Bad Boy [I.évad]

-10.fejezet-

Sziasztok :D Íme egy újabb rész, viszont rövid lett, szóval röstellem :c De azért jó olvasást ^^

-Te hát. Féltékeny vagy?!-emeltem fel a hangomat

-És ha igen? Egyáltalán, minek állsz szóba más férfiakkal?!-állt fel a székről

-Most már az is baj, ha új barátokra teszek szert? Vagy meg akarod határozni, hogy kikkel kössek barátságot?! Mi vagy te valami örző-védő kutya? Egy kapcsolatban, tudod, hagyni kell a másiknak egy kis személyes teret! Most meg ezzel jössz??-váltottam át üvöltésbe

-Igen! Meghatározom, mert nem akarom, hogy megint megcsaljanak!

-Te ilyennek nézel engem?! Egy lotyónak?? Hát tudod mit Yoongi? Baszódj meg, és hozzám ne merj többé szólni! Most cseszted el az egész napomat ezzel a kirohanásoddal! És nem fogok megbocsátani neked akkor sem, ha térden állva könyörögsz nekem!-kiabáltam, majd kiviharzottam a teremből

Ezt nem hiszem el. Hogy lehet ekkora faszfej? Most komolyan ilyennek tart engem?!

-Minjae, várj, kérlek! Beszéljük meg!-kiabált utánam Yoongi

-Ezen nincs mit megbeszélni. Most nagyon elcseszted-mondtam neki, miután utolért

-Kérlek, nagyon sajnálom. Én nem úgy gondoltam...Állj már meg, kérlek-fogta meg a kezemet, de én elrántottam onnan

-Sajnálom-mondtam, majd mit sem törődve azzal, hogy tanítás van elhagytam az iskolát minden cuccom nélkül

Amint kiértem az épületből, hűvös szellő csapta meg az arcomat, amitől automatikusan megborzongtam.

-Szia kislány-mondta valaki mögülem, majd egy kabátot terített rám

Megfordultam, majd Changkyun-t láttam meg, amint egy csokis ropit rágcsál.

-Szia, miért nem vagy órán?-kérdeztem

-Hát őszintén szólva...hallottam a kiabálásotokat, így kikéredzkedtem wcre, hogy megnézzem mi történt...

-Hát Changkyun, köszi a kabátot, most megyek-mondtam, majd elindultam, ám ő megfogta a csuklómat

-Hová mész így semmi nélkül?-kérdezte felvont szemöldökkel

-Őszintén? Fogalmam sincs, csak valahová, ahol csend van-sóhajtottam

-Gyere, elviszlek valahová-húzott maga után

Mivel nem volt más választásom, így vele tartottam.

-Egyébként a csávód, miért kiabált veled?-kérdezte hirtelen

-Hát az hosszú sztori...és nem is nagyon szeretnék róla beszélni, meg hát nem nagyon érdekelne téged-sütöttem le a szemeimet

-Hát jó...Egyébként mindjárt ott vagyunk-mondta, én pedig éreztem az arcán, ahogyan mosolyog

Pár pár perc után meg is érkeztünk egy épület elé. Kicsit elhagyatott környéknek tűnt az utca, ahol ez volt.... Az épület falai tele voltak grafitikkel, az ablakok be voltak törve, szóval tipikusan valami ledózerolásra készülő épület volt.

Beléptünk a kapun, majd a szemét kupacon át egy betonos placcra érkeztünk, ami egy kosárlabda pályához hasonlított. Nem voltunk egyedül, rajtunk kívül még volt ott 3 srác. Changkyun elengedte az eddig szorongatott csuklómat, majd lepacsizott velük és beállt játszani. Előtte intett, hogy üljek le valahová. Bevallom nem ilyenre gondoltam csendes hely alatt, de ez is megteszi.Leültem egy festékes bödönre, majd onnan néztem, ahogyan kosaraznak. Időközben a srácok megizzadtak, így pulcsijukat félre dobták, így rálátást nyertem felső testükre, amitől ösztönösen beharaptam ajkaimat. Tudom...nagyon gáz, és úgy hathat ez az egész, mintha valami ribanc lennék, most, miután összevesztem Yoongi-val, de nem...ez valamiért mindig is ösztönösen jött belőlem, és ez ellen semmit sem tehetek.

-Szia szépség, hogy hívnak?-jött oda hozzám az egyik tag, miután befejezték a játékot

-Jaj Woon, hagyjad már szegényt-mondta Changkyun

....................

-Na, mi mentünk skacok-intett Kyun a haverjainak, majd elindultunk

-Hová megyünk?-kérdeztem tőle érdeklődve

Hirtelen megfordult, majd nem figyeltem oda, mivel rá néztem és belerúgtam egy kiálló vasba. Amitől akkorát ordítottam, hogy egy operaénekes is megirigyelte volna.

-Te jézus...jól vagy?-kérdezte aggódó tekintettel (?)

Hogy jól vagyok-e? Kisapám most törtem el szerintem a lábujjamat és még meg is kérdezed?