Suli után ezzel a hiperaktív idiótával sétáltam a parkolóban és úgy örült a fejének, hogy kezdtem megijedni.
- Ma megint velem jössz.
- Igen. Sajnálom is magam érte - sóhajtottam fel.
- Mások fizetnének azért, hogy velem lehessenek.
- Valóban? - sandítottam rá szemem sarkából - És ezt kik mondták neked? A hangok a fejedben?
- Aha, meg Panna - tette hozzá.
- Panna? - ki az a Panna?
- Az osztálytársunk, aki elől ül a szőkével.
- Az Hanna, nem Panna - csaptam a homlokomra, miközben beültem a kocsiba - Néha kiégek rajtad, de komolyan - ráztam meg a fejem. Azt se tudja kivel beszélget.
- Jól van, majdnem ugyan az.
- Hát persze.
- Kár amúgy már elneveztem Pöcök Pannának - mondta és a becenév hallatán kitört belőlem a röhögés. Hát ez hülye.
- Te ne vagy normális - nevettem folyamatosan. Sam vigyorogva figyelte reakciómat, addig amíg nagy nehezen, de lenyugodtam - Nekem nem akarsz valami nevet kitalálni? - néztem rá vigyorogva.
- Neked Bambi a neved - mosolygott kisfiúsan, amitől melegség járta át a mellkasom - És csak én hívhatlak így - mondta határozottan.
- Jaj, de cuki - olvadoztam kijelentésén.
- Tudom - vigyorodott el - És nekem mi a becenevem az egoista, idióta, faszfejen kívül?
- Hát - gondolkodtam el - Nem tudom, majd kitalálom.
- Jó, amúgy is ma hozzánk megyünk filmet nézni - közölte nemes egyszerűséggel.
- Oh te ezt így eldöntötted?
- Aha.
- És ha nem érek rá vagy nem akarok veled filmezni?
- Dehogynem akarsz - mondta határozottan. De jó, hogy helyettem is tudod.
- Meg fogsz erőszakolni.
- Nem lenne erőszak - jelenti ki magabiztosan, mire hitetlenkedve nézek rá. Csak tudnám, hogy miért ilyen biztos magában - Na, hallgatás egyetértés - vigyorodott el kajánul, majd leparkolt házuk előtt és ajtómhoz kocogva kitárta azt. Morcos fejjel kiszálltam az autóból, majd karjaim összefontam mellkasom előtt tüntetőleg - Na mi van törpe?
- Nem filmezek veled - jelenettettem ki. Kövezzenek meg, de kicsit beijedtem tőle. Mármint ha rám mászik, én nem tudom mit csinálok.
- De.
- Nem.
- De most miért? - kérdezte elkomolyodva.
- Hát mert... csak.
- Ha attól félsz, hogy rád nyomulok ne aggódj nem fogok - mosolyodott el és átkarolta a vállam - Addig, amíg te nem kéred nyilván - tette hozzá, mire megtorpantam - Nyugi csak vicceltem, ne legyél beszari - vigyorodott el - Vagy félsz velem kettesbe maradni?
- Nem - jelentettem ki. Sam nevetve kinyitotta nekem az ajtót, előre engedett. Lekaptam a cipőmet és körül néztem.
- Amúgy van itthon valaki? - suttogtam rá nézve.
- Nem nincs - suttogta vissza - Miénk a ház - hajolt a fülemhez.
- Sámuel - szólítottam teljes nevén vészjóslóan. Épp kiosztani akartam, de a kis mosoly mégis ott bujkált a szám sarkába és képtelen voltam elrejteni. Így nem tudom lecseszni.
![](https://img.wattpad.com/cover/127547178-288-k613904.jpg)
YOU ARE READING
Life With Boys
Teen FictionA gimnáziumi évek sosem egyszerűek, főleg ha az embernek három bátyja van. Mindig akad valami aprócska probléma, ami a napjainkat fenekestül felforgatja és egyszerűen nem látunk kiutat belőle. Így volt ezzel Lola is, aki most kezdi második évét eg...