I Need You //~BTS Kim Taehyung~//

13. rész + 3. Díj

2 héttel később :

Két hét. Ennyi telt el azóta, hogy fel hívtam Taehyung-ot este. Nem mondtam el neki az igazat, hogy miért hívtam. Annyit mondtam, hogy nem érzem túl jól magam és szükségem van valakire, akivel meg oszthatom, hogy rosszul érzem magam. Próbált finoman puhatolózni, hogy mégis mi történt, de nem mondtam el neki. El kezdtünk beszélgetni a semmiről és ez megnyugtatott. Tizenegy felé szólt, hogy menjek aludni, hogy ki pihent legyek holnapra. Természetesen engedelmeskedtem neki, mert a sírás miatt minden energiám el szállt. Másnap be jelentette a volt ofőnk, hogy már teljesen Taehyung-é vagyunk, Ő ugyanis nyugdíjba megy.
Persze örültünk neki, hisz Tae jó fej. Ezután el mondta, hogy tanulmányi kirándulásra megyünk Párizsba. Október elején vagyis 10.-én, ami a jövő héten van. Erre a hétre kell meg mondani, hogy ki megy és ki marad. Mivel ma péntek van, ezért úgy gondoltam, hogy így reggel támadóm le a kérdésemmel.

El is terveztem mindent. Csináltam neki kávét plusz reggelit is, a kedvencét, gofrit. Mindent elő készítettem, már csak reménykedni tudtam, hogy el enged.

- Jó reggelt anya!- adtam egy puszit az arcára, mikor megjelent a konyhában.

- Jó reggelt Szívem! - ásított, majd ő is adott egy puszit.

- Csináltam neked kávét és gofrit is! -toltam az asztalhoz.

Elé tettem mindent és még a tejszínhabot is ki vettem a hűtőből. Le ültem mellé és figyeltem, ahogy eszik.
Sóhajtott és az asztalra könyökölt.

- Mit szeretnél? - mosolygott rám.

- Ugyan egy gyerek csak azért lehet kedves az anyukájához, ha akar valamit? Ennyire szívtelennek gondolsz?- puffogtam.

- Yoona!- noszogatott.

-Na jó! Engedj el Párizsba!- néztem rá könyörgöen.

- Jhaj, Kicsim! - sóhajtott anya.

- Mi az?

- Nem szeretném! Annyira fiatal vagy még! Ha valami bajod esne nem is tudom mit csinálnék! Valami baj van még messze is vagy tőlem, nem tudok oda rohanni!- nyögte anya.

- Kérlek! Már 17 éves vagyok! Nem lesz semmi baj! Amúgy is Taehyung ott van, ha bármi baj lenne, Ő tud rám vigyázni. Egyedül is el kell boldoguljak. És mondtam már, hogy te vagy a világ leges leges legaranyosabb és kedvesebb, menőbb, cukibb, lazább és legjobb anyukája?- bújtam oda hozzá és hatalmas kutya szemekkel meredtem rá, mert ennek nem tudott ellen állni.
- Légyszíke!!-pislogtam nagyokat.

- Ahjj te lány! Legyen! De mindennap telefonálnod kell! Nem mozdulsz a tanárod mellől és szót fogadsz!- kezdte sorolni a szabályokat.

- Köszönöm! Imádlaaaak!!- ugrottam nyakába.

- Szívesen! - nevetett és át ölelt.
- De most siess, mert el késel!- noszogatott.

- Az a helyzet, hogy máris késésben vagyok. Nem lehetnek, hogy esetleg...- vigyorogtam rá.

- Fel veszem a kabátom -sóhajtott.

- Köszi! - adtam egy cuppanos puszit az arcára.

Fel rohantam a táskámért és a telefonomért. Lent fel kaptam a kabátom és zokniban szaladtam az autóig. Az kocsiban fel húztam a cipőt a lábamra, miközben írtam egy SMS-t Yoonginak, hogy öt perc múlva a házuk előtt vagyunk.
Barátom készségesen be ugrott a hátsó ülésre és előre hajolva adott egy puszit anyunak, majd nekem is.

- Jó reggelt hölgyek! - dőlt hátra.

- Neked is!- mosolygott rá anyu.

- Mi ez a jó kedv? - fordultam hátra.