Mamboo's *Jin FF* [BEFEJEZETT]

Szöul

Sírva elalvás. Pipa.
Forgolódás egész éjjel. Pipa.
Reggel zombiként kelni. Pipa.
Hatalmas, karikás szemek. Pipa.
Reggeli műszak életed szerelmével, akit perpillanat a hátad közepére sem kívánsz. Pipa.

Nem sokszor fordult eddig velem elő, hogy számoltam vissza felé az órákat, mikor is végzek a munkával, és mehetek végre haza. A sírógörcs kerülgetett, már mikor lecsippentettem a kártyámat, és megláttam Jint a pultoknál.

Rendezett volt, mint mindig, gyorsan végezte a reggeli teendőit, viszont a szemei alatt ott éktelenkedtek a fekete karikák, ami bizonyította, hogy az ő estéje is hasonlóan rossz volt, csakúgy mint nekem.

Ami mégis a legjobban megrémisztett, hogy a jobb keze be volt kötve. Ezt tegnap csinálta, mikor elmentem?

Nagy levegőt vettem, majd oda sétáltam hozzá. Először nem vett észre, viszont mikor mind a két kezemet az övére fektettem, meglepődött.

- Babe, én

- Mit csináltál a kezeddel?- hallgattattam el a kérdésemmel.

- Hát... Belevertem a falba. - válaszolt azonnal, lesütve a szemeit. - De figyelj, nagyon

- Én is. - szóltam közbe megint. - Tiszteletbe kellett volna tartanom a kérésed, én mégis kérdezősködtem. Nem érdekel a családod... Vagyis, de, de téged sem akarlak elveszíteni, így - hirtelen felém fordult, és átölelt. - Így többet nem hozom fel ezt a témát. - szipogtam a végére, bele kapaszkodva az ingébe. - Sajnálom.

- Babe, én viszont gondolkoztam az este. - simogatta a hátam, amitől kezdtem megnyugodni. - A hétvégén menjünk fel Szöulba. Beszélek anyával, oké?

- Ezt most komolyan mondod? - néztem fel rá meglepődve. - Én nem akarom ezt erőltetni.

- Tudom. - simított az arcomra, fáradtan mosolyogva. - Én döntöttem így. Elmegyünk a kedvenc éttermemben, bemutatlak a családomnak, és elmondok neked mindent.

- Véletlen a kedvenc éttermed nem apáé? - kérdeztem kuncogva.

- Lehetséges. - nevetett fel Jin is, majd újra magához húzott, szorosan ölelve. - Tényleg ne haragudj rám. Rettenetes voltam tegnap. Annyira sajnálom, hogy kiabáltam. - suttogta a fülembe

Eltoltam magamtól, és a két tenyerem közé fogtam az arcát, simogatva selymes bőrét.
- Nem haragszom. - pusziltam a szájára, elmosolyodva. - Nagyon szeretlek, és fontos vagy nekem... Csak ne veszekedjünk többet, oké? Nagyon megijedtem. - biggyesztettem le az ajkaim, amire azonnal kaptam egy forró csókot.

- Soha többet, Szívem. - suttogta az ajkaimra, amiket ezután újra birtokba vett.

- Gerle pár, ha mindent megbeszéltetek, akkor jó lenne munkához látni! Fél óra és nyitunk! - üvöltötte a fülünkbe Heehee, majd mikor szétugrottunk Jinnel, és fájdalmas arccal néztünk rá, elvigyorodott. - Imádlak titeket, viszont utálom a nyáladzást.

- Pedig mikor én mondtam neked ilyen "nyálas" dolgokat a karácsonyi parti után, szívesen hallgattad. - haladt el Taehyung mellettünk, egy nagy lábost cipelve. - Szeretném még látni a zavarba esett tekinteted és a piros arcodat.

- Taetae, ne bízd el magad! Egyszer lefeküdtünk, részegek voltunk, de még csak fel sem hívtál utána. - tette csípőre a kezeit Hee, viszont egyre jobban pirult.

- Egy randival kiengesztelhetlek? - kérdezte távolodva, mire Heehee csak hangosan felsóhajtott, hogy a srác is hallja. - Akkor 31-én nyolcra érted megyek!

Nagy szemekkel néztem barátnőmre, aki elpirulva, mint egy szerelmes tinilány játszott egy fürtjével. Mikor észre vette, hogy őt figyelem, megköszörülte a torkát, és legyintett egyet.

