Fogadásból

1.

Nóri

Fannival álltunk egymás mellett és végignéztünk a társaságon. Valahogy egyikünknek sem volt kedve ehhez a sportbálhoz. A város híres, neves sportolóinak évvégi díjátadó gálája. Egy állófogadás keretén belül kitüntetik az eredményes sportolóinkat. Kifújtuk a levegőt majd magunkhoz kaptuk a tálcát és körbe indultunk a teremben. Felszolgálóként dolgoztam plusz pénzért egy rendezvényszervező irodánál. Szinte minden szabad hétvégémet és pár szabad hétköznapot a cégnél töltöttem. Így kerültem most ide, a sok beképzelt, nagymenő sportoló közé. Összeszedtem az üres poharakat, a koszos szalvétákat, majd teli tálcámat visszaviszem a pulthoz. Már éppen lepakoltam, mikor mellém toppant mosolyogva Fanni.

- Te meg minek örülsz ennyire? Megszerezted egy kigyúrt pasi számát? – kérdezem felvont szemöldökkel.

- Még nem! De rajta vagyok! – kacsint rám – Amúgy meg! Ott vannak a kézis csajok, balra a kijárattól nem messze. Látod őket?

- Igen, látom – pillantok arra – Mi van velük?

- Éppen azon beszélgetnek, hogy melyikőjük cserkésszen be?

- Komolyan?

- Igen! És ha jól hallottam az sötét szürke ruhás, hosszú barna hajú csaj nyert el. Mármint őt jelölték ki, hogy csábítson el. Valami fogadást is kötöttek!

- Szóval fogadás is van rám! – húzom el a számat.

- Igen, a tétet nem tudom! De a csaj nem rossz! – méri végig a lányt, mire én is alaposan megnézem. Határozottan nem rossz!

- Valóban nem rossz! Egy este beleférhet! Nem venném a lelkemre, ha veszítene a fogadáson – játszom meg a jószívűt.

- Ohh te! Végre! Már olyan unalmas volt egyedül csinálni ezt a játékot! – ugrált lelkesen Fanni. Pár hónappal ezelőtt még azt játszottuk a rendezvényeket, ha észrevettük, hogy valaki úgy figyel minket, akkor adtuk alá a lovat. Zavarba hoztuk őket, vagy csak sűrűn néztük feléjük. Ártatlan kis játék. Egyszer kétszer tovább mentünk, ha tényleg bejött az illető. Elcsattant egy-két csók, de semmi több. Nekem az utóbbi hetekben nem volt kedvem hozzá, így Fanni egyedül maradt.

- Azt hallottad, hogy meddig kell elmenni velem? Csak beszélgetni, csók vagy több?

- Nem! Derítsd ki magad! – nyújt rám nyelvet.

- Az lesz – bólintok. Majd az üres tálcával a kezemben nekiindulok a teremnek, párszor érintőlegesen elhaladok a lányok mellett. Magamon érzem a tekintetüket és hallom, hogy valamit sugdolóznak is. Tehát jól hallotta Fanni, tényleg akarnak valamit tőlem. Lassan következett a köszöntő, így visszasiettem a pulthoz. Beálltam a sorba a többi pincér közé és vártam, hogy az én kezembe is nyomjanak egy tálca pezsgővel töltött poharat. Mikor mindenkinél volt ital egyszerre körbesétáltunk a teremben és mindenkinek osztottuk egy poharat. Én természetesen a lányok felé vettem az irányt. Közvetlenül amellé a lány mellé álltam, akit nekem szántak. Éreztem rajta a zavart, ami mosolygásra ösztönzött.

- Uh micsoda kiszolgálás! – jegyzi meg a magas lány kacéran.

- A bál velejárója! Élvezzétek ki! – mondom kétértelműen és közben a mellettem álló lányra sandítok.

- Azt tesszük! Ugye Anna? – kérdezi egy másik és a lányra pillant. Tehát Annának hívják.

- Ööhhhmm, igen, azt hiszem – hebegi zavartan és a földet bámulja.

- Rólatok szól ez az este! Használd ki! Pezsgőt? – fordítom felé a tálcát.

- Köszönöm – néz végre a szemembe és halványan elmosolyodik. Bólintok, majd otthagyom a társaságot. Most nincs a pincérek szükség, így cigiszünetet tartunk. Visszaérve Fannival hátul maradtunk és nekidőltünk a falnak. Vártuk, hogy véget érjen a beszéd, ami nagyon hosszúra nyúlt. Fáradtan dörzsöltem meg a szememet, tegnap éjszakás voltam a szállodában. 7 órára értem haza, aludtam 4 órát, majd 13 órára már itt voltam a rendezvénycsarnokban teríteni, pakolni. Remélem nem tart sokáig ez a bál, mert reggel meg fél6-ra már a szállodában kell lennem. Nekidöntöttem a fejem a falnak és oldalra néztem. Anna pont engem nézett, rámosolyogtam, mire zavartan kapta el a tekintetét.

