Marvel oneshots

Happy Halloween, Tony!

Megjegyzés: Lightos, halloweeni iromány, buli van Starknál, de nem mindenki élvezi. Frostiron. 

- Üdvözlök mindenkit a Halloween-i partimon! Örülök, hogy eljöttek, és jó borzongást kívánok – intézte le a házigazdaként ráháruló nyitóbeszédet Tony. Persze rögtön taps hangzott fel, majd rögtön zene. Még el se kezdődött semmi, mégis mindenki rohadt jól érezte magát.

Stark szerette a halloweent, és természetesen mindenképp egy felejthetetlen bulival akarta megünnepelni, de egy apróság akkor is mindent elrontott számára. És az az apróság nem volt hajlandó kimozdulni a hálószobájából „ilyen idióta dolgok" miatt. Így hát amint letudta a vendégeket rögtön az emelet felé vette az irányt, de persze akadályba ütközött.

- Tony! Még nem is köszöntünk – állította meg Natasha, aki egy jókora boszorkánykalapot és hozzá illő ruhát viselt. – Eddig remek a buli!

- Még szép, hogy az! Én rendeztem, milyen más lehetne? – vonta fel szemöldökét Tony. Majd végig mérte a többieket is. Steve kicsivel odébb ácsorgott, láthatóan kicsit zavartan. Nem az ő stílusa az ilyen partik. Rendőr jelmeze volt, ami viccesen ironikusan állt rajta. Mellette Barton, aki úgy tűnt viszonylag jól múlat farkasemberként, főleg Thoron, aki viking jelmezében ámuldozva figyelte a Stark rezidencia igen élethű dekorációit. Banner úgy néz ki nem vállalta be a mókát.

- Loki merre? – érdeklődött az íjász, némi gúnyos kifejezéssel arcán. – Nem készült el a sminkjével?

- Igazából épp, Miss Hiszti királynőért indultam – fintorgott a milliárdos. – De addig nem nyugszom, amíg valami jelmezt nem adok rá, és le nem rángatom ide.

- Sok sikert hozzá – nevetett Natasha.

- Jelmeznek ajánlok valami hosszú bálit – bólogatott Barton.

- Már próbáltam. Azt hiszem azért dobott ki az emeletről.

...............................

Akármennyire is elszánt volt, mikor a (saját) ajtaja elé ért, kicsit megtorpant. Elvégre mégis csak Lokiról volt szó.

Nos, igen, Loki. A baj az volt, hogy még mindig igen élesen emlékezett arra az elmebajra, ami miatt felajánlotta, hogy a félisten hozzáköltözhet. Igaz, hogy bebizonyította a Föld pártján áll, és nem szándékozza elpusztítani azt, de attól még Loki maradt. És ha Tony teljesen őszinte akart lenni, akkor bevallhatta, egy cseppet sem bánta ezt. Nem tudta mi volt az a mágia, ami elintézte, de még sosem találkozott Lokinál vonzóbb, izgalmasabb, és szeretnivalóba dologgal, az internetes kiscicákat is beleértve. A probléma csupán annyi, hogy kizárt, hogy ezt valaha is beismeri neki.

Óvatosan benyitott.

- Loki?

- Mit akarsz, Stark? – csendült fel az ismerős, negédes hang. Tony belépett, és felmérte a szerencsére még nem átdekorált hálószobát, aminek közepén kedvenc skandináv szépsége ült, méghozzá még mindig nem több öltözékbe, mint egy sötét, hosszú köpeny féle ruhadarab, ami így ültében láttatni engedte combjait és egy csíkban mellkasát is. A férfi biztos volt benne, hogy direkt húzza az idegeit.

- Halloween van! – tárta szét karjait.

- Hallom.

- Ugyan már! Ez egy jó nap, amikor az emberek buliznak! Ünneplés! Tudod egyáltalán mi az? – sóhajtott. – Ugye az nem egy könyv?

- Nem érdekel az ünnepetek. És nem értem mi értelme ezeknek a nevetséges öltözeteknek – mérte végig a férfit.

- Ez a halloween lényege, a jelmezek. Az emberek ijesztően öltöznek, és szórakoznak, de már abban sem vagyok biztos, hogy tudod mi az... - fintorgott.