~More Than Friends~ (Miraculous FF.) [LASSAN HALAD]

{ 5 } Kit válasszak?

~Adrien/Fekete Macska~

Új év... Újra iskola... Újabb dögunalmas fotózások...  Legalább Katica és Marinette itt van nekem. Meg persze Nino és a többi haver.

- Hát, Adrien.. élvezd ki a szünet utolsó napját. - szólt bölcsen Plagg.

- Nem olyan egyszerű... Mit csináljak? Annyira unatkozom... - sóhajtottam.

-Menj el Marinetthez! - szól szól a kwamim.

Bólintottam. Remélem majd nem zavarom.  Ahogy a gáztetőkön ugráltam, hirtelen megláttam egy felém közeledő...meteort. Egy kiáltást hallottam oldalról.

- Macska! Vigyázz! - ugrik mellém Katica és ellök.

- Bogárkám! Már megint megmentettél. Apropó, megmentés! Marinett! - kiáltottam.

- Marinette biztonságban van! Nem kell megmentened! - szól a szerelmem.

- Ki tudja mikor csapódik be oda is egy meteorit?! - szóltam kêtségbeesetten. Már majden elindultam, de Katica megfogta a csuklóm. Komolyan nézett rám - Jó, elhiszem. Nekünk most az akumával kell foglalkoznunk.

Bogárkám csak bólintott.

- Na, most keressük meg aki ránkzúdítja a meteorokat! - szólt.

- Csak nem engem kerestek?  - szólt valaki a fejünk fölött.

- Áh, szóval te vagy az! - szóltam.

- Igen! Én vagyok Sötét Univerzum! - kacagott az akumatizált lány.
Fekete, fényes ruhát viselt. Álarca, kesztyűje, csizmája és öve lilás-kékes fényben csillogott.  Haja sötétbarna, szeme mélykék. A lány körül kis meteortörmelékek lebegtek.

- És most köszönjetek el a szeretteitektől. Mert végük! - kiáltotta.

- MARINETTE! - kiáltottam, majd Katicát otthagyva megiramodtam a Hercegnő háza felé.

~Marinette/Katica~

Remek. Macska itthagyott ezzel a meteorit csajjal. Hát jó. Akkor egyedül harcolok.

- Na ketten maradtunk, kisanyám. Ne félj, beleadok apait-anyait! - vettem keményre a hangomat.

- Rendben. Ha harc, hát legyen harc! - mosolygott gonoszul.

Elkezdtünk harcolni. Féltem, hogy ha rácsavarnám a jojóm egy meteorra, biztos elszakadna. És akkor màr igazán nagy bajban lennék. Azt hiszem ideje bevetni a Szerencse Talizmánt.

-Szerencse Talizmán! - kiàltottam.

Egy kötél esett a kezembe. Hmm... A lány mellé ugrottam, rácsavartam a kötelet.  Az övében lehet az akuma. Így hát azt téptem le. A sejtésem nem csalt. Ahogy elszakadt az anyag, ki is repült belőle a fekete lepke. Gyorsan elkaptam, majd elengedtem és elköszöntem tőle. Ekkor érkezett meg Macska. 

- Nem találtam sehol sem Marinettet... - sóhajtott kétségbeesetten.

- Én meg közben elkaptam az akumát. - néztem rá gúnyosan. - Amúgy Marinette biztos elbújt, azért nem találtad. Csodálatos Katicabogár!

Eloldottam a lànyról a kötelet és feldobtam. A rózsaszínes fény mindent helyreállított. Aztàn csipogni kezdett a fülbevalóm.

- Most mennem kell. Marinette valószínű, hamarosan otthon lesz. - mosolyogtam a fiúra.  - Viszlát, Cicus.

Gyorsan hazaugrottam, és vártam, hogy Macska-Adrien megérkezzen. Biztos voltam benne, hogy pár percen belül megérkezik. Amennyire félt engem...

Nem hazudtolta meg magát. Éppen beugrott az ablakon, már Adrien is volt.

- Sziah, Mharineth.. - lihegett Macska. Vagyis Adrien. Te jó isten, ezt sosem jegyzem meg.

- Szia. - mosolyogtam rá.

~Adrien~

- Örülök, hogy megvagy. - ölelt meg szorosan. Aaannyiiiraaa jóó iillaataaa voolt! - Most te vagy az első.

- Miért? - kérdeztem.

- Nem vette valami jól, hogy veled jobban foglalkozom. Szerintem irigykedik.

- Nincs semmi baja. Csak..feszült az iskola miatt. - próbáltam valami hihetőt kitalálni.

- Értem... De attól még te mindig fontosabb vagy. - nézett a szemembe.

Ezek szerint.. ő most.. jobban szeret engem.. mint Katicát..? Miiiiii?!

Nos, sziasztok! Ssjnálom, hogy régóta nem volt rész, de semmi ihletem nem volt... De most már van és ha az időm is engedi hétvêgenkênt hozom a részeket. Pápá! 😘