Tell Me That You Love Me

6. I just missed you

Dylan

- Nem ő az esetem - suttogta a fülembe, mire én ha lehet még jobban elpirultam.
- Ööhh, izé..nekem..nekem most mennem kell, majd öhh..beszélünk asszem..szia! - dadogtam, és mint a villám, kifutottam a szobából, át a sajátomba (ami most tényleg a sajátom) becsaptam magam mögött az ajtót, és a hátamat neki támasztva lecsúsztam a földre, felhúztam a térdem, és a fejemeg az ölembe hajtottam. Flörtölt velem? Thomas Sangster tényleg flörtökt velem? Na és ha igen? Kit érdekel? Engem nem!

Persze, mondogasd csak magadnak Dylan.

Még órákig tudtam volna agyalni azon, hogy mi történt, amikor egyszer csak valaki hangosan kezdett dörömbölni az ajtómon. Kinyitottam, és nem más állt ott, mint...

- Tyler? - ráncoltam a szemöldököm. - Mi a fenét keresel itt?
- Gáz van, haver, nagyon nagy gáz van...

Thomas

Hogy lehetsz ekkora idióta?! " Nem ő az esetem"? Tényleg Thomas? Tényleg?! Találkozol álmaid pasijával, akivel évekig együtt fogsz dolgozni, és aki ráadásul heteró is, és te mit csinálsz?! Mit?! Flörtölsz vele, zavarba hozod, és elüldözöd! Gratulálok! Valószínűleg soha többé nem fog magától szóba állni veled...

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, és úgy éreztem megőrülök..Miért nem tudok gondolkodni, mielőtt beszélek? Valószínűleg örökre elrontottam a kapcsolatomat Dylannal..

A gondolatmenetemből a telefonom rezgése zökkentett ki, mert üzenetet kaptam. Wes Balltól, a film rendezőjétől, hogy mivel minden stábtag megérkezett, mindenki gyűljön össze, hogy megismerkedhessünk egymással, még a megbeszélések előtt. Hála istennek, gondoltam. Legalább nem kell folyamatosan az eseten kattognom. Wes azt írta, hogy egy Studióban találkozzunk fél óra múlva. Megnéztem, és csak 5 percre van innen gyalog, úgyhogy bőven van időm elkészülni.

Beálltam a zuhany alá, és 10 perc alatt lezuhanyoztam, aztán átöltöztem...volna, ha ki tudtam volna találni, hogy mit vegyek fel ahhoz, hogy ne úgy nézzek ki mint egy hobó... Amikor sikerült egy viszonylag elviselhető szettet összeállítanom (azt mondják, hogy a meleg pasiknak jó a stílus érzékük. Hát ez belőlem kimaradt.) ,fogat mostam és elindultam. Az út tényleg csak 5 percig tartott, és amikor beléptem a terembe, már mindneki ott volt. Mindenki, kivéve Dylant.
Forgattam a fejem, a szememmel őt keresve, de sehol sem láttam. Vajon miért nem jött el? Miattam?
- Thomas! Csak hogy megjöttél! - kiáltott felém egy lány, majd azonnal elém sietett.
- Kaya vagyok, én játszom Teresát. Már nagyon vártam, hogy megismerhesselek! - örvendezett, majd karon ragadott, és a többiek felé kezdett vonszolni. De mielőtt túl messzire jutott volna, megállítottak bennünket.
- Thomas! Látom megtalált az önkéntes idegenvezetőnk - nevetett a férfi. - Wes vagyok. - nyújtotta a kezét, én ledig megráztam. Szóval ő a rendező. - Kaya, mi lenne ha hagynád szegényt lélegezni? Majd én bemutatom a többiekenek. - Erre Kaya kicsit elhúzta a száját, de har tovább lépett, és odacsapódot egy másik társasághoz. Közben pedig Wed bemutatott mindenkinek. Will Poulter, ő játssza Gallyt, aztán Ki Hong Lee, aki Minho szerepét kapta meg, és így tovább. Egyesével mindenkit bemutatott a teremben, és mindenki nagyon kedvesnek tűnt. Szerintem nagyon jól megleszünk a forgatások alatt.
- Dylan miért nem jött el? - kérdeztem hirtelen, de szinte rögtön meg is bántam.
- Azt írta, hogy közbejött valami. Miért? - kérdezte Wes kissé ráncolt szemöldökkel.
- Jah, nem érdekes, csak..észrevettem, hogy nincs itt, és kíváncsi voltam. - mentegetőztem, és szerintem még el is pirultam. Ügyes vagy Thomas. Gondoltam. Csak így tovább...

