Life With Boys

Two

- Én meg Dominik - mosolyodott el. Sötét barna haja már majdnem fekete volt. Jég kék szemei vidáman csillogtak rám egy sunyi vigyor kíséretében. Hajaj.

- Nagyon örülök, most megyek - vigyorodtam el és azzal faképnél hagytam őket. Utánam kiabáltak, hogy hová megyek, de vállam fölött vissza nézve szó nélkül mentem Adamhez. Szegények.

- Adam gyere már - szóltam neki, de megsüketült. Kivel írogat?

- Most tényleg csak úgy itt hagyott? - kezd el hisztérikázni az egyik - Anyás milyen segge van.

- Végre valaki aki nem repül az öletekbe - szólalt meg Zsombi, mire öntelten elvigyorodtam.

- Majd fog - ez már másiktól hangzott el.

- Jesszus ő a húgom ember. Álljatok már le - hallottam meg Evan hangját.

- Oh ez az akkor szabad préda.

- Azt próbáld meg.

- Szerintem jelezte, hogy leszar titeket - mondta enyhe gúnnyal Zsombi, majd hallottam távolodó lépteiket. Drága idősebb bátyámnak, miért vannak ilyen barátai?

Mikor végre Adam rám figyelt, felmentünk az elsőre és megtaláltuk a termünket - Hát már 10 perce óra van - néztem telefonomra.

- Nem várjuk meg egyik haverom? Mindjárt ide ér - kérdezte Adam.

- Dehogy várom.

- Miért? Amúgy is mindjárt vége az órának.

- Ember még van több mint fél óra.

- Na látod mindjárt vége - komolyan ha még egyszer megszólal, leütöm.

- Inkább kuss és gyere.

Lenyomtam a kilincset és belépünk. Mindenki ránk kapta a tekintetét és valaki el is füttyentette magát. Jól kezdődik.

- Áh az ikrek. Foglaljatok helyet és mutatkozzatok be - mondta az osztályfőnök és el indultunk a hátsó padsorba. Adam azonnal elfoglalta az ablak felöli oldalt, pedig én akartam oda ülni. És miért van mellettem még egy pad? Nem kérek padtársat köszönöm.

- Lola King vagyok 16 éves és bizonyos okokból jöttem át ide. Van három bátyám és ennyi - mosolyogtam a tanárra. Mindenki nyakát kitörve figyelt minket.

- Adam King vagyok 16 éves és Lola miatt kénytelen voltam ide jönni - vont vállat. Ch.

- És ide jár a két bátyátok is igaz?

- Igen Jack és Evan - bólogattam, mire többen is elkezdtek sugdolózni.

- Rendben egyéb kérdés valakinek? - néz körbe az ofő. Ó ne legyen légysziii.

- Miért angol a nevetek? - kérdezte valaki.

- Apukánk félig angol volt és emiatt. A keresztnevünk meg csak úgy angol - vonok vállat - De az én nevem eleve magyar is, őt meg lehet Ádámnak szólítani csak nem igazán szereti - vigyorodtam el. Utálja, ha Ádámnak hívják.

- Kapd be - motyogta.

- Rendben üljetek le. Elvileg jönne hozzátok még valaki, de fogalmam sincs hol van. Ezért van hármas pad hátul - mutat felénk a tanár, majd tovább magyarázott. Néhányan még hátra néztek, de az óra hátra lévő része nyugisan telt.

- Jól van most, pedig a maradék 5 percben azt csináltok amit akartok, mert nekem mennem kell, következő órán találkozunk - és már kint is volt. Azonnali nyüzsgés keletkezett. Két srác közeledett felénk és az előttünk ülő két lány, pedig hátra fordult, de a tekintetem megakadt a fiúkon.