A cserediák ˢᵘᵍᵃ [✓]

21.

Másnap reggel Yoongi-val ültem a szobámba, majd Jimin ledöbbent arckifejezéssel rontott be a szobába.

-Srácok, Namjoon hívott... - kezdett bele.

-Igen, és? - húzta fel a szemöldökét Yoongi.

-Felvettek! - mondta ledöbbenve.

Nem jöttem rá elsőre, majd leesett. Örültem neki, de a lelkem mélyén összetörtem.

-E-ez igaz? - döbbent le Yoongi.

Jimin egy bólintással válaszolt.

-Alíz, sikerült! - ölelt meg Yoongi.

Összedőlt bennem minden. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon.

-Mi a baj? - kérdezte aggódva Yoongi.

-Semmi, csak örülök a sikereteknek. - hazudtam.

Tényleg örültem, de nem örömkönnyek voltak ezek. Yoongi hosszasan megcsókolt, majd Jimin-re nézett.

-Mi lesz most, hogy felvettek minket?

-Namjoon vett 8 repülőjegyet. - mondta.

-8-at? - kerekedtek ki a szemeim.

-Te is jössz velünk.

-Értem... - feleltem.

Nem mehetek velük...

-Mikor indulunk?

-Most. Csomagoljatok! Namjoon-ékhoz megyünk, ott gyülekezünk. - felelte, majd kiment a szobából.

Most? Ilyen hamar? Nem tudom most elengedni Yoongi-t.

Yoongi bepakolt a bőröndjébe, majd hallani lehetett, hogy Jimin leviszi a bőröndjét.

-Te nem pakolsz?

-De mindjárt... Vidd le addig, jövök lassan én is.

Yoongi levitte a bőröndjét. Pár perc múlva lementem én is, de bőrönd nélkül. A fiúk, akkor köszöntek el a szüleimtől.

-Gratulálunk! Vigyázzatok magatokra. Sok sikert! - mosolygott anyu.

-Köszönjük! - mosolyogtak a fiúk.

-Alíz, hol a bőröndöd? - kérdezte Yoongi.

-Én nem megyek veletek! - könnyek szöktek a szemembe.

-Mi? Alíz, ne szórakozz ez nem vicces! - akadt ki Yoongi. - Tudom, hogy szívatsz csak.

-Nem, én nem megyek veletek. Tényleg!

Yoongi elképedve nézett.

-Miért nem? - kérdezte Jimim.

-Miért menjek? A ti álmaitok vált valóra, nem az enyém. Nekem itt van a családom, a suli, nem mehetek el! - szipogtam.

-Velem mi lesz? Velünk mi lesz? - akadt ki Yoongi.

Kivezettem őket a házból, majd megálltam az ajtóban. Megöleltem Jimin-t.

-Üdvözlöm a fiúkat. Sok sikert nektek.

Yoongi felé fordultam, aki ledermedve nézett. Mellé álltam, majd utoljára megcsókoltam.

-Yoongi, szeretlek és szeretni is foglak. Te vagy a mindenem, de ezt most meg kell tennem. Nem fog működni a kapcsolatunk, mert egyrészt messze leszel tőlem, másrészt pedig... - nem tudtam befejezni, mert közbeszólt.

-Ezért gyere velünk! - könnyek szöktek a szemébe.

-Nem, ezt most te nem érted, de majd érteni fogod. Vége van Yoongi. Mindennek vége van, ami köztünk volt! - sírtam el magam. - Vigyázzatok magatokra! - azzal bementem a házba.

Bezártam az ajtót, majd az ajtónak dőltem. Lerogytam elé, majd megállás nélkül sírtam.

*Suga szemszöge*

Ezt nem hiszem el! Szakított velem úgy, hogy szeret. Nem értem ezt a lányt. Jimin átkarolt.

-Sajnálom! Gyere menjünk. - azzal elindultunk.

Namjoon-ék, már kint vártak minket, majd elindultunk a reptérre.

*1 nappal később*

Boldogan, de egyben elveszettként léptem be a fiúkkal a BigHit-be.

-Fiúk! Örülök, hogy itt vagytok! Isten hozott az ügynökségben! Kemény munka vár rátok, de a sikerhez elengedhetetlen. Meglátjátok, hogy megéri, majd. Aláírjátok a szerződéseiteket, aztán el is indulhattok a siker felé! - mosolygott a főnökünk.

*Kíra szemszöge*

Ahogy Alízt, úgy engem is megviselt a fiúk távozása. Tae-be sikerült beleszeretnem. Remélem ki is fogok szeretni belőle. Nem akarom, hogy jobban fájom a hiánya. Alízt próbálom felvidítani, de nem megy. Nem bír együtt élni a tudattal, hogy Yoongi elment. Előbb-utóbb elfelejti és tovább lép rajta.

*Alíz szemszöge*

Fáj Yoongi távozása. Mióta elment, mintha egy részemet hagytam volna el. Össze kell szednem magam és tovább kell lépnem rajta, mielőtt teljesen összeomlok...