- Gyere, mesélek. - kacsintott, megfogva a csuklóm, hogy elhúzzon Jintől, akivel gyorsan váltottam még egy rövid csókot.

Izgatottan vártam már a hétvégét, Jinnel együtt. Ott voltam, mikor felhívta az anyukáját, és beszámolt róla, hogy most jött el az a pillanat, mikor végre bemutathat engem. A vonal túlsó végén nagy volt a boldogság a hír hallatán, az egyik nagymamát is meghívták a vacsorára, aki kiderült, nagyon közel áll Jinhez.
Ahogy gondoltam, apa éttermében foglaltunk asztalt, ami így, szilveszterkor állandóan dugig van, de apa így is a legnagyobb asztalát a leggyönyörűbb kilátással nekünk adta, más vendégeket ezzel elültetve.
Nem sokszor tett kivételt, velem sem, így ettől a tettétől egyszerre lepődtem meg és érzékenyültem el. Most vagy anya keze van a dologban, vagy apa jobban szereti Jint, mint engem.

Az étteremhez közel, egy hotelben szálltunk meg. A szobához tartozott egy kicsi erkély, egy apró fürdőszoba, amit azonnal befoglaltam, minden kis tartójába valami sminkes cuccot, vagy hajgöndörítőt, hajkefét rakva.

Az estére vettem magamnak még otthon egy fehér, alul arany gombokkal díszített koktél ruhát, amihez a kedvenc fehér tűsarkumat vettem fel.
Smink gyanánt egy kevés alapozót kentem fel magamra, kihúztam a szemem és gyorsan kirúzsoztam magam.
A hajamat begöndörítettem, befújtam magam parfümmel, végül, úgy egy óra, másfél után beengedtem Jint is.

- Nagyon izgulok. - álltam meg előtte, az idegességtől mosolyogva. - Jó leszek így?

- Tudod, hogy nekem ruha nélkül, kócos hajjal tetszel a legjobban. - fogott a derekamra, és magához húzott. - De, hogy válaszoljak a kérdésedre, igen, engem levettél a lábamról.

- Már három évvel ezelőtt levettelek. - kuncogtam, átölelve a nyakát. Lassan becsuktam a szemeim, majd egyre közelebb hajoltam hozzá, viszont ajkai helyett egy papír zsebkendőt csókoltam meg, amitől kipattantak a szemeim - Hé!

- Utálom ezt a ragacsos izét a szádon. - fintorodott el, letörölve rólam a rúzst. - Na most már jó lesz. - dobta el a zsepit, végül mélyen a szemeimbe nézett, összeérintve az orrunkat. - Csodálatos vagy.

- Csak miattad. - suttogtam a szájára, végül eltüntettem azt a kis távolságot is közöttünk.

Lassan mozgatta ajkait az enyémeken, ízlelgetve csak, nem elmélyítve a csókot, nagy tenyereivel tartva a derekam és a hátamat. Hosszan csókolt, lágyan, és ahogy közben a gerincemen húzogatta ujjait, beleborzongtam. Ez más volt, mint a többi csókunk. Tele volt szerelemmel, lágysággal, a másik iránt érzett érzéseinkkel. Nem akartunk gyorsítani, nem akartunk elválni a másiktól.
Egyik kezemmel fejbőrét simogattam, eljátszadozva egy-egy tincsével, másik kezemet pedig levezettem, és ingén keresztül simogattam izmos hasát, próbálva ugyanannyi kényeztetést adni neki, mint ő nekem. Halk sóhajaiból arra következtettem, ez sikerült.

Hosszú percek után, apró puszikkal váltunk el egymástól, szuszogva.
- Megcsinálom a hajam, utána le is mehetünk. - mondta Jin, még egy hosszabb puszit nyomva ajkaimra.

- Oké, megvárlak. - mosolyodtam el. - Addig vissza varázsolom magamra a rúzsom.

- Legyen. - fintorodott el, amin felnevettem.

Megkésve ugyan, de itt lenne a következő rész is! :) Remélem tetszett mindenkinek~ Ezen kívül még egy rész lesz. Lehet addig gondolkodni, hogyha ilyen jól fogadták Jin szülei a lányt, akkor mégis mi lehet a probléma? Hmmm...

Boldog Új Évet Kívánok nektek, Drágicáim! Ahogy az új év kezdődik, olyan lesz az ember egész éve. (Úgy tűnik, nekem gyomrom akkor nem lesz. :/ ) De nektek remélem csodálatos lesz, és sok új, jobbnál jobb ficivel gyarapodik majd a wattpad. :3