- Nyert ügyed van – jegyzi meg Fanni.

- Elég félénk, ahhoz képest, hogy fogadást kötött.

- Lehet csak álca – von vállat Fanni.

- Lehet – lököm el magam a faltól és a pulthoz megyek. Szükségem van egy kávéra, egy jó erősre. Ahogy lement a beszéd és átadták a díjakat felpörögtek az események. Felpakoltuk a hidegtálakat és mindenki rávetette magát. Utána meg alig győztük leszedni a koszos tányérokat, a bárpultnál is sor alakult ki, így oda is be kellett állnom segíteni. 11 óra felé egy újabb kávéval a kezembe léptem ki az udvarra. Éppen csak rágyújtottam mikor nyílt mögöttem az ajtó.

- A dohányzás káros – jegyzi meg Anna mosolyogva, ahogy elém állt.

- Valamibe bele kell halni – viszonzom a mosolyt.

- De nem fiatalon. Egyébként Zalai Anna – nyújt kezet felém.

- Rudas Nóri – fogom meg a kezét és kicsit fogva is tartom – Hogy tetszik a bál?

- Minden szép, finom volt a vacsora is. Te végeztél vagy végig kell maradnod?

- Egy darabig biztos maradok még, de nem végig. Ti maradtok a barátnőiddel?

- Még valameddig igen, utána tovább akarnak menni valami szórakozóhelyre. Én még nem tudom velük tartok-e.

- Nincs kedved? – kérdezem, de sejtem, hogy inkább tőlem függ az ő estéjének kimenetele.

- Nem vagyok nagy bulizós, a csajok meg igen – húzza el kelletlenül a száját, majd rám emeli a csillogó barna szemeit. Nézem egy darabig, majd elkapom a tekintetemet, mielőtt elvesznék benne – Meg ki tudja még mit tartogat az este!

- Oh!- nyögök ki ennyit. Hirtelen mást nem is tudtam rá mondani, majd végigmérem, hogy ő is észre vegye – Milyen kimenetelre számítasz?

- Hmm... valami jóra!

- Mit takar neked a jó? – kérdezem, majd elfordulok tőle, hogy el tudjam nyomni a cigimet. Visszalépek elé és a szemeit fürkészem, ideje előrébb lépni ebben a játékban.

- Ezt tényleg részleteznem kell? – húzza fel kérdőn a szemöldökét, majd még kicsit közelebb lép hozzám.

- Nem muszáj szóban – vonom meg a vállam.

- Reméltem is, mert úgy nem menne – jelenti ki határozottan, majd megnyalja az ajkát.

- Akkor mutasd! – parancsolom halkan. Fél mozdulni, hezitál, de a szemein látom, hogy akar engem. Lehajolok az ajkaihoz és egy apró lágy csókot lehelek rá. Picit távolabb húzódok tőle, de ő az ingemnél fogva visszahúz magához egy mélyebb csókra. Derekánál fogva ölelem át, érzem, hogy kezd fázni a decemberi hidegben. Hiszen csak egy vékony szövet kabát van rajta. Nem szívesen, de elengedem. Eszméletlen jól csókol, órákig el lettem volna vele – Meg fogsz fázni!

- De te is – mutat rám, hiszen rajtam csak egy hosszú ujjú ing van. Én valamiért szeretek fázni, nem tudom miért, de szeretem ezt az érzést.

- Lehet – mosolygok rá, majd kinyitom előtte az ajtót. Ahogy elsétál előttem még megsimítja a karomat.

- Akkor még később találkozunk! – mondja, és egy gyors puszit ad a számra, majd a barátnőihez siet. Megcsóválom a fejem és magamhoz veszek egy tálcát. Telepakolom a tálcámat üres poharakkal, majd újabb tálcát veszek magamhoz és folytatom a művelet. Fanni csak mindentudóan mosolyog rám és a fülembe súgta, hogy látta a kinti dolgokat. Vigyorogva megvonom a vállam és beállok mosogatni. Szerencsémre hajnali 1 felé már kezd oszlani a tömeg és a főnököm is közli, hogy nyugodtan hazamehetek. Innen már boldogulnak 5 fővel is, így befejezem a pakolást és elköszönök a többiektől.