Bad Boy [I.évad]

-13.fejezet-

 Amikor odaértünk a "tett" helyszínére egy rakás diák állta körbe a verekedéstől nyögő embereket. Utat törtem magamnak a hatalmas csordában, majd helyesbítettem. A verekedéstől nyögő két embert.

-Álljatok le!-kiáltottam teli torokból, mire a levegő is megfagyott körülöttünk (képletesen szólva)

Mindenki abbahagyta a buzdítást, én pedig kaparó torokkal álltam a kör közepén.

-Ti fiúk, mindent így oldotok meg?-csóváltam a fejem, majd szomorú ábrázatot vágva megfordultam és kisétáltam a tömegből, egyenesen a bejárati ajtóig, ahol megtorpantam

Tulajdonképpen miért is mentem el onnan, és mi bajom is van? Azzal az elánnal visszafordultam az engem bámuló tömeg felé, majd feléjük sétáltam, ám ezúttal már nem kellett átfurakodnom magam. Magától megnyílt előttem a kör.

-Tápászkodjatok fel mindketten-feleltem, és mint a jó gyerekek engedelmesen felkászálódtak a hideg csempéről

Miután már megbírtak állni a saját lábukon, mindkettőt kézenfogtam, majd magamután húztam őket egészen a hátsó kis "sikátorig" , ahová a bagósok szoktak elvonulni. Mialatt ők engem néztek, én százszor is végig futtattam az elmémben, hogy mi legyen. De végül ismét nem bírtam döntést hozni. A francba is már...
Miért nem lehet ez a sztori egy normális romantikus történet, miért kell átcsapnia melodrámába? Kész őrület, hogy mit vívódok én itt össze-vissza. Kedves írónőcském, miért ilyenre tervezted ezt a történetet? Egyszerűen már az őrületbe kergetsz ezzel a hangulatingadozással.

-Nos...-kezdtem bele-azért hívtalak ide titeket, hogy elmondjam...hagyjatok mindketten békén, nekem ez így nem fog menni. Te Yoongi, folyamatosan csak megbántottál engem. Ami pedig Changkyun téged illet, egyszerűen rájöttem, hogy nem illünk össze.-mondtam el nekik a kegyes hazugságot, mivel tényleg képtelen voltam dönteni

Nehéz szívvel és lekonyuló szájjal mentem ki a kapun, nem törődve azzal, hogy tanítás van. Nem futott utánam senki. De mégis mit vártam ezek után? Szomorúan kullogtam hazafelé, de amikor hazaértem, még a nővérem visongása sem érdekelt a szomszéd szobából. Egyetlen lelkitámaszom, a cseléd sem tudott most felvidítani. Még a saját szívemet is meghazudtoltam azzal a három mondattal. Vígaszomat a sorozataim bámulásában találtam meg. Most kivételesen, egyedül hoztam fel magamnak egy tálban popcornt és egy üveg kólát, majd ebben az átkozott sorozatban is szomorú jelenetek végtelensége mutatkozott meg. Úgy utálom ezt. Még ez is rá tesz egy lapáttal, hogy még letörtebb legyek. A végén már szinte bőgve kapcsoltam ki a szobámban lévő tévét és elhenteredtem az ágyamon, magamhoz ölelve a párnámat. Mint valami hülye idegroncs úgy éreztem magam. Aztán az égieknek meglágyult rajtam a szívük, és az ablakomon koppanó kavicsokra lettem figyelmes. Ki a rákom dobálja az ablakomat, amikor épp a megtört lány szerepét játszom a sztori alapján? 
Nagyon sóhajtottam, letöröltem sós könnyeimet arcomról és a szemem alól, majd amikor kinyitottam az ablakot, eltalált egy kavics.

-Ki a franc dobálja az ablakomat? Mutasd magad!-kiáltottam le
-Én vagyok az-bukkant fel a fényben Yoongi arca és vele együtt az egész lénye
-Mit akarsz még? Hát nem voltam elég érthető?-kérdeztem, miközben a hangom meg-meg remegett

Yoongi eltűnt. Később pedig a nővérem jelent meg az ajtóban, hogy valaki engem keres. Lementem a tárva nyitva álló ajtóhoz, majd ott állt Ő, velem szemben...

-Nem hiszem, hogy ezt akartad mondani-mosolyodott el
-És mégis honnan veszed, hogy nem beszéltem igazat?
-Most is látom, már csak ahogyan rám nézel. Amikor kimondtad és engem néztél, láttam a fájdalmat a szemeidben. Amikor Changkyunt nézted, semmi féle érzelmet nem véltem felfedezni rajtad a megbánáson kívül-felelte

Közelebb lépett hozzám, így csak centik választottak el engem lágy ajkaitól. Később ez a távolság milliméterekre csökkent, majd puha húspárnák érintették az enyéimet.

-Látod? Nekem nem tudsz hazudni-húzta félmosolyra a száját, miután egy kicsit eltávolodott tőlem

Móhón kaptam ajkai után.

-Na végre már!-kiáltott fel mögülem a nővérem

----------------------
Nos hát...köszönöm mindenkinek, aki olvasta ezt a kis történetet. Remélem élvezettel olvastátok végig és izgatottan vártatok minden egyes új részt ^^
Külön köszönet lelkes olvasóimnak, akik mindvégig vote-oltak vagy kommenteltek :)

Így a "monológom" végén egy kérdést is feltennék nektek...
Melyik másik ficit szeretnétek, hogy folytassam? :D