Én, mint titkos ügynök

XVI.

(fenti dalt hallgassátok olvasás közbe!)

Conor Dever a legkisebb idegeskedés nélkül, tökéletesen nyugodtan ült a kihallgatóban.

Aiofe néma csöndben ült Conorral szemben, rezzenéstelen tekintettel figyelte az írt.

- Szép délelőttöt, kisasszony. - szólalt meg végül Conor.

Aiofe nem válaszolt. Mire várt, hogy a maffia egy tagja megtörjön a jéghideg tekintetét látva?

- Szóval nem akar csevegni. - állapította meg a férfi nyugodtan. - Küldjön be valakit, aki némi érdeklődést tanúsít irántam. A vöröske megfelel. - vigyorgott.

Elpirultam. A "vöröske" jelző csakis rám illhetett, mivel az összes jelenlevő ügynökök közül egyedül az én hajamra lehetett rámondani, hogy vörös.

- Menj, Zöldfül. - súgta Ricky. - Menni fog.

Szaporán vettem a levegőt, és amikor Aiofe kijött, bementem a szobába.

- Jó napot, Conor. - ültem le vele szembe. - Emily vagyok.

- Jó reggelt, Emily. Hogy van?

- Köszönöm szépen, jól. És ön? - kérdeztem, és mindent pontosan úgy csináltam, és Matt tanította. Csak teremts kapcsolatot, és tegyél úgy, mintha az ő oldalán állnál.

- Köszönöm kérdését, remekül érzem magam. - felelte udvariasan. Bűnöző ide vagy oda, jó modora volt.

- Mondja, Conor, ismerte ön Ronald Rathaway-t? - tértem át az ügyre.

- Igen, ismertem. - mondta nyugodtam a férfi. Sötét haja egészen az álláig ért, és így közelről egészen ápoltnak tűnt.

- Ön milyen kapcsolatban állt vele?

- Nem voltunk jóban. - közölte szenvtelenül.

- Ellensége volt önnek?

- Nem öltem meg, ha arra céloz. - vonta fel a szemöldökét.

Francba! Valamit mégis csak elronthattam, mivel már kevésbé tűnt barátságosnak és közvetlennek. Bár valószínűleg az első pillanattól fogva átlátott a szitán, csak játszotta a hülyét.

- Beszélgessünk őszintén, Emily. - hajolt előre, és hideg borzongás futott végig a hátamon, ahogy kiejtette a nevemet. Most először ridegnek tűnt, és kinéztem belőle, hogy bárkit megöl hidegvérrel. - Ön szerint miért éppen önt kérettem?

- Nem tudom. - kezdtem. - Nem vagyok tisztában a gyilkosok szándékaival. De azt tudom, hogy nem maga ölte meg Ronald Rathaway-t. Legalábbis nem személyesen. Azt nem tudom, hogy most miért van itt, és miért jött be önként, de valószínűleg figyelem elterelésként, amíg a valódi gyilkos meg tud lépni.

- Okos nő maga, Emily. - mosolygott Conor, de az a mosoly félelmet ébresztett bennem. - Tényleg nem én öltem Rathaway-t, de nem is tudom, hogy ki tette. Arról mindenesetre nem árt szólnom Sean-nek, hogy az a nő - mutatott Aiofe-ra. - Akinek nem tudom, mi az igazi neve, egy spicli.

- Maga nem megy innen sehova. - jelentettem ki.

- Azt nem hinném. - közölte Conor, és felállt. - Nincs bizonyítéka, hogy Rathaway meggyilkolásához köthessen. Szabad ember vagyok, jogomban áll távozni. - rám nézett, sötét szemeiben árnyalatnyi haragot láttam, de egy pillanat alatt el is tűnt ez az érzelem. - A közelebbi viszontlátásra, Emily.

És kisétált az ajtón.

*******

- Dever lelépett, és mindenről be fog számolni Murphy-nek. - mondta Aiofe. - Többé nem mehetek vissza oda beépülve. Valami új tervet kell kitalálnunk. Minden nyomunk latba veszett, mivel Turner hagyta elmenni.