Bad Boy [I.évad]

-4.fejezet-

A terembe vissza érve sok szempár szegeződött rám. Gondolom hallották az iménti kiabálásunkat.

-Most mit néztek?-kérdeztem hangosan, majd hátra mentem a padomhoz

A székemet az ablakhoz közel húztam, majd ledőltem a padra.

-Mi történt?-kocogtatta meg az egyik osztálytársam a vállamat
-Semmi említésre méltó-sóhajtottam
-Bármi is történt, ne foglalkozz vele, úgy is különc és agresszív-mondta Junsu
-Igazatok van-mondtam

Becsengettek, így mindenki a helyére vonult. Idő közben Yoongi is megérkezett. Leült mellém, de figyelemre sem méltatott, aminek valljuk be igazán örültem. Úgy tűnik egy csendes nap lesz a mai.

Közben egy galacsin is landolt az asztalomon, ami Hongki felől jött. Szétnyitottam, majd a következő állt benne.

'Ne foglalkozz a sráccal, nem érdemli meg'

Összegyűrtem a galacsint, majd visszadobtam neki.
Mr.Jong ezt a kis akciónkat szerencsére nem vette észre, így folytattuk a jegyzetelést, mintha mi sem történt volna...

-Minjae beszélhetünk négy szemközt?-kérdezte Jaehee a padomhoz érve
-Miért, itt nem mondhatod?-kérdeztem flegmán
-Nem. Gyere, vagy a hajadnál fogva ráncigállak magammal-mondta élesebben
-Hhh...jól van, ha már ennyire akarod...-mondtam unottan

Elindult kifelé a teremből, én pedig követtem őt, mint valami pincsije.
Beálltunk az üdítős automata mögé, majd szólásra nyitotta a száját.

-Figyelj, nem kertelek. Ne haragudj, hogy olyan szemetül viselkedtem...és Yoongi egy paraszt, már bocsánat a kifejezésért. És csak azért piszkáltalak, hogy a barátnőim ne nézzenek engem le, és a suli legmenőbb csaja maradjak. De most már beláttam, hogy hiba volt így viselkednem, és már nem fog érdekelni, hogy mit gondolnak mások. Nincs semmi élvezet abban, hogy első vagyok.-mondta
-Jól van, és akkor mi a lényeg?-kérdeztem
-Minden rossz cselekedetemet megbántam, nem várom el, hogy barátok legyünk, csak szeretném, ha megbocsájtanál, és tiszta lappal kezdenénk -hadarta el
-Rendben, megbocsájtok, de nem teljesen.-mondtam teljes őszinteséggel
-Csak ennyit szerettem volna mondani-tekergette a tincseit

Bólintottam, majd visszamentünk a terembe.
Beérve csak tátott szájjal néztek minket, ahogyan szép nyugodtan sétáltunk a saját padjainkhoz.

'Na, mi volt?'
Olvastam a széthajtogatott galacsinon, amin Hongki kézírása volt.
Nem értem, nem is csengettek be. Akkor meg minek galacsinokat dobálni? Amúgy is...nem szokásom galacsinokat dobálni. Jó gyerek vagyok. De erre is az a fél eszű tanított meg, pedig nem kellett volna, mert nem válna hasznomra, ahogyan a köpőcső sem.
Szóval most nem válaszoltam, csak szépen kinyúltam a padon.

Arra eszméltem fel, hogy valaki bökdösi a vállamat. Szerencsémre nem Yoongi volt az, hanem Hongki, aki mellett Jaehee állt, egymásba karolva (?)
Jól van...

-Indulni kéne haza-mondta Hongki lágy hangon

Kipattantak a szemeim, majd gyorsan bepakoltam a táskámba, és a vállamra kapva siettem ki a teremből.
Lefutottam a lépcsőn, majd amikor észrevettem, hogy jól le van a két jómadár maradva, lelassítottam és bevártam őket.
A kapunk kiérve elköszöntem tőlük, majd a gondolataimba mélyedtem.

Miért nem keltett fel? És legfőképpen a tanár úr, miért nem keltett fel? Érdekes...na mindegy...

Addig-addig bámészkodtam, amíg bele nem ütköztem valakibe hátulról.

-Hé' bazdmeg, nem tudsz vigyázni? Mi vagy te úti henger?-förmedt rám valaki

Nem Yoongi hangja volt, és egyik sulis társamé sem...