Én, mint titkos ügynök

XI.

Gibbson-ra vártunk a kihallgató szoba előtt.

- Rebecca alibijét igazolták, éppen a polgármesterrel vacsorázott a gyilkosság idején. - forgatta a szemét a nyomozó.

- Akkor megint nincs gyanúsított.- sóhajtottam.

- Ebben talán segíthetek. - lépett oda hozzánk Dr. Olvan, a montreali rendőrörs korboncnoka.

- Mit találtál? - fordult felé Gibbson.

- A laborosok átvizsgálták a lakást, és fontos dolgokat találtak. - kezdte a doki.

- Mondd már! - türelmetlenkedett Gibbson.

- Miss Baker a toxikológiai jelentése szerint nem drogozott, a ruháin azonban tömény heroin nyoma volt. A gyilkosától kerülhetett oda.

- Bárki lehetett drogos Alice barátai köréből. - vélekedtem. - A barátnője, Thina, vagy a pasija, Tyler, vagy Johnny...

- Állj le, Miss Turner. - vágott a szavamba Dr. Olvan. - Ezt a drogfajtát csak egy bizonyos helyen lehet kapni egész Montreal-ban. Daniel, szerintem ismerős lesz. - nyújtotta Gibbsonnak.

- Ne már, ez komoly? - húzta el a száját a nyomozó.

- Miért, ki ez?

- A neve Willem Rendolph. Montreal leghírhedtebb drogdílere. - közölte Gibbson.

- Hát ez szuper. - sóhajtott Ricky.

*********

Rendolph tanyája olyan volt, mint az amerikai drogdílereké. A szag az áporodott alkoholra emlékeztetett, marta az orromat. A padlón látszódó friss vércsíkok és az izzadság és részegség bűze. Le sem tagadhatta volna, hogy maffiózó. Összerezzentem, mikor üvöltéseket hallottam, és próbáltam nem elképzelni, mi történhet.

Amint közeledtünk a "székhelyéhez", egyre több dekoratív lány jött velünk szembe, és zene is hallatszott. Tisztára, mint a filmekben.

Egy tágas terembe értünk. A falon drága festmények lógtak, amiket vagy csalással szerzett, vagy a kép nem volt igazi. Nem értem, a maffiózók miért mindig Rembrandt rajongók. A színpadon egy fiatal, szép lány énekelt. Egy nagy, kényelmes kanapén egy ötven körüli férfi, nyilván Willem Rendolph ült.

A testőrök elénk álltak. Nagydarabok voltak és kigyúrtak, kezükben egy-egy 38-as.

- Montreal-i rendőrség. - mutatta fel a jelvényét Gibbson.

- Főnök! - kiabált hátra az egyik testőr. - Itt vannak a zsaruk!

"Főnök" felkelt és odanézett. Arcát látva öregebbnek tűnt, mint ötven, haja már egészen ősz volt. Drága öltönyt viselt, de abból is áradt az alkohol szag.

- Daniel! - kiáltott fel meglepetten, amikor meglátta Gibbson-t. - Örülök, hogy látom. Kerüljön beljebb! Egy italt?

Mi értetlenül meredtünk a nyomozóra, aki egy "később elmagyarázom" pillantást vetett ránk, majd ismét Rendolph-hoz fordult.

- Köszönöm, nem kérek. Szolgálatban vagyok. - magyarázta, amikor a drogdíler felvonta a szemöldökét.

- És mondja, miért keresetett fel?

- Ismer ön egy bizonyos Alice Baker-t?

- Baker? Én csak Victor Baker-t ismerek. Rendszeres vevőm. Miért?

- Alice Baker-t meggyilkolták. - közölte Gibbson. - A ruháin a magánál vett drog nyomait találtuk.

- Sok vevőm van, bárki lehetett. - vonta meg a vállát Rendolph.