Life With Boys

Eight

- Tessék? - nézett le rám szórakozottan.

- Hagyjuk. Mit akarunk nézni?

- Nem tudom, gyere - fogta meg a kezem, majd felvitt az szobájába, mindeközben én folyamatosan az összekulcsolt kezeinket bámultam. Amíg elő vette a laptopot az erkély ajtóhoz sétáltam és kinéztem rajta. Úristen, ennyire rá lehet látni a szobámra? Ne idegesíts.

- Ott szoktalak kukkolni - hallottam meg hátam mögül a hangját.

- Bekaphatod Kukkolina.

- Ezért büntiből horrort nézünk - vigyorodik el gonoszul. Fasza.

Mielőtt neki álltunk volna filmezni, lementünk pattogatott kukoricáért na meg kóláért. Aztán elfeküdtünk az ágyon egymás mellett és hasára rakta a gépet. 10 perc, után kezdett nyomasztani a film, ezért oldalamra fordultam, hogy közelebb legyek hozzá. De nem volt kényelmes, ezért mocorogni kezdtem.

- Mi a bajod? - állította meg a filmet.

- Semmi. Csak kényelmetlen ez a pozíció.

- Hmm válthatunk ha szeretnél - kacsintott rám.

- Hagyd abba és nézzük tovább.

- Na gyere ide - karolta át a vállam és magához húzott. Fejemet vállára hajtottam és reménykedtem benne, hogy nem érzi mennyire dobog a szívem. Félig rajta feküdtem és kezével kisköröket írt le a vállamra. Így nem fogok tudni figyelni a filmre. Egy percig néztem, de minden érdekelt csak a film nem.

- Lehetne, hogy nem lélegzel ennyire? Mozog a gép - frusztrált, hogy fel le mozog.

- Bocs, hogy élek.

- Told lejjebb.

- Dehogy tolom. Megfőnek a golyóim - nézett rám totál kiakadva, amire vihogva fordultam el tőle - Ne nevess már - nevetett ő is, de én nem bírtam abba hagyni. Kezembe temettem az arcom, majd mikor megnyugodtam végre megtöröltem a szemem és vigyorogva néztem a mellettem lévőre, aki türelmesen várt.

- Fhu. Olyan hülye vagy - ráztam meg a fejem.

- Te meg gyönyörű - nézett rám csillogó szemekkel, mire elkomorodtam. Nem tudom mennyi ideig néztünk egymás szemébe, de végül nem is én lettem volna, ha a romi pillanatot nem rontom el a tüsszögésemmel.

- Egészségedre.

- Köszi. Na add ide a gépet, nehogy itten baja legyen a tojgliknak - vettem el tőle, majd magamra tettem.

- Nagyon figyelmes vagy - nevetett kínosan. Elindítottam a filmet, aztán egy idő után oldalára fordult, átkarolt és a fejét megtámasztotta az enyémen.

A filmet Sam végig parodizálta és poénkodta, miközben folyamatosan simogatott. Egyáltalán nem féltem és csak egyszer ijedtem meg, de azt Sam egészségesen ki is röhögte. Amúgy szeretem a horrort, csak az utána való két napot nem. A film végeztével, arról beszélve vonultunk le a lépcsőn egyenesen a konyhába.

- Na asszony, éhes vagyok csinálj kaját - dőlt neki a pultnak.

- Ki vagyok én, hogy itt főzzek rád? - tettem karba a kezem.

- Az majd idővel kiderül - vigyorodott el, majd elkezdett közeledni felém, mire én automatikusan hátrálni kezdtem, de a csípőm a pultnak ütközött. Szorosan megállt előttem, majd kezeit megtámasztotta a pulton derekam mellett. Mellkasunk szinte összeért. A szívem őrültem kalapálni kezdett a mellkasomba és a levegőt is nehezemre esett venni.

- Zavarba vagy Kicsi?- mosolygott arcomat vizsgálva, majd egy hajtincset a fülem mögé tűrt.

- Nem.