Tyler

- Gáz van, haver, nagyon nagy gáz van..- mondtam Dylannak kétségbeesetten.
- Miről beszélsz? - kérdezett vissza, összezavarodott képet vágva. - Mi lehet akkora gáz, hogy azonnal repülőre ülj, és idegyere?
- Én, őhh.. a csajodról van szó...
- Mi van Brittel? - kérdezte.
- Hát tudod.. - kezdtem. - Tegnap este átjött hozzám, és...- Itt félbeszakított.
- Mit csináltál?!
- Dylan, semmit, esküszöm, én csak..
- MIT-CSI-NÁL-TÁL?!
- Hallgass végig..Tegnap Britt átjött hozzám. Arról kezdett magyarázni, hogy mennyire hiányzol neki, és hogy milyen gáz, hogy nem volt ott a reptéren. Aztán azt mondta, hogy biztosan találsz majd szebb csajt nála, és minden héten megfektetsz egyet. Próbáltam nyugtatni, de erre a gondolatra bedühödött. A fejébe vette, hogy biztos megcsaltad már, es azt hajtogatta, hogy visszakapod. Szóval rám mászott. Megcsókolt, de visszalöktem. Azt mondta, hogy tegyük meg, mert te soha nem tudod majd meg. De nagyon jól tudod, hogy én képtelen lennék ilyet tenni veled, szóval beültettem a kocsimba és hazavittem. Hagytam egy cetlit az asztalán, amiben leírtam neki, hogy én nem őrzök totkokat előtted, szóval ma eljövök és elmondom neked. Szóval itt vagyok. - hadartam és néztem, ahogy Dylan majdnem elveszíti az egyensúlyát, és leült az ágyra, hogy ne essen össze. - Haver, én annyira sajnálom...
- Nem hiszek neked. - mondta halkan.
- Tessék? - kérdeztem, az állam a padlót súrolta.
- Britt sosem tenne ilyet velem. Ha ez csak egy újabb idióta poén, akkor szólok, hogy nem vicces.
Gondoltam, hogy ez lesz.
- Dylan, emlékszel a macira, amit múltkor szülinapodra adtam neked?
- Azt amelyikben kamera volt? -kérdezte.
- Igen. Amit aztán vissza is adtál. Ott volt az asztalon. És mindent felvett.
Dylan szemei tágra nyíltak.
- Mutasd. - parancsolta. És megmutattam neki. A videó mindössze 3 percig tartott, és Dylan végig kifejezéstelen arcal nézte. Amikor vége lett, visszaadta a telefonom, és a szemembe nézett. Láttam, hogy könnyes a szeme, és megszakadt érte a szívem.
- Kérlek menj el. - mondta.
- Dylan, kérlek ne haragudj..én...
- Nem haragszom...nem rád haragszom. De egyedül akarok lenni. Kérlek, csak menj el. Kérlek.
Megértem, ha időre van szüksége, szóval leléptem, de éppen mielőtt becsuktam volna az ajtót, még mondott valamit.
- Nem akarol beszélni vele. Soha. És nem nem akarom őt látni többé. Mondd el neki, hogy végeztünk, törölje ki a számom, szedje össze a cuccát, és tűnjön el. - kérte.
- Amit csak szeretnél. - mondtam szomorúan, majd becsuktam az ajtót.