Life With Boys

Five

- De a tudat, hogy csak egy póló és egy bugyi van rajtad bőven elég - mosolyodott el édesen, mire nem tudtam hova nézni és ezt látván felkuncogott. Csak álltam ott, mint fasz a lakodalomban és nem tudtam, hogy mit csináljak. Vagy mit mondjak? Olyan kellemetlen volt a szituáció. Most köszönjek el vagy menjek oda? Gondolkodni se tudtam már.

Erre fogta magát és hirtelen átmászott a korláton, át lépett és már ott is ült az én erkélyemen. Megszeppenve néztem rá, hogy még is mit csinál, amikor megpaskolta a mellette lévő helyet.

- Na gyere ide. Vagy ott akarsz egész este állni?

- Ki engedte meg, hogy át gyere? - vontam fel a szemöldököm.

- Nekem nem kell engedélyt kérnem senkitől. Azt csinálok, amit akarok - vont vállat, mire felhorkantottam.

- Azt te csak hiszed - álltam meg mellette - Ja és fogd vissza magad Szabó - mondtam végül, majd én is leültem az egyik székre, mire elvigyorodott. Nagyon megfogom ütni a bokám.

- Minek? Senki nem hallja - vont vállat magabiztosan.

- Bátyáim előtt is szeretnél ilyen megjegyzéseket tenni? - kérdeztem, miközben őt figyeltem. A holdat bámulta, aminek fénye arcára vetült és csak még vonzóbb lett számomra. Olyan volt mint egy modell vagy egy görög isten vagy nem is tudom, mihez hasonlítsam.

- Igen. Hisz úgyse bánthatnak - pillantott rám mosolyogva, mire elnéztem, de már így is lebuktam, hogy bámulom.

- De én bánthatlak.

- Ugyan mégis mit tudnál csinálni? - mért végig szórakozottan, mire durcásan fontam össze karjaim.

- Nem ismersz te engem - ráztam meg a fejem.

Most néztem csak rá a kinti asztalra. A hamu tál tele volt cigi csikkekkel, amit elfelejtettünk kiüríteni. Remélem nem vette észre, bár szerintem nem vak. Jackkel és Evannel szoktam, vagy lent vagy, pedig itt kint lelkizni, mint már említettem. Adam elől ezt eltitkoljuk, mert túl szigorú velem. Tudom, hogy csak félt és vigyáz rám, de néha kell egy kis szabadság. Na mindegy, már megszoktam.

- Akkor hallgatlak Bébi - ült feljebb Sam a székébe és karját a széktámlámra hajtotta.

- Mi?

- Ismerkedjünk - mosolyodott el pimaszul. Oh, istenkém.

Egészen hajnali egyig beszélgettünk. Ha eddig, nem mondtam mennyire fura most mondom azt, hogy kész rejtély. Mintha egy teljesen más emberrel lettem volna. Nyoma sem volt a tapló, perverz énjének hanem egy értelmes, kedves, okos, megértő fiúval beszélgettem. Jobban megismertük egymást és sok mindent elmeséltem neki és végre ő is kinyitotta a száját, szerintem még többet is beszélt, mint én. Kész meglepetés. Lehet skizo?

- Szerintem én megyek most már - piszkáltam a körmöm, majd ránéztem. Nem akartam föl kelni, olyan jó volt vele beszélgetni. Olyan nyugodt voltam, mint még soha szerintem. De muszáj volt mennem, mert reggel kelni kellett.

- Most itt hagysz? - biggyesztette le alsó ajkát, mire nevetve bólintottam.

- Fogd fel a bosszúmként. Amúgy még mindig haragszom.