A cserediák ˢᵘᵍᵃ [✓]

17.

Reggel miután felkeltünk, összepakoltunk, és indultunk is haza. Elköszöntünk az új barátainktól, majd beszálltunk a buszba. Mikor hazaértünk a szüleim nem voltak már otthon, már rég a munkahelyükön voltak. Jimin és Yoongi leült a nappaliban a kanapéra. Felszaladtam a laptopomért, majd csatlakoztam hozzájuk. Jimin a telefonját nyomkodta, míg Yoongi a saját laptopjába dugta a fülhallgatóját, és pötyögni kezdett, majd néhol megállt egy gondolkodó arckifejezéssel. Máris elkezdett dalt írni? Felmentem közösségire, majd megláttam a négy értesítésemet. Jeon Jeong Guk, Kim Seok Jin, Jung Ho Seok, Kim Nam Joon ismerősnek jelölt. Mosolyogva jelöltem vissza őket, majd megláttam egy felugró ablakot. Tae sorra vette be a többieket a csoportunkba.

Tae: Helló mindenki!

Én: Hali!

Hoseok: Sziasztok új legjobb barátaim!

Ezen a kijelentésén elnevettem magam, majd Jimin furcsán nézett rám.

-Mi olyan vicces? – kérdezte.

-Menj fel közösségire és megtudod. – mosolyogtam.

Kíra: Alíz, támadt egy ötletem a klipekkel kapcsolatban!

Én: Szuper! És mi az?

Namjoon: Hm, mielőtt ennyire belemennétek a tervezgetésbe, mi lenne, ha előbb választanánk valami csapatnevet színpadi nevekkel együtt?

Jimin: Ez jó ötlet!

Hoseok: Jó legyen, de most komolyan itt? Legyen egy törzshelyünk!

Tae: Ez jól hangzik, akkor gyertek át Alízhoz!

Tae rögtön be is írta a csoportba a címemet.

Én: Ezt velem is meg kellene beszélni!

Tae: Tudod, hogy szeretünk. Alíz, légyszi!

Én: Ahj, legyen, akkor gyertek át.

Kiléptem az oldalról, majd Yoongi mellé ültem. Megláttam, a nagy mennyiségű sorokat a kijelzőn. Akkor jól gondoltam, hogy dalt ír.

-Yoongi, jönnek a többiek. Csapatmegbeszélést tartunk. – mosolyogtam rá.

-Rendben. – felelte.

-Hamar neki álltál az írásnak, csak nem ihletet kaptál?

-Megnézed?

-Persze!

Elolvastam a sorokat, majd mosolyogva ránéztem.

-Yoongi, ez elképesztő! Nagyon jó lett úgy, mint az előző. Mi a címe?

-Give it to me. Örülök, hogy tetszik. – azzal megpuszilta a homlokom.

Ültem Yoongi mellett és néztem, ahogy tovább írja. Egyszer csak kopogást hallottunk.

-Biztos a többiek. – azzal felálltam és kimentem.

Kinyitottam az ajtót, és igazam lett. A fiúk és Kíra állt az ajtó mögött.

-Gyertek be! – hívtam be őket.

Aki tudott leült a nappaliba a kanapéra, akiknek nem jutott hely azok a földre ültek.

-Biztos ne hozzak székeket? – kérdeztem tőlük.

-Nem kell, ez így tökéletes! – mosolygott Hoseok.