Mamboo's *Jin FF* [BEFEJEZETT]

25-e reggele

- Jó reggelt, Babe. - puszilgatta reggel az arcom Jin, amit nyüszögve fogadtam, kinyújtóztatva végtagjaim. -Hogy aludtál? - kérdezte, mire aprót bólintottam, nagyot ásítva.

- Jól. - szólaltam meg rekedtes hangon, átölelve a tarkóját, hogy közelebb húzzam magamhoz.

- Ennek örülök, mert ma nagyon hosszú napunk lesz. Most gyorsan megreggelizünk, aztán neki kezdek az ebédnek-

- Jin...

- te addig felöltözöl, elkezded a takarítást

- Jin...

- Sietnünk kell, mivel a szüleid nyolc óra múlva itt lesznek, és még áll a bál a - nem bírtam tovább, kuncogva pusziltam a szájára, így kicsit lenyugtatva őt -, most mi van?

- Kicsim, hadarsz, és már egy szót sem értek, bármennyire beszélsz egyre hangosabban. - mosolyogtam rá, a hajába túrva. - Ez az egyik. A másik... Még csak öt óra! Feküdj ide vissza mellém, alszunk még egy órácskát, talán kettőt, utána takarítunk meg főzünk.

- Erre nincs időnk! - rázta meg a fejét.

- Arra van időnk, amire szeretnénk. - ásítottam egy nagyot. - És én aludni szeretnék.

- Jó, akkor te pihenjél, én elkezdek főzni. - le fejtette magáról a kezeimet, majd felállva kiment a szobából. Remek, megsértődött.

Nagyot sóhajtva indultam meg utána, miután erőt vettem magamon a felkeléshez.

- Kicsim, itt vagyok. - dőltem neki az ajtófélfának, a szememet törölgetve. - Mondd, mit csináljak?

- Tehát akkor! - csapta össze a tenyerét, nagy mosollyal az arcán felém fordulva. Kis köténye már büszkén állt rajta, haját - ahogy mindig teszi, mikor főz -, összekötötte hátra. - Örülök, hogy végre felkeltél, magadtól. Először is, öltözz fel, utána mindent sorjában megbeszélünk. Például a kádat nem ártana kitakarítani...

Öcsém... Ki is itt a férfi?

- Ahogy szeretnéd, édesem, de elárulom, apám nem fog nálunk fürdeni. - nyújtottam ki rá a nyelvem, majd vissza mentem a szobámba, hogy valami takarításhoz használható pólót és nadrágot vegyek fel.

Az egész délelőttünk takarítással és főzéssel ment el. Ahogy haladtunk ahhoz a bizonyos egy órához, egyre idegesebbek lettünk, mind a ketten. Bár, én még mindig tűrhetőbb állapotban voltam, mint Jin. Ő állandóan újra akarta kezdeni az ételeket, ha pedig én valamivel kész lettem, például az ablak pucolással, tuti beszólt, hogy hol hagytam foltot.

Igazság szerint, már vártam, hogy apámék megérkezzenek, mert akkor végre befogja a lepénylesőjét.

Végül tizenegy órakor büszkén álltam meg a nappali közepén, kikapcsolva a porszívót.
Végeztem, mindennel. A nappali ragyog, a szobánk csillog, a fürdőszoba, főleg a kád olyan fehér, mintha vadonatúj lenne.

Elraktam a tisztító szereket a helyükre, majd Jinhez battyogtam, aki még mindig a konyhában sürgött-forgott.

- Hogy állsz, kicsim? - kérdeztem, felülve a pultra, magamhoz húzva a gyümölcskosarat, hogy pár szem szőlőt egyek.

- Kész vagyok mindennel, már csak rendet rakok. - mondta, elpakolva a szekrénybe két elmosogatott tálat.

- Király! Így lesz mindkettőnknek ideje megfürdeni az ebéd előtt... Most mi van? - lepődtem meg, mikor felém fordult, és átölelt.

- Szeretlek, babe. - suttogta a fülembe, mire vigyorogva túrtam bele a hajába. Most próbálsz bocsánatot kérni te kis huncut, mi?

- Én is téged, Jin. - toltam el egy kicsit magamtól, hogy megcsókolhassam. - Bár ma elgondolkoztam azon, hogy kicsuklak a hidegre, miután háromszor porszívóztattál fel velem, mert te állandóan láttad azokat a mocsok hajszálakat a szőnyegben.