Vacsora

318 32 4
                                    

Feküdtem. Csak... Feküdtem... Nem tudtam feldolgozni azt a tényt, hogy megettem a szárnyam egy darabját. Ez... Undorító. Hányingerem lett a tudattól, de nem tudtam ki hányni. Túl finom volt.. A szárnyam... Túl finom volt. Könnybe lábadt a szemem. A nap kezdet lemenni és egyre sötétebb lett a szobában. A könnyeimet nem töröltem le.. Nem volt erőm. Hagytam, hogy megszáradjanak. Lassan lecsukódott a szemhéjam és minden elsötétült... Ajtókattanást hallottam és kinyitottam a szemem. A szobában félhomály volt. Csak a hold világított be és megvilágította a szörnyeteget, aki elrabolt. - Sziaa~ . Hogy vagy galambom? - csak mérgesen néztem rá. Nyögtem és lassan felültem. Azt hiszem elfeküdtem a kezem. Mosolyogva ide jött hozzám tálcával a kezében. Jaj, ne már megint. - Nyugi most nincs benne a szárnyad. Az csak egy teszt volt.

- Nem vagyok éhes. - mondtam mogorván. Lerakta a tálcát elém.

- Pedig enni fogsz!

- Nem. - mondtam határozottan, de meg is bántam, mert nagyon mérgesnek látszod miatta. Megfogta az arcom az egyik kezével másikkal meg egy kanálnyi levest és bel rakta a számba de abban a pillanatban ki is köptem.

- Fúj... Ez förtelmes. - köpködöm. Meglepődőt aztán mérgesen nézet rám.

- Azért nem olyan rossz.

- De hogy nem.

- Fogadjunk, hogy nem tudsz jobbat.

- De. Ennél ezerszer jobbat készítek, mert én tudok főzni.

- Ha ha ha. Akkor gyere! Csinálj jobb kaját, ha tudsz.

- MI? - Kiáltottam

- Jól halottad. - mondta és kinyitotta a kalitka ajtaját. Egy picit vártam, de lassan kiléptem. Közel hajolt a fülemhez bele suttogott. - De ne próbálj el szökni, mert azért harapok. - és bele harapott a fülembe mire kicsit nyikkantam. Elindult az ajtó fele és visszanézett. - Nem jössz? - Mi a szar? Az előbb ő... És most csak úgy... Egy kis ideig ott álltam majd utána mentem. Át mentünk egy sötét folyosón, aminek végig hosszú piros szőnyege volt. A fala fekete és a padlódeszkából volt. Jobbra beléptünk egy szobába és felkapcsolta a lámpát. A konyhában vörös csempe volt. A fal fehér, bútorok feketék voltak. - Tessék.. - neki támaszkodott a pultnak. - Állj neki. Itt mindent megtalálsz, ami kelhet.

- Hmm... Mit csináljak?

- Amit akarsz!

- Hmm... Mit szólsz egy kis szalonnához?

- Az nagyon egyszerű!

- De finom!

- Felőlem.. - >.>

- Ok. - elmentem a hűtőhöz és kivetem a szalonnát meg tojást. Csinálok rántottát is mellé. Leraktam a pultra ő meg elővet egy serpenyőt, olajat és elém rakta. Leült az egyik pultra és nézet. Idegesen neki álltam. Elkezdet sütni a szalonnát, és amikor kicsit megpirult mind két oldalán egy spatulával ráraktam kettő tányérra. Raktam egy kis olajat a serpenyőbe és bele törtem tojás. Elkezdet fröcsögni. Hátra tántorodtam. A srác leugrott a pultról és ide jött hozzám. Gyorsan lejjebb vette a lángot. - Kösz. - hozzá adtam még három tojást. Hátulról átkarol és megfogta a serpenyőt és a fakanalat.

- Segítesz megtanulni, hogy kell főzni, mert különben neked kell majd mindig főznöd! - nevetett. Nagyon ideges voltam és féltem így csak bólogattam.

- P.. persze. - óvatosan megfogtam a kezeit mintha attól félnék, hogy megéget.

- És nincs annyi időd..

- Mi?

- Semmi... Na akkor?
- Hm?

