Life With Boys

Six

- Jó reggelt! Nevedet megtudhatnám? - nézett a füzetébe a francia tanár.

- Szabó Sámuel - szólalt meg rekedt hangon, miközben lehuppant mellém. Felkönyököltem az asztalra, megtámasztottam a fejemet és egy gyors pillantást vetettem rá. Egy szürke póló volt rajta és a tegnapi fekete farmerja. Mellkasán, vállain és karján feszült az az egyszerű póló, ami iszonyú jól állt neki. Alkarján halvány erek futottak végig egészen a kézfejéig. Haja kócosan meredezett feje tetején, amit nagyon aranyosnak gondoltam, pedig nem kellett volna. Vigyorogva fordult felém, majd amikor látta, hogy haját bámulom, zavartan beletúrt. Elaludt szegény pára, ezért késett.

- Jó reggelt - fordultam előre, majd kiszedtem az egyik fülest a fülemből, mire a zene automatikusan megállt.

- Bonjour Madame - köszöntött, miközben alaposan végig mért.

- Te tudsz franciául?

- Oui - bólogatott kisfiús mosolyával.

- Azt a mindenit - ki gondolta volna, hogy egy ilyen gyökér beszéli ezt a "gyönyörű" nyelvet - Akkor majd segítesz nekem? - rebegtettem meg pilláimat.

- Oui - bólintott megint. Most malacot játszik, értem.

- Szuper köszi - megmenekültem a bukás elől.

- Mais pas gratuitement - mondta, mire elképedve néztem rá. Látván értetlen arcomat, felkuncogott - De nem ingyen - fordította.

- Mi kéne ha volna? - néztem rá kíváncsian.

- Te - kacsintott egy perverz vigyor kíséretében. Szemeit az enyémbe fúrta, mire azonnal elnéztem, mielőtt bűvkörébe zárhatott volna.

- Szóval? - hagytam figyelmen kívül kérését.

- Hmm nem tudom majd még kitalálom - húzta végig nyelvét tökéletes felső fogsorán. Úristen - Amúgy nagyon jól áll a vörös - nézett le a számra.

- Kösz - sziszegtem, majd telefonomba menekültem és az óra hátra lévő részében le se vettem róla a szemem. Tánc társaimmal beszélgettem és kiderült, hogy ma lesz a szünet utáni első edzés. Szólnom kellett Evannek, de az meg nem volt elérhető, úgyhogy mehettem megkeresni. Nagyszerű. Egy fáradt sóhaj szakadt ki belőlem, mire a mellettem lévő rám emelte tekintetét. Néha felém pillantgatott néha a tanárra. Úgy látszik tényleg érdekli a francia.

Kicsöngőt hallván cuccunkat felkapva elindultunk a töri teremhez. A saját termünkbe csak ofőn, irodalomon, nyelvtanon és matekon vagyunk. A többi óra mind más emeleten, más terembe van. Felmentünk a másodikra, majd egy kis folyóson lefordulva ott voltunk a terem előtt, de bemenni nem mehetünk, amíg a tanár nem volt ott velünk. Kettes padsorokat látván elvigyorodtam. Sam karját megfogva magam mellé húztam, majd megböktem Emmát.

- Emma - suttogtam hangosan a nevét. A lány rám pillantott, én meg rá mutattam Adamre és Annára. Vette a lapot. Oda ment a fiúk mellé, én pedig nagyon örültem a fejemnek, míg Sam kérdőn fordult felém.

- Ki akarsz sajátítani? - fonta össze maga előtt a karjait, majd lepillantott rám. Látszott rajta az önelégültség.

- Nem, te hülye, csak azt szeretném, ha Adam és Anna egymás mellé ülne.

- Persze, persze én is ezt mondanám - bólogatott komolyan, mire vállon csaptam. Ekkor, pedig megjelent a töri tanár és meglepetésemre, nagyon jól nézett ki. A lányok sóhajtoztak és minél feltűnőbben köszöntek neki, még a fiúk csak grimaszokat vágtak.

- Úristen - fintorodott el Sam, mire felkuncogtam.

- Ellenfeled akadt Szabó? - néztem fel rá incselkedve.