It's proved impossible

Part 3

-Fiam!-simogatja anya a kezem.

-Igen anya?-kelek fel az álmodozásból.

-Hogyhogy ilyen korán itt vagy?-szegezi félém a kérdést, majd körbenéz a szobába.-Sam?

-Hoztam neki váltóruhát, most öltözik.-nézek a fürdő felé.

-Mondtam, hogy ne gyere korán!-néz felém álmosan.

-Nincs nekem korán, te is tudod!-nevettem fel.-De megyek csak megvárom Samet, boltba küldött apa.

-Hogy viseli?-szomorú tekinte volt.

-Nem aludt semmit-jelentem ki, mikor Sam lép be a szobába, immár átöltözve.

-Jó reggelt!-köszön a tesóm mosolyogva.

-Jössz velem boltba? Hagyjuk anyát aludni.-érvelek, hátha jön.

-Nem baj anyu?-néz anyára kérdőn.

-Dehogy! Menjetek nyugodtan.-mosolyog és int a kezével az ajtó felé.

-Okés, akkor majd jövünk anyu!-köszön el Sam

-Szia!-mondom és kimegyek az ajtón, s behúzóm magam után azt.

^^

-Haza jo?-nézek a tesóm felé, mikor beszállunk az autóba a bevásárlás után.

-Aham.

-Sam!-nézek rá kis idő múlva.

-Mond.

-Hívott Scott.-ő a legjobb gimis barátunk volt, akivel néha még ma is beszélünk.

-Nem megyek házibuliba.-jelenti ti és nekidől a hideg kocsiablaknak.

-Nem arról van szó-sóhajtok nagyot.-Azt akarja, hogy holnap kempingezzünk a parkban, a régi bandával.

-Anyuval mi lesz addig?-néz rám könnyes szemekkel.

-Sam. Apa vele lesz, kettesben akarom őket hagyni.

-Hétfőn ott kell lenni a reggeli edzésen!-emlékeztet engem.

-Basszus, Nemár.-ütöttem meg a kormányt.

-Menjünk el attól még. Találkozni akarok velük.-néz rám műmosollyal.

-Rendben! Megbeszélem apával.-mondom komoly hangon, mire ő bólint.

^^

-Megjöttem!-kiáltottam el magam automatikusan, mikor beléptem a házba.

-Szia!-köszön apa, s kijön a szobájából egyszál farmerban.

-Apu!-ugrott apa nyakába Sam , aki megilyedt elég rendesen.

-Sam, ne csinálj ilyet. Megilyedtem.

-Bocsi-engedi el apát, s megállunk előtte.

-Na mondjátok!-teszi karba a kezét, s kérdőn néz rám.

-Vasárnap este elmehetünk a parkba?-nézek felé reménykedve.

-5re ott kell lennetek edzésen és aludni is kellene.

-Tudjuk!-feleljük egyszerre-Ott lehetnél anyánál és mehetnénk úgy a táborba.

-Jó legyen-adja be a derekát-De ne igyatok nagyon ha lehet.-teszi hozzá.

-Hànyra legyünk itthon?-szegezi apa felé a kérdést Sam.

-2re legkésőbb!-mondja komolyan-Azt akarom, hogy aludjatok is.

-Rendben!-mondtuk és felmentünk a szobàinkba.