- Folytatjuk?

- P.. Persze - elkezdtem mozgatnia fakanalat nehogy oda ragadjon a tojás mármint az ő kezét mozgattam. Volt a bal oldalamon egy kis szekrény tele fűszerekkel. Megpróbáltam levenni a majorannát meg a sót, de nem bírtam közelebb menni egy bizonyos idegesítő személy miatt. Végül ő is odanyúlt a fűszerekért. Szerencsére látta mit akarok levenni szóval levette a majorannát. Mikor érte hajolt a feje olyan közel volt a fülemhez, hogy éreztem a meleg, nedves leheletét. Azonnal beleborzongtam.

- Kell még valami - súgta. Teljesen kirázott a hideg. Próbáltam elmenni, hogy ne legyen olyan közel hozzám, de nem bírtam a keze miatt. - Na? Mond már!

- Ő..őm... A só.

- Rendben. - azt is levette és tovább főztünk. Nem fordítottam meg a tojást, mert nem akartam azzal szenvedni meg így szebb. Végül elkészült és lekapcsoltam a lángot. Végre elengedett és kivet egy tányért. Felsóhajtottam. Kérdően rám nézet, de nem szólt semmit. Fogott kenyeret meg villát és leült a pulthoz. Megkóstolta és felcsillant a szeme. - Jóóó... - evet még belőle - Nem annyira jó, mint a ha a szárnyadat is beleraktam volna de azért jó ahhoz képest, hogy csak egy sima rántotta.

- Tükörtojás - helyesbítettem.

- Akkor az. - mondta folytatta az evés. Vágot egy kis darabot és ide nyújtotta felem. Tétováztam, de megettem. Tényleg jó volt. Nem volt, hű de fantasztikus, de ez csak tükörtojás volt. Nem lehetett nagydologra számítani. Néha adott belőle és mivel valószínűleg ez volt a vacsorám és ki tudja, mikor ehetek megint így elfogadtam. Végül megettük és elmosogattam. Ő elpakolt és mikor mind a ketten elkészültünk felsóhajtót. - El kell ismernem tényleg ügyes vagy!

- Nem volt nagy szám. Ez egy egyszerű étel.

- Akkor is. Az enyém biztos ehetetlen lett volna.

- Haha. Ne hasonlítsd a tiédhez

- Miért? Mert az enyém nem érdemli meg, hogy a tiédhez hasonlítsam?

- Nem csak ha ahhoz hasonlítanánk minden kaja fantasztikus lenne

- Hahaha azért nem volt olyan rossz.

- Dehogynem... - volt egy kis szünet - Akkor gondolom most vissza kell mennem...

- Háát... Nem muszáj végül is. Ha akarsz segíthetsz nekem rendet rakni az egyik szobában.

- Kösz nem. Nincs kedvem a csicskádnak lenni!

- Inkább leszel rab a kalitkában?

- Hát nem tudom... De miért pont kalitkába zártál? Miért nem ketrec?

- Hát mert angyal vagy szóval gondoltam az jobban illene hozzád..

- Kösz... Legközelebb a szemem színéhez illő kalitkát választhatnál...

- Jól van na. Nyugi... Tudod mit? Inkább most menj vissza, aztán ha van, kedved később esetleg ki jöhetsz. Majd meglátjuk jó?

- Ahhoz képest hogy elraboltál kedves vagy... Rendben nekem jó. Akkor, majd ha hozol "enni".

- Nyugi majd inkább veszek valamit.

- Remélem is. Nem szeretnék ételmérgezést kapni!

- Na... nem hagynám, hogy bármi bajod essen. Túl fontos vagy számomra!

- D.. De fejbe csaptál!!

- J.. Ja igen... Bocsi, de nem tudtalak máshogy elhozni. - mondta. Visszavitt a kalitkába és bezárta. Nem történt semmi fontos. Mielőtt ki ment rám mosolygott. Végül megint egyedül maradtam a gondolataimmal. A gondolatokkal, amik össze visszajöttek és mind az el rablómról szóltak. Tényleg.. Vajon mi a neve?

|

Kalitkába zárt szerelem 1Where stories live. Discover now