~More Than Friends~ (Miraculous FF.) [LASSAN HALAD]

{ 9 } Harc!

~Marinette/Katica~

Már egyre több és több ember esett áldozatul a Fekete Királynak... Ez így nem hagyhatjuk!

- Adrie..izé... Macska! Ez így nem mehet tovább, ki kell találnunk valamit. - nézek komolyan a szuperhős-társamra.

-Igazad van, Bogárkám, tennünk kéne valamit! - nézett rám Macska kétségbeesetten.

Melléugrottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Így megint be tudtam segíteni a repülő papírkötegek hárításában.

- El kellene bújnunk valahová.. mondjuk a házunkhoz! - gondolkodtam hangosan.

- Dehogy a házatokhoz! A végén még követ minket és akár a szüleidnek is baja eshet!  - ellenkezett a társam.

Lassan, de határozottan a szemébe néztem:

- Ne aggódj, megoldjuk! Higyj nekem!

- Jó, rendben. De legyünk nagyon óvatosak! - nézett mélyen a szemembe. Végül nem tudtam sokáig állni a tekintetét, így aztán átnéztem a válla fölött és bólintottam.

Gyorsan megcéloztam egy épületet, majd fellendültem a jojóm segítségével. Macska jött is utánam, amilyen gyorsan csak tudott. Időközben fel sem tűnt, hogy elállt az eső, így egszerű volt a Királykának lövöldözni a lapokat, mivel amíg a célponhoz értek, nem áztak el. Jó, most már azért is imádkozhattunk, hogy eredjen el újra az eső, így megnehezítse a gonosz dolgát. 

Úgy ugráltunk tetőről-tetőre, mint a kisnyulak vadászszezonkor.  (Ruchi: Jó, ez csúnya volt :"D )

Végre sikeresen megérkeztünk a házunkhoz.   Vissza is változtunk, én Marinetté, Macska pedig Adrienné.

- Nos, mi a terv? -lihegte Adrien.

- Először is, menjünk be. - mutattam az ajtóra.  A szőkeség csak bólintott.

Ahogy beléptünk a szobámba, olyan jó kis otthonos érzés fogott el. Mivel otthon is voltam. Gorsan leszaladtam a konyhába és csináltam, egy-egy forrócsokit Adriennek és magamnak. Az elkészült finomságokkal nagyon óvatosan felballagtam a lépcsőn, majd letettem az egyik bögrét az asztalra, a másikat Adrien kezébe.

Akkor láttam meg a kwamiját, nagyon édes volt. Egy kiscicára hasonlított, gyönyörű zöld szemekkel, amilyen a gazdajának is van.

- Jut eszembe, a kwamiknak is kell egy kis kaja. - nevettem kínomban.  - Tikkinek a szokásos csokiskeksz, öhm.. a cicakwaminak mit hozhatok? 

- Plugg vagyok és camambertet kérnék, ha kivitelezhető. - mondta nyájasan az említett.

- Rendben, asszem' van itthon. - bolintottam és el kellett mosolyodnom a kis lény vicces hangján. El is indultam a camambetért és a csokis sütiért.

~Andrien/Fekete Macska~

Marinette elment élelmet szerezni a kamijainknak is. Rátérve  kwamikra, Plugg egyből idament a katica kwamihoz és elkezdett beszélgetni vele, mint valami rég nem látott társ. Bár, végül is jó régen nem láthatták egymást. Kicsit elhanyagoltnak éreztem magam..nem, nem azért, mert én ez meg az vagyok, csak Plugg ilyenkor mindig nekem magyaráz.
...Furcsa.

Kis idő múlva Mari vissza is tért egy tál csokiskekszel és camamberttel.

- Plugg, most élvezd ki, hogy ennyi sajtot kaptál, nem lesz mégegy ilyen alkalom! - nevettem.

- Kivéve, ha máskor is elhozod. - kuncogott Marinette és leült mellém az ágyra - Most extra sokat kaptatok, hogy minél több erőtök legyen.