- Én még soha nem láttalak.
- Roland vagyok.
- Fasza - vágtam rá, mire a haverjai felröhögtek.
- És szingli.
- Ki kérdezte?
- Gondoltam jó, ha tudsz a jövendőbelidről - kacsintott rám.
- Nem köszi - kacsintottam vissza rá.
- Tessék - nyomta kezembe a pénzt Jack. Na végre - Haver róla már lecsúsztál, az új fiúé - vigyorodott el. Ó, hogy rohadnál meg. Nem kellett nevet mondania, mert mindenki így ismeri Sámuelt. A kilencedikeseken kívül, csak mi voltunk ujjak hárman az egész suliba. Engem mindenki az ő húgukként vagy ikrekként emlegetnek. Ja meg az új fiú nőjeként. Egyébként nem értem, hogy lehet, hogy csak egy ikerpár van a suliban. Régi sulinkba volt vagy négy iker. Na mindegy.
- Az engem nem tart vissza, úgyis az enyém leszel.
- Felakasztom magam - löktem el magam a padtól és gyorsan leléptem. Büféhez érve a legnagyobb energia italt kértem és azt kifizetve, boldogan indultam el a termem felé. Pár perce becsöngettek, de nem nagyon hatott meg. Az ajtón belépve a történelem tanárt pillantottam meg. Upsz.
- Elnézést - huppantam le a helyemre Sam mellé.
- Merre járt?
- Feltartottak - vágtam rá azonnal. Nem is kellett ránéznem a mellettem lévőre. Tudtam, hogy vigyorog. A tanár sóhajtott, majd folytatta a beszélést.
- Ki tartott fel? - hajolt közelebb és lehelete megmozgatta kósza hajszálaim. Férfias parfümjének az illata beférkőzött az orromba és szívem kalapálni kezdett a mellkasomban. Hogy csinálja?
- Roland - vágtam rá, mire vigyora lehervadt az enyém meg kivirult.
- Milyen Roland? - kérdezte. Egy ideig még agyaltam, de úgy döntöttem, csak azért is provokálni fogom.
- Jack osztálytársa és képzeld azt mondta az övé leszek és még a férje is - mondtam szórakozottan.
- Mi van? - kérdezte kicsit hangosan, amire a tanár egy csúnya pillantást vetett rá. Azóta se szívlelik egymást.
- Én is meglepődtem.
- És te mit mondtál?
- Mmm, az mindegy, de úgy érzem nőtt eggyel az udvarlóim száma.
Arca komoly volt és kissé feszült. Bevallom elöntött a magabiztosság, hogy így reagál. Újabb fogást találtam rajta. Óra végén a folyóson álltunk és a srácokkal beszélgettünk, amikor megjelent Roland és a haverjai, na meg Jack. Kíváncsian fordultam feléjük, amikor Roland lehajolt elém.
- Ez jó lesz - örült meg Jack, miközben videózott.
- Szia Szerelmem, olyan régen láttalak - fogta meg a kezem, amire egy csókot lehelt.
- Hála az égnek - biccentettem köszönésképp.
- Hála az égnek, hogy megteremtett téged.
- Inkább anyámnak - húztam el a szám.
- Ő is olyan gyönyörű, mint te?
- Nem - ráztam meg a fejem.
- Mert te olyan vagy, mint egy angyal.
- Ja, te is - préseltem vonallá a szám, amire a többiek felnevettek.
- Mond lenne kedved eljönni velem egy...? - kezdte, de abba hagyta. Mindannyian a hátam mögé néztek, de én nem mertem megfordulni - Tudod mit inkább majd később elhívlak randizni - köszönt el hirtelen, majd lelépett. Jack eközben, majd megpukkadt a nevetéstől. Ez remek volt.
YOU ARE READING
Life With Boys
Teen FictionA gimnáziumi évek sosem egyszerűek, főleg ha az embernek három bátyja van. Mindig akad valami aprócska probléma, ami a napjainkat fenekestül felforgatja és egyszerűen nem látunk kiutat belőle. Így volt ezzel Lola is, aki most kezdi második évét eg...