöttél? Hogy kerülsz ide?-bombáz a kérdésekkel a másik fiu.

-Motorral, kint van hátul az erdőben-motyogom az óriás mellkasába-Van valami értelmes kaja hátul?-térek át egy másik témára.

-Van, ittvan nálam a táskában pár dolog.

-Menjünk fel mielött észrevesznek jó?-enged el Cam, de én még mindig szorítom, mert nem akarom, hogy lássak tényleg össze vagyok törve.-Felvigyelek törpe?-kócolja össze, már alapból kócos hajam, mire elkezdek bólogatni. Cam könnyen felemelt, majd halkan megindultunk felfelé.-Bejössz hozzánk?-suttogja az ajtó elött nekem.

-Nem, tegyél le menjetek, csak kaját adjatok.-ráztam meg a fejem, s engedtem el a fiut.

-Raid elfoglalta az ágyam, mert tegnap eltörte az övét így átküldtek hozzátok.-tett le, s vette el a táskát Davetől, választásom nem volt, vagyis lett volna, de kellett valaki akivel tudok beszélgetni és köztünk marad.

Betessékelt a szobámba, mire én levágódtam az ágyamba, tudtam előre, hogy hosszú lesz ez az éjszaka, hisz Cam úgysem fog addig békénhagyni, amíg nem a vállán bőgve fogok elaludni.

Cam leült Aid ágyára, majd kivett egy sendwich-et, s odadobta nekem, amit félretettem, hisz nincsen étvágyam.

-Egyél Sam-vándorol át mellém, s kezembe nyomja az ételt.-Nem hagylak addig békén, míg legalább a felét meg nem etted.

Lassan kibontom majd elkezdek enni, Cam addig elmegy zuhanyozni.
Szegénynek holnap edzése lesz, most mégis velem foglalkozik, hajnali fél kettőkor. Mire visszatért én már megettem a kajámat, így megfogtam a pizsim, ami Aid egyik polója, s bevonultam a fürdőbe. Csak beálltam a zuhany alá és elkezdtem magamrafolyatni a forró vizet, ami már majdnem égetett.

Nem tudom mennyi idő tellhetett el, de azt vettem észre, hogy a könnyeim megállíthatatlanul folynak, s már-már keservesen zokogok, remélem elég hangos a zuhany, s Cam nem hallja. Leültem a földre, nekitámaszkodtam a csempének, s úgy sírtam tovább. Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben, de egyiknek sem volt értelme.

-Sam, ha nem jössz ki két percen belül bemegyek.-kezd el kiabálni és kopogni Camerom.
Elzárom a csapot, veszek egy nagy levegőt, majd válaszolok

-Minden rendben, mingyárt készen vagyok.-ordítom ki neki.

-Ebben a mondatban elmondtad életed két legnagyobb hazugságát.-hagyja abba a kopogást, majd felnevet.