A cserediák ˢᵘᵍᵃ [✓]

22.

Másnap az ebédemet kotorásztam a tányéromon. Egyfolytában Yoongi járt a fejembe. Mi lehet vele? Boldog? Túllépett rajtam? Elkezdett már dolgozni az ügynökségnél?

-Alíz, egyél, kérlek! – kérlelt anyu.

-Nincs étvágyam... – sóhajtottam.

Hirtelen Kíra rontott be a házba.

-Sziasztok! Alíz, remélem, hogy az utolsó falatokat eszed, mert programunk van! – mosolygott.

Ránéztem a lányra, majd vissza az asztalra. Elmosolyodtam, majd felálltam az asztaltól.

-Majd később eszek. – azzal elindultam átöltözni.

Felmentem a szobámba, majd elkezdtem kutatni a szekrényben. Egy számomra ismeretlen ruhadarabot pillantottam meg a szekrényben, majd kiszedtem onnan. Yoongi pólója.... Elmosolyodtam, majd közel az arcomhoz emeltem a pólót. Yoongi illata érződött a pólón. Ennek hatására elmosolyodtam, majd könnyek szöktek a szememből. Letettem a ruhadarabot, majd az ágyamra tettem. Átöltöztem és lementem a többiekhez.

-Indulhatunk? – kérdezte Kíra.

-Persze! – bólintottam.

Kimentünk a házból, majd sétálni kezdtünk.

-Beszélnünk kell! – mondta halkan Kíra.

-Miről? – húztam fel a szemöldököm.

-Tudom, hogy nehéz, de lépj túl Yoongi-n, nem bírom nézni, hogy ilyen szomorú vagy miatta.

-Kíra, ha szeretnél valakit, és nem lehettek együtt, akkor te is értenéd! Nem tudok boldog lenni nélküle! – remegett meg a hangom.

-Hidd el tudom jól, hogy mit érzel! – vágott vissza. – De én próbálom elfelejteni... Szeretem Tae-t. – vallotta be. – De ez nem megoldás, hogy szomorkodjunk, ezért próbálok nem rá gondolni.

Leültünk egy parkba, majd tovább beszélgettünk. Egyszer csak a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Apu hívott.

-Mondjad! – mondtam sóhajtva.

-Haza kell jönnöd! Vendégünk, vagyis vendéged van!

-Tessék? Ki az? – kíváncsiskodtam.

-Majd megtudod! – azzal letette.

Értetlenül néztem magam elé, majd felálltam.

-Baj van? – kérdezte Kíra.

-Nem, nincs, valaki jött hozzánk, vagyis hozzám... Mennem kell... – feleltem.

-Jól van. – azzal felállt.

Együtt visszaindultunk, majd a kapujuk előtt megálltunk.

-Mesélj majd! – majd mosolyogva megölelt.

-Mindenképpen! – azzal mosolyogva megöleltem.

Lassan sétáltam hazafelé, nem akartam sietni. Nem érdekelt, hogy várnak rám. Bementem a házba, majd elképedve néztem a személyre, aki nálunk volt.

-Alíz! Annyira örülök, hogy látlak! – azzal megölelt a fiú.

-Hogy kerülsz ide? – fagytam le.

A fiú, aki nálunk volt, nem más volt, mint Gergő. Gergő a családunk legjobb barátainak a fia. Hosszú idők óta, most látom őt újra. A családjával az ország másik végébe költöztek. Nem is értettem, hogy mit keres ő itt.

-Dolgom volt itt, ezért gondoltam benézek hozzátok. – mosolygott.

-Értem. – feleltem.

-Lenne kedved sétálni egyet? Rég nem találkoztunk. – mosolygott.

-Semmi kedvem sincs hozzá. – közöltem vele a tényt.

-Alíz! – szólt rám anyu.

-Jól van, menjünk! – mondtam a szememet forgatva.

Gergővel elindultunk sétálni, majd abban a parkban kötöttünk ki, amelyikben Kírával voltam ma. Leültünk egy padra.

-Mesélj! Rég nem láttalak. – mondta a fiú.

-Nincs miről meséljek. – feleltem.

-Elég harapós kedvedben vagy, minden rendben?

-Teljesen! – hazudtam.

-Akkor jó! – azzal rám mosolygott.

-Figyelj, miért jöttél? Tudom, hogy okkal jöttél.

-Ilyen hamar mondjam meg? Túl korai... – felelte.

-Mi túl korai? Gergő, mondd el, amit szeretnél, és folytassuk az életünket egymás nélkül! – javasoltam.

A családom hiába szerette a fiú családját, nekem sosem volt szimpatikus a fiú. Az okot nem tudtam rá, de valamiért nem vonzott a társasága. A fiú felkelt a padról, majd kézen ragadott és elindultunk sétálni a parkban.

-Nos? Hallgatlak!

-Alíz, ez nem olyan egyszerű! – sóhajtott.

-Szerintem én nehezebb dolgon megyek keresztül, mint most te! – közöltem vele.

-Mi a baj? – kérdezte aggódva.

-Túl hosszú, és nincs kedvem visszagondolni rá! – vágtam rá.

Gergő hirtelen a mellettünk lévő fának nyomott. Értetlenül néztem rá. Két kezét a vállam felett a fának nyomta.

-Még is mit csinálsz? – döbbentem le.

-Amit, már régóta meg szeretnék tenni!

Vészesen közeledett felém. Az ajkaink, már majdnem összeértek, míg végül....

-----------------------------------

Sziasztok!♥
Mivel úgy vélem, hogy Yoongi nélkül értelmét veszti a történetem, ezért a következő résszel én le is zárnám. Aztán, lehet, hogy nektek így is tetszene tovább, de szerintem értelmetlen lenne ezt tovább húzni. Hamarosan jövök az utolsó résszel!