Marvel oneshots

Mentőakció

Megjegyzés: Loki akcióban, a Civil War (polgárháború) után játszódik, amolyan alternatíva, hogy is szabadította ki Amerika  kapitány a társait a börtönből. Frostiron utalások. 

Tony keserédesen meredt a levélre. Hogy verné ki valaki azokat a tökéletes fogaidat – gondolta. – Hogy tudsz mindig jófiú maradni?

Tudta mit kell, mit kéne csinálnia. Igazából mindig tudta, csak általában ezek nem úgy sültek el, ahogy azt ő eltervezte. Voltak ötletei, amik igazán elvetendőek voltak, és amit a fejében forgatott épp egy ilyen volt. A Kapitány ki akarja szabadítani őket a börtönből, és kötelességének érezte, hogy segítsen. Persze ő nem segíthet, de nem küldhet maga helyett senki. Egy valakit kivéve. És itt vált az ötlet elvetendővé.

Szinte a kezeit tördelte már, a dilemmával vesződve. Ő küldte őket oda, ő a hibás, de ha nyíltan segít, csak még jobban ront a nemzetek vezetőivel való helyzeten. Mellesleg ha elveszti a Stark név lévén kivívott helyét feleannyira lesz használható. Így csak egy megoldás maradt.

Felpattant, feltúrta a sok kacatja között azt a kis dobozt, felnyitotta és elő húzta a kis, zöldesen ragyogó kristályt.

- Ó, bassza meg – morogta és elmorzsolta. A hatás nem maradt el.

- Tudod Stark, attól, hogy volt egy éjszakánk az még nem azt jelenti, hogy kedved szerint ugráltathatsz.

- Te adtad a cuccot – horkantott a férfi.

Loki változott, de valahol a régi maradt, csupán nem nyomta a vállát kényszerítő nyomás, legalábbis nem olyan erősen. Úgy festett, mint először, mikor az Ultron incidens után bele botlott. Fekete haja, a szigorú lezselézettségéhez képest kellemesen kócos, zöld szemei kavarognak akár a viharos ég. Ruházata meglepően egyszerű, fekete és sötét zöld, láthatóan asgardi.

- Elfoglalt vagyok – közölte az isten.

- Asgard trónjával? – ciccegett Tony. – Ki élvezted már, hogy tiéd a korona? Vagy az Odin testében való pózolás nem olyan izgi, mint vártad?

Loki méregetően, és kissé talán mérgesen bámult rá. Már biztos rég megbánta, hogy Tony ezeknek az információknak a birtokában jutott, bár igazából nem tudott sokat. Annyit, hogy otthon Loki lett az úr, Thor erről nem tud, Odinnal meg lett valami, de nem ölte meg és nem is lett baja elvileg. Elvileg.

- Mit akarsz? – érdeklődött az isten.

- Tudod itt nálunk akadt egy kis galiba – bökött a monitorok felé, amiben a híradás épp az elmúlt napok eseményeit elemezte. Loki érdeklődve figyelte, majd intett neki, hogy lépjen közelebb. Tony kicsit vonakodva bár, de engedelmeskedett. Nagyjából tudta mi jön. Loki mutató és hüvelyk ujját az arcára helyezte, és lehunyta szemeit. A gondolataiban olvasott, nem mindenben, és nem a legmélyekben, csak azokba volt képes, amit Tony engedett. Már csináltak egyszer ilyet, gyorsabb módja volt az információközlésnek, mintha mindent elmondott volna.

- Mit akarsz, mit csináljak a börtönben? Szerintem a kapitányod boldogulni fog – húzta száját Loki.

- Az építmény elsüllyedése a vészprotokol szökés esetén. Gyorsan süllyed, ha nem jutnak ki, mindenki meghal, kivéve azok, akik cellán belül vannak – magyarázta.

- Stark, tudom, láttam – emlékeztette. –Azt is tudom, hogy kell kikapcsolni. Ezt akarod, eddig értem. De ugyanakkor a fejedben olyan volt, hogy nem akarod, hogy tudják, én vagyok az. Azt viszont szeretnéd, ha tudnák a kis barátaid te segítesz nekik. Ezt hogy tervezted?