Marvel oneshots

Just need you a bit

Megjegyzés: Loki sebesült, és szüksége lenne némi pihenésre Asgard falani kívül. Frostiron. 

Loki az ágy közepén ült, fél meztelenül, és szinte már teljesen össze vérezte azt. Hátán csúnya vágások, a húsig maró ostor nyomai. És hihetetlenül véreztek.

- El se hiszem, hogy hagytad idáig fajulni a dolgot! – rontott be a szobába egy ideges lány. Hosszú, lazán hullámos haja lobogott utána. – Erről szólnod kellett volna! Sokkal előbb!

- Nem tudtál volna sokat tenni – vont vállat a félisten, ami miatt fájdalmas grimasz suhant át arcán.

- Tudom – vágta rá dühösön a szőkeség, és ledobálta az ágy száraz részeire a kötések és gyógy krémek rengetegét, amit hozott. – Tudom, hogy a te mágiád erősebb, és ilyen téren nem tudtam volna mit hozzá tenni, de legalább ellátni segíthettem volna!

- Az se lett volna sok – eresztett meg egy halvány mosolyt. – De eddig nem is volt vele baj. A fájdalmat megszoktam, a vérzést meg elállítottam mágiával. De most valahogy képtelen vagyok rá. Azt hiszem az ártás, ami a sebeimen van intelligensebb, mint hittem és immunis lett az ilyen szintű mágiára. Sajnálom a dolgot, azt hitten kicsit tovább élhetek vele, és többet tehetek.

- Ne mondj ilyeneket! – nyögte ijedten a lány, és elkezdte letörölni a vért Loki hátáról a lehető legóvatosabban. – Nem halsz meg, még túl sok terved kell megvalósítanod! Mihez fog kezdeni nélküled Asgard, meg a kilenc világ, ha most feladod?

- Amora... - sóhajtott. – A rontás táplálkozik egy ilyen erős múltú hely energiájából, már önmagában attól rosszabb, hogy nem az űrbe lebegek valahol.

- Ezeket el kellett volna mondanod hamarabb! – szörnyülködött Amora, és elkezdte bekötözni a sebeket. – Ezek szerint el kell menned Asgardból!

- Ostobaság – intette le Loki. – Akkor még inkább romba dőlne minden tervem. Mit gondolsz, mégis ki irányítaná a birodalmat? Netán szedjem össze Odint?

- Hát... - bizonytalanodott el. – Talán én. Fel tudom venni én is Odin alakját!

- Ez nem olyan könnyű! – nevetett halkan.

- Tudom, de ha felkészítesz, talán egy-két hétig megoldom – próbálkozott. – Addig te elmész valami gyengébb, mágia mentesebb bolygóra, hátha az segít.

- Nem hiszem, hogy...

- Kérlek! – vágott közbe. – Te tanítottál! Képes vagyok rá! Nem nézhetem, hogy így halsz meg! Hogy senki nem tudja meg mi mindenen mentél keresztül értük, és mégis elítélnek!

- Amora.

- Én...

- Amora!

- Sajnálom. Csak tudod én... Annyi mindent köszönhetek neked! Hogy nem tagadtak ki Asgardból, hogy tanítottál mágiára, hogy nem ítéltél el!

Amora már könnyekkel küszködött. Mégis mért nem szólt neki hamarabb? Mért szenvedett egyedül? Hát persze, hiszen igazából Loki sose bízott igazán benne. Loki sose bízott senkiben.

- Menj vissza Starkhoz – szedte össze magát. – Menj a Földre, épülj kicsit fel. Addig megoldom.

- Biztos vagy benne? – kérdezte megenyhülten Loki.

- Persze! – vágta rá. – Ne becsülj alá! Talán nem bírom majd addig fenntartani az illúziót, mint te, de max kevesebbet mutatkozok. Nem lesz gond.

- Rendben – mondta végül a félisten, miután újabb fájdalom hullám söpört végig rajta. – Legfeljebb két hét, és vissza jövök.

- Ah, ha Stark tényleg befogad, nem fogsz akarni te annyira vissza jönni. Lesz abból három hét is – kuncogott a szőke. – A végén még nekem is össze jön valami Stiffel, elvégre, ha maga Odin tanácsol valamit az csak jó lehet, nem? – kacsintott.