A cserediák ˢᵘᵍᵃ [✓]

1.

Sziasztok! ♥
Hát itt is lennék a 2. ff.-em első részével, remélem tetszeni fog nektek! ♥  

----------------------------------------------------------------------

Az ébresztő hangjára keltem. Lekapcsoltam, majd elkezdtem a plafont elemezgetni. Semmi kedvem sem volt felkelni... Körülbelül 5 perc múlva erőt vettem magamon és kimásztam az ágyból. Felöltöztem, majd lementem a konyhába reggelizni.

-Jó reggelt! – köszöntem álmosan anyunak.

-Jó reggelt Kicsim, gyere, egyél!

Leültem az asztalhoz, majd észrevettem, hogy apu nincs itthon.

-Apu? – kérdeztem kíváncsian.

-Ma előbb kellett bemennie dolgozni.

-Értem.

Megettem a reggelit, majd folytattam a készülődést. Bent készülődtem, mikor anyu kiáltását hallottam.

-Alíz! – kiáltotta a nevemet. – El fogsz késni!

-Megyek már! – kiáltottam vissza.

Felkaptam a táskám, elköszöntem anyutól, majd elindultam Kíráékhoz. Kíra a legjobb barátnőm. Reggelente mindig bemegyek érte és együtt megyünk tovább az iskolába. Nem messze lakik tőlem, rövid idő alatt oda is értem. Bekopogtam.

-Ha Alíz vagy, akkor gyere be! – kiabált bentről a barátnőm.

-Én vagyok! – mondtam nevetve, mikor bementem.

Mikor elkészült a lány elindultunk. Mikor beértünk az épületbe, felmentünk az osztályunkba, majd leültünk leghátra, a szokásos helyünkre. Hamarosan becsöngettek és bejött a tanár.

-Jó reggelt! Van egy hírem a számotokra! – ült le a székre.

Mindenki kíváncsian várta a hírt.

-Nos, mint tudjátok, még egy hét és nyári szünet. – kezdett bele. – Kezdetét veszi a cserediákprogram az iskolánkban. - felelte vidáman. – Ma fogjátok megtudni, hogy ki lesz a cserepartneretek.

-Ez olyan izgalmas! Koreaiak jönnek hozzánk, ráadásul nálunk fognak lakni! – ujjongott az egyik lány

-Beraktam egy-egy diákot a másik osztályból nektek. Az utolsó tanítási napon fognak jönni. – mondta.

-Hogy fogjuk tudni, hogy ki a cserepartnerünk? – kérdezte meg az egyik fiú osztálytársam.

-Miért nyárra jönnek? – kérdeztem.

-Kapni fogtok egy papírt, amin rajta lesz a cserepartneretek neve, külön lesznek szedve az osztályok, szóval azok, akik hozzátok jönnek, egy helyen lesznek veletek, míg a többi osztály máshol gyülekezik. Azért jönnek ekkor, hogy mindenkinek legyen ideje összebarátkozni a partnerével és a következő tanévet összeszokva kezdjétek. – mesélte. – Ó, még valami! – jutott eszébe. – Nyáron, bizonyos napokon programok lesznek, hogy ne csak a saját cserepartnereteket ismerjétek meg, hanem a többiekét is. A programlistát is az utolsó nap kapjátok meg. Van még kérdésetek?

-Meddig maradnak? Mi is kimegyünk, majd hozzájuk? – kérdezte Kíra.

-Az első félévet töltik itt, ti meg a második félévben mentek. – felelte a tanár.

Előszedte a mappáját, majd papírokat szedett elő. Mindenkinek osztott egyet.

-Itt vannak a cserepartnereitek neve! Remélem, hogy jól kijöttök, majd egymással! – mondta, majd kiosztotta az utolsó lapokat is.

Ránéztem a lapra, amin a cserepartnerem neve szerepelt. Min Yoongi, olvastam le a lapról, majd odafordultam Kírához.

-Ki a tiéd? – mosolyogtam rá.

-Kim Taehyung. – felelte boldogan. – És a tiéd?

-Min Yoongi. – feleltem.

Az osztályban hangzavar keletkezett, mindenki a cserepartneréről beszélt. Viszonylag hamar elment a nap. Otthon ledobtam a táskám és boldogan mentem oda a szüleimhez.

-Sziasztok! – köszöntem boldogan.

-Szia Kicsim! Mi történt, amiért ilyen boldog vagy? – kérdezte anyu mosolyogva.

-Képzeljétek cserediákok jönnek hozzánk! Az utolsó tanítási napon jönnek, nálunk töltik a nyarat, és az első félévet, majd a másodikban meg mi megyünk ki. – meséltem el nekik röviden.

-Na, ez szuper! – mosolygott apu.

-Lehet már tudni, hogy ki lesz a tiéd? – kérdezte anyu.

-Igen! Min Yoongi. – feleltem.

-Egy fiú? Még jó, hogy mi is tudjuk a nyelvet, így eltudunk beszélgetni vele! – felelte apu, mire elnevettem magam, majd felmentem a szobámba.

Csütörtök este

-Kicsim kikészítettél mindent Yoongi-nak? – kérdezte anyu.

-Igen! Raktam be neki a vendégszobába ágyneműt. – feleltem. – Mást nem tudok előkészíteni.

-Jól van.

Izgatottan feküdtem le aludni, várva a másnapot.
Min Yoongi, remélem, hogy jóban leszünk...